Felsóhajtok.. Elhoztam az ezüst hajút a hegyekbe, igaz, itt egy kicsit hidegebb van, de amennyire aktív, tuti nem fog fázni.
Bárcsak SnowFlake is itt lehetne.. oda meg vissza lenne a helyért. Megrázom a fejem.. most nem szabad erre gondolnom, most boldognak kell lennem, élveznem, hogy Baek itt van velem.
Éppen a faház felé sétálunk, persze nálam vannak a csomagok, mert kedves Byun lusta BaekHyun nyávogott, mert állítólag nehezek. Pf, na persze, egyszerűen csak nem akarja cipelni a saját cuccát.. pedig lehetetlenül könnyűek. Mondjuk nem mint ha bánnám.. ha ő ettől boldog, akkor nekem tök mindegy.
– ChanYeol! – mutatott a ház felé.
– Látom.. – forgatom meg szemem.
– Mostantól itt fogunk lakni? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Micsoda? Dehogy – nevettem. – Ez csak egy kiruccanás.
– Eh? Pedig jó lenne itt maradni.
– Akkor maradj itt egyedül – ügyeskedtem ki zsebemből a kulcsot.
– Nem akarok e-egyedül lenni! – fogta meg a karomat ezzel megnehezítve bejutásunkat.
– Yah, Pici, ne csináld, mert agyoncsapkodlak.
– De ChanYeol!! – nyüszített hangosan.
– Jó egem gyere le – nyitom végül ki az ajtót, bár őszintén fogalmam sincs hogyan. BaekHyun egyből eltávolodik és izgatottan ront be a házba, hogy felfedezze, míg én morcosan lepakolom a cuccainkat, ám ez egy kicsit sem hatotta meg.
Leültem a fotelbe, én már voltam itt, szóval tudom, hogy néz ki, hagyom, hogy nézzen körül ez a túlpörgött bomba.
– Chan! – hallottam meg nevem, így felálltam és a hang irányába mentem.
– Igen? – támasztottam karomat a falnak.
– Az mi? – mutogat a sarokba.
– Az egy pók...
– Nagy..
– Ja, majd a hajadra teszem este – fordulnék ki, de ő erősen megragadja a csuklómat.
– Kérlek, ne! – nézett rám kétségbeesetten.
– Csak vicceltem, magától is megteszi – vigyorodok el, mikor teljesen elsápad.
– ChanYeol!
– Jó, jó.. majd.. kezdek vele valamit – csak nem mondhatom, hogy matricát csinálok belőle, mert őszintén én se vagyok oda a pókokért, de vicces mást ijesztgetni. – Pakoljunk ki – paskolom meg a fenekét.
x
Elfintorodom. Nem azért jöttünk ide, hogy lustuljunk, hanem hogy menjünk és szívjuk a hegyi levegőt, túrázzunk meg ilyenek.. erre Baek? A telefonomon lóg.. Tudom, hogy töltött le rá magának pár játékot, na de azért...
Főlé hajolok, megnézve mivel van elfoglalva ó de annyira... Kikívánkozik belőlem egy hatalmas nagy nevetés, mikor meglátom, ahogy valami brutálisan túlanimált barbi babát öltöztet.. Hát.. mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Visszafogva magam kapom ki mancsai közül a mobilom, lezárom és berakom a zsebembe.
BaekHyun felháborodva pattan fel.
– Ad vissza!
– Meg a nagy francokat. Nem azért jöttünk, hogy ilyenekkel pazarold az időd.
– Miért?
– Mert itt vagyunk a szabadba.. Menjünk sétálni. – BaekHyun elhúzta a száját. – Mutatok neked valami szépet..
– Uhm.. legyen – bólintott végül s egyből mellettem termett. Mosolyogva túrok hajába.
Egy egyszerű túra táskát felkapok a hátamra beledobva vizet meg szendvicset, szükséges dolgokat, fél szemmel nézem, ahogy Baek is tesz valamit a sajátjába.. de az isten tudja mit.
