Az Ő kezei alatt - 27.Rész (+18)

A kisfiú hangosan felsírt, mikor a furcsa férfi megvágta az arcát pont a szeme alatt. Nem értette milyen hibát követett el, de tényleg ezt érdemelte volna? Még az árvaházban se bántak így vele. Ennek az embernek mi baja lehet? Ő csak próbálta követni a kikötött szabályokat.

– Hagyd már abba a nyavalygást. Ez csak egy vágás, és aligha mély. Ennél rosszabbat fogsz kapni, szóval helyedbe kussolnék – morogta a személy amitől még jobban megijedt. Lehajtotta a fejét, próbálva visszafogni könnyeit.

Két héttel ezelőtt mikor a titokzatos magas férfi kihozta az árvaházból azt hitte családot kap, hogy szeretni fogják és élhet normális életet. Mekkorát tévedett, milyen naivan állt a dolgokhoz.
A férfi eleinte kedvesen beszélt hozzá, mosolygott meg minden, aztán mint ha történt volna valami, elkezdte verni vagy megvágni.. Halálra rémült, elakart szökni.
Az egyetlen dolog ami életben tartotta a másik fiú akivel egy szobába kerültek

........

Sárga szemei szinte villámokat szórtak, a hosszú kardot úgy forgatta a kezében, mint ha kész lett volna arra, hogy megöljön valakit. Abban a teremben gyakorolt, ahol még a férfi kitanította a harcra, meg arra, hogyan bánjon a fegyverekkel. Mérges volt, nem.. dühöngött.
Hallotta ahogy az ajtó kinyílik, zsebéből kihúzta éles kis kését és a betolakodó felé dobta, ám nem ért célba, egyszerűen kikerülte az éles tárgyat.

– Fiam, hát meg akarsz ölni? – vigyorodott el.

– Nem, Michael.. Csak – sóhajtott frusztráltan.

– A barátod halálának megvolt az oka, tudod jól.

– Ne hozd őt fel! Ártatlan volt, ő csak engem próbált védeni – túrt szőke tincseibe.

– Legalább te túlélted – vette ki lassan a kezéből a kardot. – Jobban is ki tudod engedni a gőzt. Menj SeHunnal..

– SeHunnal? De hát.. már hónapok  óta nem láttam.

– Visszatért.

– Értem – hajtotta le a fejét.

– Hozzatok nekem Kínából Ómegákat. Legalább hatol.

– Igen is főnök – hajolt meg.

– Jó fiú – mosolyodott el és megsimogatva Kibum arcát.

........

Kibum karbatett kezekkel nézte a Bétát.

– Miért jöttél vissza?

– Szerinted Michael hagyott volna elmenni? Ez nem így megy Kibum. Hiszen mi történt MinHoval?

– Ő nem tett semmi olyat-!

– Csak a seggedet védte. Szerinted miért hoztam magammal Ómegákat? Ha üres kézzel jöttem volna vissza már halott lennénk.

– Hunnie...

– Csak menjünk, jó? – hunyta le a szemét.

– Rendben.

........

– SEHUN! – kiabálta Kibum kétségbeesetten.

– Őt nem vihetem, kérlek..

– Mennünk kell – fogta meg a barna hajú kezét, ám az egy tapotatt se mozdult. – SeHun...

– Találj ki valamit... mond, hogy meghaltam – ölelte magához a reszkető őzike kinézetű fiút.

– Michael nem fogja elhinni, muszáj elvinnünk.

– Akkor inkább ölj meg – folytak le a könnyei az arcát.

– Te bolond vagy, egy Ómegáért?

– Szeretem LuHant!

– Alig ismered – kiáltotta mérgesen. – Nem veszíthetlek el téged is.. Hunnie te mindig ott voltál mellettem.

– Sajnálom Bummie...

x

A fekete hajú Ómega zihálva ébredt fel. Feljajdult kezében lévő fájdalom miatt. Arcához emelte a kezét s letörölte könnyeit. Lassan kiszállt az ágyból, meztelen talpa hangosan csattant a padlón. Kicsit kómásan, totyogva botorkált ki a szobából. Benyitott a szomszéd szobába, és telefonjával bevilágított. Elmosolyodott.
BaekHyun békésen szuszogott ChanYeol mellkasán... Legalább ők boldogok.
Visszahajtotta az ajtót s lesétált a lépcsőn majd a nappaliba menve leült a kanapéra. Tenyerébe temette az arcát próbálva lenyugtatni zakatoló szívét... Az a baj, hogy ezek nem álmok voltak, hanem minden ez megtörtént.

– Kibum – ült le mellé a Béta.

– Sehun.. miért nem alszol?

– Rosszat álmodtam.. na és te?

– Én is – dőlt rá. – Nem tudom mit tegyek...

