Mikor? - 21.Rész

       Sokkosan nézte maga előtt a képet. Miközben keresett valamit a szobában az ágy alatt talált egy ultra hang fotót. Rögtön tudta, hogy Kibumé. Félig hibásnak érezte magát, észre se vette, hogy elszakadt az a béna gumi..
Zsebe mélyébe süllyesztette a fotót, felállt a térdelésből és a nappaliba ment.

A szöszi ott ült a kanapén, BaekHyunnel beszélgetve valamiről. Kettesben kell maradnia, ha elakar neki mondani valamit.

– Pici, megtennéd, hogy elviszed SnowFlaket sétálni? – túrt ezüst tincseibe, amire egy mosollyal felpillantott és bólintott. – Köszönöm. – Ahogyan ezt kimondta, felpattant, meglengette a nyakörvet, amire a kiskutya felemelte a fejét, leugorva a fotelből, tudván, hogy séta idő van. Ahogy kiléptek a házból kifújta a levegőt és leült az Ómega mellé.

– ChanYeol..

– Igen?

– Mit érzel iránta? – nem nézett az Alfára, helyette ujjait piszkálta.

– Nem tudom.. össze vagyok zavarodva.

– Fontos neked?

– Nagyon.

– Boldoggá akarod tenni? – nézett bégül szemébe.

– Igen – bólintott határozottan.

– Nem vagy te összezavarodva, csak jobban vonzódsz hozzá, ennyi. Figyelj, lehet nincs tisztában pár dologgal, de mióta megharaptad egyre jobban... okosodik, mint ha a mérged jobban segítene a felfogásában.. és szerintem ideje, hogy megmutasd neki milyen a szerelem.. Tedd őt igazán boldoggá, megérdemli – mosolyodott el.

– De..

– Nincs de, ChanYeol.. Alfa vagy az istenit, mitől fosol annyira?

– Én csak... talán igazad van.. – sóhajtotta. – Kibum?

– Hn?

– Sajnálom.. tényleg, szívből sajnálom, hogy...

– Ne.. nem kell folytatnod – legyintett. – Már túl vagyok rajta.

Az Alfa ekkor elővette a képet a zsebéből és felé nyújtotta. – Az ágy alatt volt.

– Ah – vette ki a kezéből. – Úgy szerettem volna ha ő megmarad nekem – szorította össze az ajkait, próbálva visszafogni a könnyeit. – Ez is csak egy összetört álom – tépte szét a képet, ami még ChanYeolnak is fájt. – Nekem most mennem kell – kelt fel, sziszegve állt a jobb lábára.

– Ki kísérlek.

Ahogy kitárta az ajtót, látta BaekHyunt rohanni feléjük, maga mögött a kutyával, s... olyat látott amit soha nem akart.

———

BaekHyun mosolyogva nézte, ahogy SnowFlake ugrándozva megy előtte. Bár ChanYeol mondta neki, hogy elengedheti, nem merte. Jobb a biztonság. Ahogy belépett a parkba kényelmetlenül érezte magát. Mint ha figyelnék, ez pedig a fehér kiskutyára is kihatott, mert szorosan mellette sétált, már kevésbé jobb kedvel. Bár nem volt sötét, a fák takarták a fényt. Hirtelen megtorpant egy helyben. Előtte egy férfi állt, nem oly' messze. Magasnak és izmosnak tűnt, orrán egy napszemüveg pihent, öltöny volt rajta. Nyelnie kellett. Mire vár? Csak úgy ott egy helyben? Ez így nagyon ijesztő.. Tett hátra egy lépést, amire a férfi előtte tette ugyan azt, ezzel frászt hozva rá.
SnowFlake ugatni kezdett, a bolyhos cukiságból egy pillanat alatt egy gazdát védő vadállat lett.

A Béta egy mozdulattal fordult meg és rohanni kezdett, fejét egy pillanatra hátrafordította, a férfi utánaeredt, közben látszott hogy valakivel beszélt a telefonon. Nem értette miért követte és őszintén nem is érdekelte, csak haza akart érni, oda ahol biztonságban van.

Hangosan szuszogott, megörült mikor meglátta a házat, Kibum éppen jött ki az ajtón, utána ChanYeollal. A félelem és a megkönnyebbülés érzésétől hirtelen nem nézett körül, hallotta az Ómega kiáltását, valami olyasmit, hogy 'állj', ám nem tudott időben fékezni, érezte és hallotta, ahogy háta mögött egy autó szinte a semmiből elviharozott, a póráz kirántódott a kezéből. Ijedten nézett hátra és felsikkantott a vér láttára.

Kibum elkerekedett szemekkel nézte, ahogyan a főnöke pincsije éppen BaekHyun után futott... Aztán előbukkant egy nagy fekete kocsi, majd nemhogy elütve ezzel a fiút, ám ehelyett a mögötte loholó kutyát kapta el.. Elszörnyedt, főleg mikor az autó megállt, a férfi beszállt és elhajtottak. Egyből harag fogta el.. Bántani akarták BaekHyunt? Maga mögött ChanYeol éppen megindult, ezért rögtön megfogta a kezét.

– Ne – nyomta tenyerét a mellkasára.

– SnowFLake – motyogta elveszetten.

– ChanYeol.. – nem bírta visszafogni, az Alfa lassú léptekkel kiskutyája teste felé lépett, a jószág még mindig lélegzett és nyüszített. Fehér bundáját vér borította be.
Lehet más kinevetné, amiért egy állat miatt sír, de Snow volt az első kiskutyája.. imádta. És most nézni azt, hogy meghal a szeme elő, teljesen kiborította.

BaekHyun mellette térdelt, az ő szeméből folytak a könnyek.

– Sa-sajnálom – remegett meg a hangja, ám Chan egyáltalán nem figyelt rá. Kibum közelebb férkőzött, magához húzta a fiút és a fülébe suttogott.

– Menj vissza a házba.

– De.. – szipogott.

– Semmi baj, menj csak – noszogatta.

BaekHyun utoljára az Alfára nézett, majd lehajtott fejjel otthagyta őket.

A szőke a fekete-hajú hátára tette a kezét, lenézett a kutyára és elhúzta a száját.
– El kell innen vinnünk, az emberek bámulnak.

– Mmm – csóválta a fejét.

– ChanYeol, kérlek.. segítek – próbált az állat után nyúlni, de a férfi elütötte a kezét s saját maga emelte az állatot.

x

Kibum mérgesen csapott az asztalra, a férfi csak vigyorogva nézett rá.

– Ez rohadtul nem vicces, alkut kötöttünk. Megmondtam hogy ne foglalkozz vele, felejtsd el őt, itt vagyok én!

– Most miért vagy ilyen? Már ijesztgetni se lehet?

– Az embered megölte a-!

– A kutyát? – fejezte be helyette. – Az nem volt benne az alkuban, hogy az Alfácskádat békén hagyom.

– Komolyan nem hiszlek el – rázta meg a fejét. – Szállj le róluk.. – sóhajtotta. – Nem tehetsz mindet csak úgy tönkre.

– Miért érdekel ennyire mi van velük, fiam?

A szöszi elfintorodott. – Neked nem tök mindegy.

– Hmpf.. nagyon nem leszünk így jóban.

– Hagyd őket békén!

– Hát nem is tudom, az alkuban csak Baekről volt szó, ha azt akarod, hogy az Alfát is kihagyjam belőle, többet kell ajánlanod a testednél.

– Mit akarsz még? A lelkemet is adjam oda?

– Mondjuk hozhatnál nekem pár ómegát.

– De...

– Vagy kikészítem az Alfát.

– Jó.. legyen – ajka késpengévé szűkült..

– Érdekes – hümmögött. – Ómegákat képes vagy elhozni nekem, kitudja milyen hátterük van, de BaekHyunt nem... Te tudod mit csinálsz.. Most szépen tedd ide le a kezed – mutatott az asztalra.

– Mi.. miért?

– Mert azt mondtam – morogta fenyegető hangon.

A szöszi remegve rakta asztalra végtagját, nézte, ahogyan a férfi elővesz egy nagy kést az asztal alól. Elkerekedett a szeme. Most.. lefogja vágni az egyik ujját? Nagyot nyelt a félelemtől, beharapta az ajkát. – Ezt most azért kapod, mert felemelted a hangodat velem szemben.. meg kell tanulnod, én nem a pajtásod vagyok, hanem a főnököd – a kést tenyere közepéhez irányította. Az Ómegában benne volt, hogy elhúzza, de tudta, akkor ennél nagyobb büntetést kapna, már most megrogyott a lába, éles fájdalmat érzett, de csal halkan nyöszörgött és térdre esett.

Ah, úgy utálta ezt.. Bár igazán megszokhatná, hiszen mikor kicsi volt és ellenállt a parancsoknak, volt hogy eltörte a kezét, vagy megvágta valahol.. nem egyszer lett megverve, még se tehetett róla.. az a csávó biztos halálra ijesztette Baekot, amitől felpezsgett a vére, semmilyen formában ne kerüljenek közel a fiúhoz.. egyszerűen csak idegesítette.

x

CHanYeol a kanapén ült. Fogalma se volt mit tegyen. Mellette BaekHyun volt, látta, hogy megakar szólalni, de egyszerűen nem tudta mit is mondjon.
Az Alfa fejében Kibum mondatai játszódtak le.


"Nem az  ő hibája, hogy SnowFlake meghalt. Jól figyelj.. menj a rendőrségre.. Baek nagyobb bajban van mint hittem."

Nem értette. Mit tud az Ómega amit ő nem? Miért minden ilyen sejtelmes? Hülyének érezte magát, amiért fogalma sincs a helyzetről. Ott volt az a nyomasztó üzenet is. Valaki bántani akarja BaekHyunt? De ki az, és miért? Hiszen eddig ott volt az utcán, akkor miért nem kellett senkinek? Miért most? Egyszerűen nem bírná ki, ha elveszítené a Bétát.. olyan nagy üres helyet hagyna maga után. Ez a gondolat megrémisztette kizökkentve ezzel a bánatából.

A fiú felé fordult, kezét arcára simította. A Béta zavartan pillantott rá, nem érdekelte. Szorosan magához szorította, fejét nyakába bújtatta s bármekkora szégyen is.. Alfa létére sírni kezdett, ezzel teljesen megijesztve Baeket.

– Soha többet nem engedlek egy egyedül sehova.. – mondta. – Mikor lettél nekem ilyen fontos? – motyogta. – Mikor... lettem beléd szerelmes?