*
Miközben megyünk, BaekHyun minden újdonságnál megáll, de nem engedem, hogy hozzányúljon, méh a végén elkap nekem itt valamit.
– Chan..
– Igen?
– Hol van? Amit meg-megakartál mu-mutatni.
– Ó, csak nem fáradunk? – csípek arcába, mire durcásan nézett rám. – Kicsit még messze van, bírd ki.
Az ezüst hajú ekkor levette hátáról a táskát és elkezdett kutakodni benne, majd elmosolyodva húzott elő egy... Ah, csak ezt ne.. ezt még is mikor?
– BaekHyun. – Egyből megrezzent, tudta nem jelent jót, ha a nevén hívom. – Te képes voltál... nyalókát hozni?
– I-igen – remegett meg a hangja, bizonytalankodva, hogy most visszarakja-e az édességet, vagy megeheti.
– Behalok rajtad, komolyan, most már ne tedd vissza, kibontottad, ám ha meglátok még egyet levágom a nyelved. A fiú már nem is figyelt rám, elégedetten tolta szájába a nyalókát.
Ééééés itt a cuppogás.. Olyan nyugtató, aha, ja, nem tudom miért nem tud nyél nélküli cukorkát enni vagy rágózni.. tudom is én.. Neem, neki ezt kell választania.
– Me-megkóstolod? – nyújtotta felém. Kedvem lenne kiütni a kezéből, de akkor elkezdene nyafogni meg minden. Megforgatom a szemem, belemarkolok ezüst tincseibe, magamhoz, hogy magamhoz húzva mélyen megcsókoljam..
– Hm... tényleg finom, nyalok végig ajkain s egy mosollyal hajolok el, ami lassan vigyorrá növi ki magát, amikor elvörösödik. Olyan édes ilyenkor! Megtudnám zabálni. – Gyere, ne maradj le – pillantok hátra, mert újra sétálni kezdtem. Megráztam a fejét és ismét követni kezdett, lehajtott piros árnyalatú arccal.
Fél óra múlva BaekHyun felkiáltott.. "víz!" Na ne bassz, én is látom, vak azért nem vagyok, köszönöm. Egyből szaladni kezdett a tó felé, ám valamiben megbotlik és elesik, egyből hozzásietek letérdelve elé.
– Minden rendben?
– A lábam – szipogja.
– Jaj te, nagyon fáj?
– Aha..
– Ne sírj – törlöm le könnyeit. Szerintem jobban megijedt mint megütötte magát. – Nincs semmi baj. Fel tudsz állni? – fogok karjára, fejét rögtön csóválni kezdi. – Oké. Szeretnéd ha visszamennénk a házba? Ide később is kitudunk jönni – nyomok egy puszit nedves ajkára nyugtatóan. Bólogatni kezd. Vettem egy nagy levegőt és felemeltem karjaimba. Eh, de könnyű..
Ujjait pólómba markoltatja, arcát pedig nyakamba bújtatja.
– Sajnálom – motyogja.
– Nem történt semmi baj.. Csak elestél. A házban majd megnézem a lábad.
– Köszönöm.
– Szívesen.
Amint visszaértünk a házhoz azt hittem leszakad a kezem. Igen, Baek könnyű meg minden, na de mikor szinte egy óráig cipeltem, főleg hogy fölfelé is kellett mennünk, na.. nem volt kellemes, így megkönnyebbülve raktam őt le a kanapéra és kifújtam magam.
Ezután elkezdem lehúzni róla gatyát, amire megremegett a teste, szemöldök ráncolva néztem fel.. Ó.. már megint elpirult.. Ha.. talán azt hiszi-? Pft, nyugi most nem szoplak le.. mondanám én ezt hangosan, ám inkább nem teszem.
– Melyik fáj?
– A bal. – Egyből elkezdem végignyomkodni, s mikor bokájához érek felszisszen. Megmozgatom egy kicsit, ám sírós hangja megállít.
– Szerintem csak meghúztad, nem estél te akkorát. Azért bekötöm és lepihensz vele, rendben?