– Ha nem kedvelném a kölyköt azt mondanám vidd el Michaelnek, de így....

– Mondta, hogy megint munkába álltál.

– Nem tehettem mást – fújta ki a levegőt. – Vagy dolgozom, vagy megöli LuHant...

– Megvagyok lepődve, hogy megúsztad sérülés nélkül.

– Mm, aha, látnod kéne a hátam.

– Mit csinált?

– Beleégette a cég jelét.. Kedvem lenne levakarni.. te hogy bírod? – tette vállára a kezét.

– Szarul.. a testem kezdi feladni. Egy Ómega felépítése nem erre lett tervezve, nekünk gyengédség kell és ezt tudod jól.. Bármennyire is tanított ki az a féreg.. annyira gyenge vagyok.. Segítened kell nekem. Megakarom ölni.

– Mi?! – akadt ki. – Még is hogyan? Annak csávónak vannak a legjobb testőrei, időd se lenne.

– Van egy tervem, de ehhez kellesz te is. Hunnie, te vagy a legjobb hacker. Szükségem van rád – nézett rá könyörgően.

– Biztos hogy nem! – Mind ketten felnéztek LuHan hangjára. – Így is rohadt nehéz elviselni, hogy Heténkét egyszer valami mocskosat kell művelnie, mert Michael keze nem engedi, hogy élje az életét. Nem fogom megengedni, hogy megölesd – toppantott mérgesen. – SeHunnak családja van!

– Tudom Lulu, de nem segít.. akkor.. nincs reményem.

– LuHan – állt fel a barna hajú Béta.

– Nem – csóválta a fejét. – Nem, nem nem és nem!

– Babe – simított az arcára. – Segítenem kell neki.. Talán ezzel megtudunk szabadulni Michaeltől véglegesen.

– Persze, vagy te halsz meg – kezdett sírni a szőke Ómega.

– Nem lesz semmi baj, ne ejts könnyeket – puszilt homlokára.

– Hallani akarom azt a tervet – suttogta és férje karjába bújt, miközben Kibumot nézte kíváncsian.
A sárga szemű felsóhajtott és halkan beszélve beavatta két barátját terveibe.

x

Kibum zakatoló szívvel lépett be az épületbe. Lehet, hogy Mivhael egy vérszomjas emberré nevelte, ám ez nem azt jelentette, hogy nem rettegett tőle. Halálra tudott rémülni bármit is tett. Egy kegyetlen pióca, akit nem lehet lerázni addig míg ki nem készíti áldozatát.

Szerintem a férfi már lassan belehalt abba amiket művelt vele, ám lehajtott fejjel el kellett viselnie.. vagyis remélte hogy nem sokáig. Ha a terve sikerülni fog.. akkor sokan mások is szabadok lehetnek.

Az épületben Michael emberei úgy álltak, mint a szobrok, ám pontosan tudta milyen jók a reflexeik, ha innen futnia kéne úgy lelőnék mint egy kutyát, egyszer megpróbálta annyi szerencséje volt, hogy Michael megtiltotta nekik, hogy megöljék..

A férfinak talán fontos, de csak azért, mert jól végezte a munkáját... ha ez egyáltalán ez munka.. inkább rabszolgaság. Utálta őt és utálta saját magát amiért eddig nem tett semmit. Százak életét kímélhette volna.. De nem. Bolond volt és azt hitte ha SeHunnak sikerült megszöknie Michael keze alól, akkor neki is fog. Nos... rosszul gondolta. Mindvégig tudta hol van és mit csinál, s mikor szüksége volt rá lecsapott, ez ugyan így vonatkozik SeHunra is.. hagyták had csináljon amit akar aztán most?
Lépni fog.. ha más nem teszi akkor majd ő.

Ledobta maga mellé a táskáját, tudva, hamarosan jönni fog egy kuncsaft és persze Michael.. Remek. 
Besétált a fürdőbe, lesimította magáról a ruhákat és beállt a zuhany alá. Teste remegett a félelemtől, s csak azért, mert tudta mekkora büntetést fog kapni, amiért egy hétre eltűnt. Szeretett volna kicsit kikapcsolódni, hagyni, hogy a teste meggyógyuljon, a mindennapos szextől teljesen kikészült, viszont nem mondott semmit Michaelt, pedig látta, hogy hívta meg minden, ám nem válaszolt egyikre sem.

Kedve lett volna kiugrani a világból, vagy csak megölni magát, ám tisztában volt azzal, hogy nem teheti, ha meghalna az azt jelentené, hogy Michael egy másik emberét fogja BaekHyun után küldeni, az pedig semmiféleképpen nem történhet meg. Ki kell bírnia még egy kicsit, csak várnia kell a megfelelő alkalomra.

