Édes csók - 22.Rész

         ChanYeol karbatett kezekkel ült a székben, miközben a nyomozó komoly hangszínnel beszélt hozzá. Kiderült Baek szüleiről, hogy rossz bizniszbe kerültek, ezzel veszélybe sodorva az életüket, s itt Kanadában akartak rejtőzni, ami kudarcba fulladt.. s ennek a levét most mint BaekHyun issza.. Azok az emberek a fiút akarták... Elakarják adni mert... félig Ómega.
Őszintén nem tudta mit tegyen.. A rendőrök felajánlották a tanuvédelmi programot.. Ami annyit jelentett, hogy elköltöztetnék innen, új nevet és személyiséget kapna, vele pedig egyáltalán nem léphetne kapcsolatba. Abba ő belehalna, hiszen szereti a fiút, kötődik hozzá, a mérge benne folydogál, a harapásnyoma pedig ott virított a nyakán.
Már nem bírna nélküle élni.. Nem akar magányos lenni.

Annyit tehetnek, hogy több rendőr fog járőrözni a területen extra védelem gyanánt.
Ám ez egy kicsit sem nyugtatta meg, főleg, hogy nem tudta mennyire bízhat meg Kibumban.. Hiszen, még is mennyit tudhatott? De nem akarta elküldeni a szöszit, mert Baek oda van érte..

Mit kéne tennie? Talán csak.. figyelmen kívül hagyni a tényeket, és úgy viselkedni mint ha nem tudnának semmit, mielőtt még gyanút fognának azok az emberek és óvatosabbak lesznek..
Mint ha.. semmi se történt volna.. Pedig lemerte fogadni, hogy miattuk halt meg kiskutyája, kedve lett volna marka közé fogni azt aki vezette a nagy fekete autót, vagy azt aki megkergette a Bétát. Maga a gondolat, hogy majdnem az ezüsthajút ütötték el... elfogadhatatlan.

Hazafele csak azon kattogott az agya, mit tehetne azért, hogy javítson a helyzetükön. Totál összezavarodott. Az egyetlen dolog amit tudott, meg kell védelmeznie BaekHyunt, bármi is történjék.

Épphogy benyitott a lakásába, telefonja hangosan megszólalt. Kibum hívta, így felvette.

– Igen?

– ChanYeol.. – A férfi rögtön összeráncolta a homlokát.. miért ilyen furcsa a hangja? – Ne haragudj, de.. uhm..

– Bummie? Minden rendben?

– Igen..hhn.. csak.. elakartam mondani ho-hogy egy.. hétig nem tudok menni Baekhoz.

– Miért? Történt valami?

– Nem igazán. – Várjunk a szöszi most sír?!

– Bummie...

– Addig vegyél ki szabit.. vagy vidd el LuHanhoz, oké?

– Miért nem mondod el mi a baj?

– Mert nincs semmi baj, Chan... vannak dolgok amiket egyszerűen nem mondhatok el, de hidd el, csak segíteni akarok. Foglalkozz Hyunnieval, ne velem.

– Hogy ne foglalkoznék veled? A barátom vagy.

– Uhn..

– Kérlek, nem bízol meg benne,?

– De igen. Menj biztosra hogy Baek biztonságba vagy, most megyek, jövőhéten találkozunk.

– Kibum-! – A telefon már zúgott. Francba.. Ezzel még jobban összekuszálódtak a dolgok..

ChanYeol POV: Beléptem a házba, s mellkasomnak egyből nekiütközött egy ezüst buksi. Elmosolyodom, beletúrva tincseibe. Baek minden nap elmondja mennyire sajnálja, amiért elütötték SnowFlaket, de én nem haragszom rá, egy kicsit sem. Mikor ki kísértem Kibumot a számomra is hirtelen bukkant elő az a kocsi, s eszébe se jutott megállni. Természetesen fáj, mert nagyon szerettem a kiskutyám.. Még az utcán találtam, mikor kicsi volt ott bolyongott, ha jól emlékszem valami kukát túrt, érdekes jelenetként éltem meg, mert először elfutott mikor megpróbáltam megközelíteni. Aztán a munkámnak hála mindig ugyan arra mentem, megjegyeztem hol szokott ólálkodni, így vittem magammal falatokat, sokáig el se fogadta, beletelt egy időbe, mire a kezemből evett. Utána hazavittem, megfürdetettem, szépen levágtam a bundáját, végül elvittem az orvoshoz.. Onnantól kezdve imádtuk egymást, hűséges, okos kutyát neveltem belőle.. És.. most nincs itt.. Nem ugrál fel hozzám, nem kunyizik, nem hallom az ugatását. Fáj, és nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy valaha is legyen új kutyám.. Nekem SnowFlake volt az első és utolsó.. Mondjuk ha belegondolok.. BaekHyun is valami kutyaféle..

A fiú is az utcán csavargott, mint egy elveszett lélek.. Na meg.. ha Snow nem futott volna oda Baekhez valószínűleg soha nem segítettem volna neki, hagytam volna megfagyni. Igazán örülök, hogy nem úgy alakult.
Ez a kölyök sok mindent megváltoztatott az életemben s kicsit sem bánom..

– Van kedved elmenni valahova, Pici?

– Uhm, hova? – pillantott fel rá nagy világoskék szemeivel.