– Uhum...
x
Néztem ahogy Baek ügyetlenül járkált. Két napja vagyunk itt, és ugye tegnap elesett, de ma már rá tudott állni a lábára, hála az égnek. Este raktam rá jeget, gondolom az segített.
– Jobban vagy, Pici – teszem vállára a fejem.
– Igen – fordult meg, karjait nyakam köré kulcsolva.
– Mit gondolsz, ma este vissza tudnánk menni a tóhoz?
– Hát.. ha lassan megyünk..
– Addig pihentesd tovább, csinálok valami kaját.
A nap elég lassan telt, pedig úgy várom, hogy este legyen.. El kellett volna hívnom SeHunékat.. talán még eljönnének ha felhívom őket.. végül is nagy ez a ház, nem két emberre lett szabva, hanem egy nagy családra.
– Pici, hol van a.. – állok meg – ... mobilom.. Aish, már megint azzal a hülyeséggel játszol?
– N... nem? – rejtette maga mögé a készüléket?
– Most komolyan? Elrejted?
– Nem!
– És még hazudsz is nekem..
– Én soha – rázta meg a fejét mosolyogva. Ehj, ez a gyerek..
– Értem én.. Akkor sajnos nem tudom felhívni SeHunt hogy esetleg eltudnának-e jönni.. – sétálnék el.
– Várj! I-itt van – nyújtotta oda pironkodva.
– Ügyes fiú – csókolom meg, majd megkeresve barátom nevét és tárcsázni kezdek.. remélem jó a térerő.. Mondjuk nem vagyunk olyan magasan, és a házban van áram meg minden, szóval... – Hello, Unnie! – szóltam bele vidáman mikor felvette.
– ChanYeol, ezer éve!
– Ne szórakozz..
– Jól van na, csak olyan ritkán hívsz. – Szinte látom magam előtt ahogy lebiggyeszti az ajkát
– Tudom, és ne haragudj.. mostanában sok minden történt.
– Megértelek.. Na és mond, mivel érdemeltem ki hívásod?
– Emlékszel a faházra amit még te mutattál?
– Naná.
– Nem lenne kedvetek jönni?
– Eh? Most?
– Hát elég ha holnap érkeztek.
– És meddig lennénk?
– Vasárnapig..
– Hum, rendben, ránk is férne egy kiruccanás.. megbeszélem az asszonnyal
– Még mindig nem vagyok lány! – kiabálta be LuHan, amin muszáj volt felnevetnem.
– Persze édesem.. Majd írok ha megyünk.
– Oké. – Épphogy megszakítottam a hívást Baek belém csipamszkodik és nagy kölyökkutya szemeivel nézett rám.
– Kibum is jöhet?
– Öhm.. nem hi-
– Kérlek! – vágott szavamba. – Be-beszélek majd én vele! – mutogatott magára.
Nem szeretném ha elkereseredne, de nagy való színűséggel Kibum nem fog eljönni.. még se bírok neki nemet mondani. – Jó, beszélj vele.
Boldogan felcsillantak kék íriszeis és egyből kikapta markom közül a telefont, majd kényelmesen leült a fotelbe.
Nem akarok pofátlan lenni és hallgatni beszélgetésüket, így csak arra figyelek BaekHyun mit mond, s a hívás végén győzelem ittasan felkiált.
– Jön! Csak megkérte, ho-hogy küld el neki.. hol vagyunk. Holnapra itt lesz.
– Remek..
– Baj van?
– Mhm.. nincs. – Miért jön el? Ha azt mondta nekem dolga van? Annyira nem bírok kiigazodni ezen a férfin, bármennyire is próbálok. – Elindulunk most? Összeütök pár szendvicset és ott is maradhatunk egy ideig.
– Én benne vagyok. – Ahhh~ miért vagy ilyen aranyos? Így csak állandóan megakarom csókolni, magamhoz ölelni.. szeretni.
x
Olyan.. Hat órakor indultunk el és mire ideértünk már nyolc lett és be is sötétedett, Baek pedig remegve simult az oldalamhoz, nem azért mert fázott, hanem mert nem szerette a sötétet, majd rakunk tüzet, a tó közelében van egy olyan kialakított hely, ott majd le is pakolhatunk.