Miután végzett a fürdéssel csak egy köntöst tekert magára, úgy is le kell majd vennie, minek fáradozzon.
Tükörképére nézett és elfintorodott. A stressz totálisan kikészítette a bőrét, már nem olyan puha és szép, hanem száraz és csúnya. Sírni akart, de mit érne azzal el? Ugyan olyan nyomorultan nézne ki, sőt még szánalmasabban is a könnyek miatt.

Beharapott ajakkal lépett ki a fürdőből, s az álla majdnem földig esett. Két izmos férfi ült az ágyon, miközben őt nézték éhes szemmel. Michael az ajtónak támaszkodott, hűvös szürke szemeiből düh sugárzott.
Nagyot nyelt.

– Hol voltál eddig, fiam? – kérdezte rekedtes hangon.

– Kikapcsolódtam.. egy fa házban.. Yeolékkal – pillantott el róla.

– Érzem... szóval még mindig hibákat követsz el – túrt ősz hajába. – Állandóan csalódok benned, fájdítod a szívem.

– Neked nincs szíved – sziszegte.

– Ó, de kis buta vagy. Ez itt biznisz, az életem munkája, ettől függetlenül vannak érzéseim – tette mellkasára a kezét.

Megrázta a fejét. Azt hiszi beveszi a dumáját, amit annyiszor prédikált az embereinek. Pontosan tudta, hogy kicsoda ő, az ő keze által nevelkedett.

– Most nem kapsz nagy büntetést. – Mily' kedves.. – Meg se köszönöd?

– Nálad nincs különbség a kicsi és a nagy büntetés között.. Csak essünk túl rajta – hunyta le pilláit.

Michael elvigyorodott és csettintett egyet a két férfi pedig felállt, az egyik megragadta a karját és az ágyra húzta, közben a másik leszedte róla a köntöst. Ezek ketten fogják őt? Azt nem éli túl.
Légzése felgyorsult, kezeit az izmosabbik férfi mellkasára nyomta próbálva eltolni, de túl erősnek bizonyult, mind két kezét megragadta és feje felé emelte majd bilincs kattan a csuklóján.

Az Ómega rögtön pánikba esett, próbált szabadulni. A szőke férfi csípőjére ült ezzel megakadályozva a mozgását, míg a barna hajú közben bilincsel összezárt kezét fogta le, így Kibum teljesen le lett kezelve.

– Ne.... – suttogta.

– Nagyon édes kis falat vagy, tudod-e? Azt akarom, hogy a nevemet nyögd mikor elélvezel – vigyorgott rá a szőke.

– Mi az hogy a tiédet? – hördült fel a barna hajú, állára fogott és magához emelte. – Az enyémet fogod sikítani szépségem, sokat fizettünk ám érted, elvárom – nyalt végig ajkain. – Daniel vagyok, cicám.

– Én pedig Adam.

Az Ómegát rohadtul nem érdekelte hogyan hívják őket. Annyi fog megmaradni benne, hogy az egyik szőke kék szemmel a másik meg barna fekete szemmel és az undorító vigyoruk.

Elfintorodott mikor Daniel harapdálni kezdte a száját, úgy marta, hogy fájt, közben Adam szét tette combjait és elégedetten felnyögött.

– Te vagy a legszebb teremtés amit valaha láttam – simított végig bejáratán. – Ha nem lennél kurva megvennélek és lent tartanálak a pincébe – morogta. Kibum csak nyöszörögni tudott, mivel a barna hajú ajkait foglalta le csókokkal. Undorodott magától és minden egyes férfitól akikkel eddig le kellett feküdnie.

– Fiúk, nekem most mennem kell. A szekrényben vannak kellékek, bármit csinálhattok vele, csak ne öljétek meg – szólalt fel Michael. – Ha meghal ti sem fogtok ebből az épületből élve kisétálni.

Mind a ketten bólintottak, végignézték ahogy kisétál a szobából majd egymásra vigyorogtak.
Daniel leszállt az ágyról és a szekrénybe lépett.

– Ohohoh – tapsolt hármat.. – Úgy látszik jól fogunk szórakozni cicafiú.

———

Kibum kényelmetlenül mozgott. Ezek ketten a legrosszabb akikkel eddig valaha volt. Testét vörös csíkok díszítették, valamelyik már vérzett még is hősiesen tartotta vissza könnyeit, pontosan tisztában volt vele, hogy milyen szörnyűségek fognak vele történni.

Miközben Adam éppen bejáratánál baszakodott, addig Daniel lenyomta hosszát az Ómega torkán, ráakart harapni, megakarta őket rúgni, ám semmi erő nem volt benne, minden egyes sebe égett, kezei elgémberedtek a bilincs miatt.

Érezte ahogy a szőke eltávolodott tőlem, nem látott semmit Dan miatt, így hirtelen érte mikor a tagja köré került valami szorosat. Mi a.. Most elfogják szorítani, hogy ne tudjon elélvezni? A legrosszabb a száraz orgazmus. Lábai fel lettek emelve.

Egy ideig nem történt semmi, azon kívül hogy Daniel erőszakosan szoptatta, hirtelen fájdalmat érzett. Felakart sikítani, ám nem tudott, elhúzta a fejét és megtörten felzokogott a lökésektől. Míg ő szenvedett, Adam elégedetten felnyögött, a fekete szemű pedig megragadta a haját.

– Ki mondta, hogy abbahagyhatod a szopást, cica? – kérdezte mérgesen. – Több sebet akarsz, hm? – emelte fel a kést.

Kibum hevesen rázta a fejét, továbbra is szenvedve a férfi lökéseitől. Mivel mind ketten Béták voltak a teste rohadtul nem lazult el.. Mikor ChanYeollal volt neki elég volt csak hozzányúlnia.. de ők..

– Viselkedj cuki fiú, mert nagyobb kárt tudunk neked okozni – simított arcára. – Szépen vedd a vissza a farkam a szádba és addig szopd míg el nem élvezek, megértetted? – fogott állára.

Ha lehetett így mondani.. orrba szájba baszták, a kín teljesen kikészítette, levegőt se bírt venni, nem kímélték meg..

Mikor megérezte nyelvén a férfi nedvét felnyöszörgött, ám az rá se hederített. Behunyta szemét, Daniel ekkor élvezett a szájába.

– Ha kimered köpni nem leszünk jóban, gyönyörűm – húzta ki magát. – Szépen nyeld le. – Nem tehetett mást. Bármennyire is undorodott az egésztől, túlságosan is félt a következményektől. – Jó kiscica. Adam, milyen benne lenni – fordult felé.

– Ah, kibaszott jó, olyan szűk és nedves.

– Izgatónak hangzik – vigyorgott. – Nézzük mennyit bír ez a szépség – szállt le a megrontott Ómega mellkasáról, a bilincs kulcsát vette magához és leszedte a vörös csuklójáról. Kibum rögtön megkönnyebbülve mozgatta őket, de ellazulni se volt ideje, Adam megragadta mind két karját és magára húzta lovagló ülésben, így még mélyebbre került merevedése. Felkiáltott a rettenetes hús szaggató érzéstől.. Háta rögtön begörnyedt, ujjait ökölbe szorította. Ám szemei akkor kerekedtek életben a legnagyobbra, mikor Daniel elkezdte betolni merev farkát Adam mellé. Nem bírta tovább..

– Kérem ne! Bármit cs-csak ezt ne! – sírta keservesen menekülni, ám a szőke erősen lefogta csípőjénél. – Kérem.. – motyogta elveszetten, ám szavai mint ha el se érték volna Dan fülét, kertelés nélkül nyomta be magát, és ha eddig azt hitte a szex fájdalmas tud lenni.. tévedett. Sikítás tört fel torkából. Teljesen tönkre lett vágva, soha nem fog meggyógyulni, szerzett egy hatalmas sebet szívére, lelkére s önbizalmára.

Vérzett. Ez a két vadállat olyan erősen baszta, hogy felszakadt érzékeny és vékony fala, annyit tudott tenni, hogy kövér könnyeket hullajtott.
Észre sem vette, hogy mást pózba kerültek, már fogalma sem volt történik... elájult..

x

Hunyorogva ki a szemét, felszisszent a fájdalomtól mikor megpróbált megmozdulni. Szidta magát amiért ennyire gyenge.

– Látom kikészítettek – hallotta Michael hangját.

– Szűnj már meg – nyögte frusztráltan.

– Fiam.. ha elhozod nekem BaekHyunt.. megszűnök.. Engedem, hogy szabadon éld az életed.

– Hazug, Sehunt se engedted el.

– SeHun a legjobb hackerem, az összes akivel eddig együtt dolgoztam mindig elrontottak valamit. Ő soha – felállt a székből és az Ómega mellé sétált. – Hozd el nekem azt a korcsot, Kibum.

– Felejdd el – morogta, ám mikor látta, hogy Michael hozzá akart érni automatikusan megrezzent, a férfi pedig kinevette.

– Adhatod itt a kemény fiút, Bummie, de örökre megsebeződtél.. Szánalmasan festesz. Látom nem használtak kotont, vedd be a fogalmazásgátlót, ha teherbe esel magam viszlek el abortuszra – morogta s elhagyta a szobát.

Az Ómega mellkasához húzta térdeit s ismét zokogni kezdett.. Mit meg nem tesz BaekHyunért...