– Hát mivel az idő már jó odakint.. és az összes hó elolvadt.. mondjuk sétálni? Csak úgy.. meg beülhetnék valahova kajálni is, mert nagyon nincs kedvem főzni.

– Oké – bólogatott és kibontakozott az ölelésemből.. Mosolyogva megcsóválom a fejem. Túl gyorsan megy bele a dolgokba, nem mint ha engem zavarna, de nem lesz örökké otthon.. Ha a tanulás ilyen jól megy neki a végén még érettségije is lehet, sőt munkát is kaphat valahol, akkor meg kell hoznia saját döntéseit.

x

Magam mellé néztem.. és ennél erotikusabbat életemben nem láttam. BaekHyun kikönyörögte, hogy menjünk be egy boltba, aminek kicsit sem örültem, mert éppen az étterem felé haladtunk és most.. Boldogan cuppogott egy nyalókán. Na most, az még oké lett volna, ha egyet elnyalogat, de ebbe a zacskóba volt vagy úgy húsz darab, és mikor a harmadikon kezdett el nyammogni elégedett hanggal.. nos.. hát.. Nagyon zavarba ejtő. Főleg, hogy a fene se gondolta volna milyen mély és szexi tud lenni a hangja... miközben a nyalókát.. na.. 
Ahogy ajkai körül ölelték.. mit ne mondjak.
Láttam, ahogy kész lenne elővenni egy újabbat, de lefogtam a kezét.

– Nem ehetsz többet, rosszat tesz a fogaidnak. – Ja meg merevedést okozol nekem, de az nem számít.. Á, dehogy!

– De finom!

A farkam is finom... Oké, mikre nem gondolok már. – Nagyon örülök, a vacsora is az lesz.

– Fagyit akarok – tette karba a kezét, durcásan csücsörítve.

– Fagyit?

– Igen! Kibum e-egyszer hozott nekem – mosolygott.

– Az étterembe biztos lesz.. – Mondjuk jobban örülnék ha nem lenne, az kéne még, hogy azon is cuppogjon.

– Akkor siessünk! – nevetett boldogan, gyorsítva léptein.

– YAH! Azt se tudod hol van – siettem utána, csípője köré fonva a karjaim, hogy megállítsam, de még mindig vidáman kacagott. Eddig észre se vettem milyen jól illik az ölelésembe.. Felfele kunkorodott az ajkam és gyengéden nyakára nyomtam egy puszit, pont oda ahol a harapásom volt. Teste megrázkódott és elhallgatott. – Máskor ne szaladj így el, maradj mellettem – engedtem el, majd összekulcsoltam az ujjainkat. Eh, olyan szép keze van..

Kedvem lenne végigcsókolni mindenét.. hogy lehet valaki ilyen gyönyörű?

x

Személy szerint örültem, mert a sarokban kaptunk asztalt, így eléggé elvoltunk takarva.
Egyből egymás mellé ültünk, eszembe se jutott, hogy vele szembe legyek, minél közelebb vagyok hozzá, annál jobb.
Meg is rendeltük az ételt, s mikor kiadták örömmel etettük meg egymást. Régen olyan undorítónak és nyálasnak találtam ha egy páros megetette egymást, de most már.. totál megértem őket.

Viszont.. balszerencsémre volt nekik fagyiuk, igaz kehelybe, szóval csak kanállal fogja tudni majd megenni, ami pozitívan érintett, hiszen nem fogja tudni elnyalogatni.

Direkt nagy kelyhet kértem, mivel úgy voltam vele én is eszek belőle, na meg, amilyen édes szája van Baeknek, simán magába vágná egyedül az egészet. Így is, mikor lerakták elénk megcsillantak a szemei, egyből a kiskanál után nyúlt és boldogan enni kezdett.

Még is.. hogy a picsába képes ezt is ilyen.. erotikusan csinálni?
Észre se vettem, de bámulni kezdtem, ahogyan eszik, közben az én torkomon egy falat se ment le.. Igazam lett, megállás nélkül nyammogott és mikor egyedül ette meg az egészet rám nézett.

– Jaj! Ne-ne haragudj.. Nem hagytam neked – pislogott ártatlanul.

– Semmi baj – nyeltem egy nagyot, száján még ott csillogott a málnás fagyi. Közelebb hajoltam hozzá, ujjaimat arcára simítottam s ajkaimat az övére nyomta, lenyalva róla a maradékot. Éreztem ahogyan megrezzen, de rögtön elengedte magát, hagyva, hogy tegyek vele bármit. Furcsa, mint ha a teste pontosan tudná mit kell tennie. Lenyitotta nekem alsó ajkát, így betudtam hatolni a nyelvemmel.. Ah.. ez a csók olyan édes.

Karjait nyakam köré fonta, próbált közelebb férkőzni, de szegényem már így is teljesen hozzám volt simulva.
Belemosolyogtam a csókba, mikor nyöszörögni kezdett.
Hm, csak nem feltüzeltem? Hiszen Baek még is csak fiú.. szóval ha ennyitől felizgulna akkor nem lepődnék meg.
Így nehezen, fájó szívvel, de elhajoltam, tenyerem viszont bőrén maradt. Egy utolsó puszit nyomtam ajkaira ő pedig elpirulva elvigyorodott.

Ugh.. én tényleg szerelmes vagyok belé.