– Hogy van a lábad?
– Fáj egy kicsit.
– Egy kis hideg jót tenne neki – pillantok a víz felé.
– Lehet.
Lerakom a táskát a padra, majd elkezdek a tó felé menni, BaekHyun pedig szorosan követ.
– Olyan gyönyörű – motyogta.
– Te gyönyörűbb vagy – mosolyodom el. – Van kedved bemenni?
– Nem túl hideg?
– Majd felmelegítelek.
– Rendben. – Felé fordultam, s elkezdtem levenni róla a ruhákat. – Én is letudom venni őket – kuncogta dadogás nélkül.
– Így izgalmasabb – csókolok nyakába, amire elégedetten felsóhajt s hagyja hogy megszabadítsam a többi felesleges darabtól, hogy utána és is levegyek mindent. Ujjait enyém közé kulcsolom s lassú léptekkel, együtt elindulunk. Felszisszenek amint megérzem milyen hideg, még se tud megállítani.
Megállok ott ahol már csípő fölé ér a víz s egyből magamhoz ölelem.
– Fázom – dadogja.
– Mindjárt jobb lesz – simítok végig csupasz hátán, egészen le a vízbe a fenekéig. Jó egem.. milyen jó segge van..
– C-Chan? – pislogott zavartan.
– Jobb? – kezdem puszikkal ellátni az arcát.
– Igen.. egy picit – simult jobban hozzám.
– Hm, ez furcsa.
– Micsoda?
– Az illatod. Tudod, Kibum biztos mesélt róluk..
– I-igen.. Az ómegáknak a legjobb, igaz?
– Hát nem tudom, párral már találkoztam, de eddig észre se vettem, hogy a tied milyen csábító.. – Nem szabad elveszíteni a fejem.. még a végén beindulok és onnan nem lesz visszaút, el kell tereljem a figyelmem. – Nézd, Pici – mutattam az ég felé. A Hold fakítóan fénylett, innen nézve is hatalmasnak tűnt, a vízen pedig tükröződött a csillagokkal együtt. Egyszerűen lélegzetelállító ez a látvány.. Bár még mindig jobban bámulnám Baeket, de erről neki nem kell tudnia..
– Nagyon szép.
– Ugye? – fújtam ki a levegőt. – Kicsi koromban sokat néztem a csillagos eget, azt kívánva bárcsak többet foglalkoztak volna velem és a nővéremmel a szüleink..
– Nővéred?
– Áh, te nem is tudsz róla. A neve Yoora, ő Koreában maradt, és a testvéri kapcsolatunk elég... savanyúvá vált.. Majd mutatok róla képet.
– Oké.. Uhm, kimehetnénk? Megint fázom. – Nem, inkább megint nem dadogsz. Annyira nem értem.
– Persze – távolodom el tőle és a part felé indultam, mikor kiértem jobban fáztam, mint a vízben. Táskámhoz lépve kinyitottam, kiszedtem belőle a plédet és a mögöttem álló fiúnak nyújtottam, lemutatva a földre.
– Rakok tüzet – mondom, ő pedig bólint.
x
– Hé, ne aludj el – paskolom meg meztelen fenekét.
– Hn – vetette át karját mellkasomon, lehelete pedig nyakamnak csapódott.
– BaekHyuun~ – húztam el a nevét, felemelte a fejét és oldalra döntötte. – Istenem, olyan gyöny9rű agy – húzom magamra, hajába túrok és elmosolyodom, megakarnám csókolni, de egy ujját számra helyezi. Másik kezével megfogta az enyémet és mellkasára tette.
– Elmondhatod valamit?
– Aha – bólogatok lassan, miközben tenyerem alatt érzem heves szívdobogását.
– Amikor Kibum elmagyarázta nekem milyen és mi az a szerelem sokat gondolkodtam. – Az én állam le fog esni.. Hogy beszél... ilyen tisztán? – Főleg miután máshogy viselkedtél velem.. Megértettem mit jelentenek a csókjaid, érintéseid.. meg.. minden mást... szóval én.. elég biztos vagyok abban, hogy szerelmes vagyok... Mhn, beléd.. Érzed hogy ver a szívem? Érted dobog így.. Bár főzni nem tudok meg semmi édességet se tu-hmn! – Nem tudta befejezni, mert még közelebb rántottam magamhoz, ajkaimat az övéhez érintve.
Belemosolygok a csókba, lábát átveti hasam felet, teljesen hozzámsimulva. Nos.. erre kicsit sem számítottam.. Egy... dadogás nélkül tud beszélni.. Kettő..
Szerelmet vallott....
Nekem!
Ennél boldogabb nem is lehetnék. Mondjuk eltolhatnám magamtól, mondva, hogy ez csak hála, nem szeretem és összetéveszti a kettőt, de akkor magamat is meghazudtolnám. Kettőn között vagy egy kapocs. Ami akkor alakult ki mikor megharaptam, s a mérgem szervezetében maradt, ezzel egymáshoz láncolva minket. Akaratunkon kívül vonzódunk egymáshoz.
– Én is szeretlek – suttogom, végig húzva kezemet a hátán. – Nagyon szeretlek – nyakához hajolok és erősen beleharapok oda, ahol a fognyomaim vannak. Sóhaj tör ki szája közül, mocorogni kezd és mivel mind ketten még mindig pucérak vagyunk nem meglepő, hogy merevedést okozunk egymásnak.
Felülök, így ő az ölembe kerül, markom közé fogom egymásnak nyomódott péniszeinket s mind a kettőn dolgozni kezdek, karjait nyakamba rakja, s most meglepetésemre ő kezdeményezi a csókot.
Nem is szeretem, én imádom ezt a fiút.
No POV: BaekHyun hangosan felnyögött amikor a férfi jobban szorított tagjára, lábai megremegtek, miközben csipőmozdulattal próbált belemozogni az érintésébe. Összeszorította a szemét, többet akart, hajtotta valami azért, hogy több élvezetet kapjon, bár nem tudta hogyan lehetne egyáltalán azt elérni, ezért csak szenvedve nyüszített, ChanYeol pedig nevetett rajta, puszit nyomva fülére.
– Olyan édes vagy – suttogta a fiú fülébe. – Érzem hogy szeretnél többet, de nem lehet.. most még nem – markolt bele a fenekébe. – Elégedj meg ennyivel – kuncogta.
Az ezüst hajú nem tetszően fújt, kimászott az Alfa öléből, tenyerével végigdöntötte a pléden - amit Yeol készségesen hagyott neki -, ágyékához helyezkedett, és kék szemeivel kezdte vizsgálni, majd megérintette egy ujjal, meghökkent ahogy ChanYeol felhördült. Mit is csinált vele? Emlékeire támaszkodva körbe fogta a merev tagot és szerencsétlenül próbálta rajta mozgatni a bőrt.
ChanYeolból kibukott egy kacaj. – Segítsek?
– Mhm.. aha – pirult el, s egyből megérezte kezén a férfiét, ahogyan jobban rászorít s úgy mozgatta tovább. – Látod? Nem nehéz, csak úgy kell ahogy én csináltam neked.
– Jó érzés?
– Neked az volt?
– I-igen..
– Akkor jó – simított arcára.
A Béta összekaparta magabiztosságát, ellökte Chan kezét s egyedül folytatta a férfi kényeztetést közelebb hajolt a péniszéhez, kinyújotta a nyelvét megnyalva a tetejét, s mikor az Alfa felnyögött elvigyorodott. Magától okozott neki élvezetet! Tovább nyalta a tagot, fentről lefele haladt, ahol nem volt ott a nyelve ott ujjait használta.. minél többet hallotta a nyögéseket, annál jobban ment neki.
– Finom – mormogta magának.
– Mit mondtál? – lihegett ChanYeol zavartan.
– Azt, hogy finom – fogta ajkai közé a makkját.
– Finomabb, mint azok a fránya nyalókák?
– Sokkal.. – Baek szinte oda se figyelt a beszélgetésre, teljesen el volt foglalva.
ChanYeol próbálta magát visszafogni attól, hogy lenyomja az egész méretét a fiú torkán.. A lepedőbe markolt miközben élvezte a gyengéd talán kicsit bénácska tetteit... de pont ez tette tökéletessé.
– B-BaekHyun – remegett meg a hangja, próbálva felvonni figyelmét, hogy elfog élvezni, ám rá se hederített, tovább folytatta, mind addig míg le nem érte az orgazmust.
A fiú meglepetten pislogott mikor valami a szájába lövellt. Elhajolt s elkezdett rajta nyammogni.
Édes~. Gondolta, majd lenyelte végül pedig megnyalta ajakit.
– Te.. hihetetlen vagy – ölelte magához hangosan szuszogva.. – Jobb ha én is lekezellek – vigyorodott el, maga alá nyomva a fiút.
x———x
– Szi- – akart köszönni, de mellette BaekHyun robbant ki a házból.
– Kibum! – kiáltotta boldogan, ráugorva az Ómegára, aki felszisszenve esett hátra.
– Szia, Kölyök – mosolyodott el.
– Eh.. EEH? Fekete a hajad! – vette észre a fiú beletúrva a dús göndör tincsekbe. – Jól áll.
– Köszönöm – álltak fel, Baek pedig LuHan felé is ugyan ekkora rajongással pattogott, annyi állította meg, hogy Lyla a kezében aludt, így csak puszit nyomott az arcára.
Sehun Yeol mellé sétált, egy mosollyal üdvözölte.
– Bűzlesz a boldogságtól.
– Tényleg?
– Aha.. megdugtad a kicsikét? – vigyorgott rá perverzen.
– Hunnie...
– Mi van? – kacagott. – Kinézem belőled, hogy megrontod szegényt.
– Miket nem gondolsz te rólam.. – verte hátba. – Inkább menj, pakolj ki.
– Jól van, amúgy maradhatnánk plusz egy hetet.. megtudom beszélni a tulajjal.
– Nekem oké, csak akkor kérnem kell még szabid.
– Király – lépett be a házba.
Az Alfa tovább figyelte a három személyt, Baek boldogan csacsogott nekik valamiről.
Miután LuHannak is köszönt, BaekHyun pedig be ment vele, egyedül maradtak Kibummal.
Az Ómega.. hihetetlen megviseltnek tűnt.. ami nyomasztotta.
– Jól áll a fekete.
– Kösz – nem nézett a szemébe.
– Mi történt a kezeddel? – bökött a kötésre.
– Baleset – válaszolt. – Béna vagyok – vont vállat. – Mindenkivel megesik.
– Aha. – Nem győződött meg. – Te is maradsz még egy hétig?
– Nem lehet.
– Miért nem? – ráncolta homlokát.
– Semmi közöd hozzá, szállj re rólam, megértetted? – fújtatta cicásan meglökve a vállánál és ő is besétált a faházba, ő pedig bosszúsan utána ment.
– Hoztam alkoholt – mutatta fel a zacskót Sehun.
– Mi? – illetődött meg LuHan. – Te megőrültél?
– Hm? Miért? Én és Chan tuti iszunk!
– Nagyon adlak testvérem – tette vállára könyökét. – Bebaszunk.
– Ne beszélj csúnyán – morgott mérgesen Kibum
– Most mé'? Lyla nem érti, BaekHyun meg nem gyerek – kacagott SeHun.
– Akkor se... gyere Hyunnie – fogta meg az Ómega a keverék kezét. – Segíts pakolni. Lulu, te is jössz?
– Aha. – Ahogy eltűntek ChanYeol legjobb barátja felé fordult.
– Remek, most lányos partit csinálnak odafent.
– Hunnie....
– Miért, nem? Egyik hisztisebb mint a másik.
– Igaz – nevetett ledőlve a kanapéra. – Vicces napokba nézünk elébe.
– Na az tuti – helyeselte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése