Akaratán kívül elkapta a féltékenység. Elhúzta a száját, megpöckölte a szőke lábát, a cicás szemeik pedig laposan pislogtak rá, majd amint realizálta, hogy ő áll ott, oda se figyelve a fiúra ijedten felpattant.
– Mi a – motyogta Baek.
Kibum kétségbeesetten nézett az órára. Ó a francba, teljesen elaludt! Egyből rettegni kezdett, a félelem végigvonaglott a testén, hajába markolva sietett ki a szobából, nem is figyelt a férfi hangjára, most kicsit sem érdekelte.
Hipergyorsasággal vette fel a cipőjét, felkapta a cuccait, futott volna már ki az ajtóm, ám ChanYeol még pont elkapta a csuklójánál.
– Várj már, hova sietsz? Maradj vacsorára.
– Nem lehet, és elpofáztam, hogy nem akarok veled beszélgetni, kerüljük már el egymást, jó?
– Miért? Mert a megnem született gyerekedre emlékeztetlek? – húzta fel a szemöldökét.
– Ne merészelj erről beszélni, soha többet ne vedd a szádra a témát – rántotta ki a kezét.
– Most miért kell így viselkedni, hm? Ha faszhiányod van ne rajtam vezesd le. – Bár a férfi azt várta hogy a szöszi erre is visszaszól, igazán meglepődött mikor sírni kezdett.
– Se-semmit nem tudsz – hüppögte, hátat fordított majd gyors léptekkel elment.
Zavartan pislogott. Hoppáré, talán túlzásba vitte volna? Lehet..
De nem tehet róla, nem nézte jó szemmel, hogy együtt aludt a fiúval.. egyszerűen birtokolni akarta Baeket.
Szemforgatva lépett vissza a házba, BaekHyun ott állt előtte, ezüst haja kócos volt, nagy szemekkel nézett rá, szemöldökét csúnyán összeráncolta.
– Miért nézel így reám?
– Kibum...
– Mi van vele?
– Gonosz voltál – csücsörített mérgesen.
– Dehogy voltam..
– Most hazudsz? – Mikor ezt a kérdést feltette neki, komoly arcot vágott, úgy nézet ki, mint egy érett felnőtt férfi.. nem akarta hogy az ártatlan fiúból - aki állandóan nyüszített ha valami nem tetszett neki -, érett férfi legyen.
– Jó, igen kicsit kemény szavakat használtam.. de majd feldolgozza – lépett hozzá közelebb.
– Megsirattad. – Hol a dadogása? Mi a franc történik?
– Hát igen, de...
– Kérj majd tőle bocsánatot – mondta, majd hátat fordított neki, leült a kanapéra, bekapcsolta a tévét, elindította az xboxot, magára emelte a fejhallgatót.
Leesett az álla.. BaekHyun most komolyan..? Kioktatta? Csak így? És... azt a mindenit, erre sose gondolt volna.. A fiú túl gyorsan fejlődik.. főleg mióta megharapta.
x
Kibum lihegve esett be a szobába, ahol a férfi karba tett kezekkel várt.. Az összes villany égett, így látta az arcát.. Ez csak rosszat jelent.
– Miért késtél, fiam?
– Én nem vagyok a fi- – nem mondta végig. – Elaludtam..
– Elaludtál, hm? S ki engedte meg hogy elaludhatsz?
– Véletlen volt – hangja vékonyan jött ki ajaki közül.
– Értem.. nos – húzott elő háta mögül egy hangtompítós pisztolyt. Kibum elsápadt. – A kuncsaft harminc perig várt rád, megunta és még nekem kellett fizetnem neki. Van fogalmad arról mennyi pénzt adott volna nekem érted? – Egyáltalán nem nézett a szemébe, a fegyverét bámulta, forgatta az ujjai között.
– Sajnálom..
– Meg van bocsátva – emelte rá a pisztolyt. – De majd megtanulod, hogy nálam nincs olyan, hogy elaludsz.. – húzta meg a ravaszt, a golyó pedig a combjába fúródott bele.
Az Ómega fájdalmasan felkiáltott, egyből térdére rogyva, káromkodva nézte ahogyan ömleni kezdet lábából a vér.. Összeszorította az ajkait, nem ez az első hogy golyót kapott a férfitól büntetés gyanánt..
– Megtanultad? – guggolt le elé egy gonosz mosollyal.
– Igen..
– Remek, ne mozdulj, jön valaki aki lekezel. Remélem nem kell több golyót pazarolnom rád – simított a szőke hajába majd magára hagyta.
x
Bicegve és sziszegve sétált a házhoz. Vennie kell egy autót.. A tegnap estéje borzasztó volt.. Nem csak sok vért vesztett, de a férfi 'személyes orvosa' mindenféle érzéstelenítő nélkül szedte ki combjából a golyót.. ennek tetejébe még meg is baszta egy másik kuncsaft.. Mindene fájt, szó szerint mindene, nem is értette, hogyan képes még mindig járni. Talán túl nagy az akarata.
Az ajtót hála az égnek BaekHyun nyitotta ki, csillogó szemekkel.
Istenem ez a mosoly~. Ki tudna neki ellenállni?
– Szia, Kibum.
– Jó reggelt, Kölyök – ölelte magához, belépett a házba, Baek pedig rögtön kiszúrta, hogy nem jár normálisan.
– Mi történt?
– Ah.. a lábammal? Tegnap este közepén rámjött az ihatnék, így vaksötétben próbáltam eljutni a konyháig.. nos, a vége az lett, hogy bevertem valahová.
– Az nem jó – biggyesztette le az ajkait.
– Hát nem.. majd meggyógyul – legyintett. – Ettél már? Vagy csináljak valamit? – A fiú megrázta a fejét.. Aha, szóval Chan úgy hagyta itt, hogy nem etette meg. Milyen egy fasza ember.
Egyből a konyha ismert konyha felé vette az irányt, aligha nyitotta ki a hűtőt éppen elakart szörnyedni, mikor telefonja egy hangos csipogással hozta rá a frászt.
Halkan káromkodva húzta ki a zsebéből. ChanYeol írt neki üzenetet és semmi kedve nem volt elolvasni.. még is megtette.
Elfintorodott.. Komolyan neki kell minden csinálnia? Hát sok lehetősége amúgy sincsen.. mert a fiút is meg kell etetnie.. Ah most tényleg a fájó combjával fog bevásárolni? Ezért dupla fizetést fog kérni..
Mielőtt lerakta volna a mobilt visszaírt Yeolnak.
A szöszi látta még, hogy a férfi írt valamit, ezt a pittyogás be is bizonyította, de nem foglalkozott vele. Semmi kedve nincs az Alfához, van saját problémája.
– BaekHyunnie! – kiáltotta a nevét.
– Igen? – ezüst buksija egyből előbukkant.
– Megyünk vásárolni, nincs itt semmi.
– Ruhákat?
– Nem.
– Akkor jó – mosolyodott el. Persze, mindig boldog ha nem kell tanulnia. Sunyi..
– Ne hidd, hogy megúszod, út közben kikérdezem a történelmet.
– Mi? – nézett rá ijedten.
– Ó, csak nem elfelejtetted? Bajban leszel ám így, lehet, hogy még nem adhatok neked jegyeket, mert hivatalosan nem vagy hozzám beregisztrálva, de egy nap komolyabban kell venned mindent.
– Én tudom, csak..
– Csak?
– O-olyan értelmetlen.
– Annyira azért nem..
– Utálom..
– A matekot is?
– Azt is.
– Akkor melyiket szereted?
– Téged.
– Na de hát.. én nem vagyok tantárgy.
BaekHyun megvonta a vállát.
– Néha nem tudok rajtad kiigazodni – csóválta meg a fejét.. – Menj, öltözz – csapott a fenekére, és hangosan felnevetett mikor BaekHyun durcásan nézett rá.
x
ChanYeol furcsálkodva nézte az üzenetet ami egy ismeretlen számról jött. Ez egy fenyegetés akar lenni? Esetleg vigye el a rendőrségre megmutatni? Lehet valaki csak szórakozni akar vele, és ez csak egy vicc.
És ha még se? Fogalma se volt, hogy most féljen vagy vegye félvállról a dolgokat.. Mondjuk.. ha most belegondol hány ember tud BaekHyunről. Kibum.. Luhan, Sehun.. és ennyi. Luhan és Sehun éppen el van foglalva a kislányukkal, belőlük amúgy se nézné ki. Kibum túl furcsán viselkedik ahhoz, hogy most ilyenekkel szórakozzon.
Eldöntötte. Elviszi és megmutatja. Jobban érezné magát tőle, de őszintén, örülne ha csak átverés lenne.
Még egyszer telefonja képernyőjére nézett s nem tetszően ráncolta a homlokát.
"Élvezd ki BaekHyun társaságát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése