Elmosolyodott. A fiú olyan nyugodt.. reggel látta milyen boldog és megeszi a kíváncsiság, de eddig nem volt lehetősége olyan dolgokról beszélnie vele.. ám most.
– Hé – kezdte bökdösni.
– Korán van még.
– Este van, Kölyök.. délután kidőltél – húzta le róla a vékony takarót.
– Nee~ – ült fel.
– Pedig de, beszédem van veled. Menjünk sétáljunk egy kicsit.
– Rendben – dörzsölte meg a szemét és feltápászkodott.
Kiléptek a fa házból és akörül kezdtek el bóklászni.
Először csend uralkodott, szorosan egymás mellett mentek s lágy szellő csapódott arcuknak.
– Szóval.. – törte meg a csöndet Kibum. – Mi van közted és Chan közt?
– Hát... mi.. én sze-szerelmet vallottam.
– MI?! Miről maradtam még le? – tátotta el a száját.
– Nem sok mindenről.. de.. mióta megharapott egyre jobban megy minden.
– Nem dadogsz...
– Igen.. meg minden... tisztább.. és könnyebb. Tudom hogy még tanulnom kell – mosolyodott el.. – Jó érzés, hogy végre nem beszélek olyan.. bénán.
– Furcsa, még szoknom kell, ám örülök. S ez csak így.. megtörtént? Egyik napról a másikra?
– Neeem, lassú folyamat volt, csak nem mertem kihasználni. ChanYeolhoz is próbáltam csak néha megakadás nélkül beszélni.. még is kiakasztottam mikor dadogás nélkül elmondtam neki mit érzek.. Olyan boldog vagyok mellette! – kacagott vidáman, Kibum pedig hónapok óta őszintén elmosolyodott. Jó látni, hogy van értelme annak, amit csinál.. attól függetlenül, hogy milyen szörnyűségeken kell túlélnie.
– Örülök nektek – veregette vállba.
– Köszönöm, viszont nem vagyok hülye, mi van veled?
– Mi lenne? – pislogott zavartan.
– Ne, kérlek.. Mond el nekem.
– BaekHyun.. ez bonyolult, hidd el nekem, minden rendben van, megoldom a gondjaimat. Inkább meséld csak el nekem mit csináltatok eddig? – vigyorodott el.
– Mit csináltunk volna? – billentette oldalra a fejét.
– Hah hát.. még nem magyaráztam el az élet szexuális oldalát.. akkor most itt az idő – karolta át a nyakát és már beszélni is kezdett mindenről.
x
ChanYeol felkapta a fejét mikor a bejárat becsapódott, Kibum vágtatott át a nappalin maga mögött BaekHyunnal.
– Veled még beszédem van – mutatott rá az Ómega fenyegetően, majd felrángatta szegény fiút a lépcsőn. Zavartan pislogott. Hát ez meg? Mivel majd meg ette a kíváncsiság követni kezdte őket egészen a fürdőig.
– Ki-Kibum! – nyüszítette Baek.
– Maradj már nyugton..
– De... ah!
Az Alfa szeme elkerekedett.. Még is mi a-?
– Mit nyafogsz, csak segítek.
– Jó de.. mh..
– Mit csináltok odabent – kopogott végül be a férfi, az ajtó rögtön kinyílt.
– Fürdünk, ne hallgatózz, mert az nagyon csúnya dolog.
– Csak tudni akartam, ho-.
– Viszlát, ChanYeol – zárta vissza a bejáratot. Az Alfa felsóhajtott.. hát oké, végül is Kibum is BaekHyun oda meg vissza vannak egymásért.. szóval az együtt fürdés nem probléma.
Lesétált a lépcsőn vissza a nappaliba.
– Ne mozogj ennyit. – Kibum próbálta lefogni a fiút.
– Zavarba ejtő...
– De ha leakarsz feküdni azzal a nyomorékkal ezen túl kell esned..
– Mhm.. muszáj?
– Igen, tisztaság az elsőbbség.. aztán leborotválom a lábad.
– Hogy mit csinálsz?
– Borotva – emelte fel a tárgyat. – Arra van hogy leszedje a szőrt.. mondjuk van nálam gyanta is, több ideig tart, kicsit csíp de hatásosabb.
– Tudom, hogy csak nyúzni akarsz.
– Az is benne van – nevetett jóízűen.
x
A fiú fájdalmas kiáltására ChanYeol felemelte a fejét. Na jó.. most Kibum még is mit művel szerencsétlennel?
– Kibum, ez fáj! – sírta, erre pedig Chan egyből felpattant hogy utána nézzen a dolgoknak.
– Most még is mi a franot csináltok? – sétált be abba a szobába ahol a fekete hajú pakolta ki cuccait.
– Gyantázom a lábát.
– Chan, ments meg! – nézett rá könnyes szemekkel.
– Mit mentsen meg? Nem is fájdalmas.. Nyugodj meg ChanYeol, előkészítem őt neked – kacsintott vigyorogva lehúzva a textíliát a keverék pedig hangosan felnyüszített.
– Mi.. Pici, te elmondtad?!
– Nem titok – szipogta..
A fekete hajúnak nagyot kell mikor az Ómega gyermeket védelmező villámokat szóró szemmel nézett rá. Ezt nem fogja megúszni fejmosás nélkül.. Mesés.
– Hát.. további jó szórakozást.
– De ChanYeol!!
– Sok sikert, Baek – intett és ki is menekült hátrahagyva szenvedő párját. Ezt még kimondani is fura. BaekHyun és ő most már egy pár. Idiótán elmosolyodott.
– Úgy nézel ki, mint akit megbasztak – jelent meg SeHun a semmiből.
– Takarodj már – húzta el a száját.
– Most miért vagy velem ilyen? Nem szeretsz? – biggyesztette le az ajkát.
– De, nagyon – forgatta meg a szemét.
– Olyan gonosz vagy Channie~ – kulcsolta kezét nyakára.
– Ugh.. LUHAN! A férjed megbolondult – kiáltott segítségért.
– Pf.. rohadt unalmas vagy – engedte el.
– Te pedig gyerekes...
– Inkább igyunk.
– Jó ötlet... – értett vele együtt.
x
BaekHyun érdeklődve simogatta puha meztelen combját.. Kibumnak igaza volt, tényleg megérte a fájdalom, olyan jó érzés! ChanYeolnak így jobban fog tetszeni? Talán.
Felvette a férfitól kölcsönvett pulcsit ami olyan nagy rá, hogy majdnem térde alá ért. Beletúrt a hajába és a mögötte ülő Ómegára nézett. Fekete göndör tincsei homlokába lógott közben nagyon nézett valamit a telefonján. Leült mellé.
– Mit nézel?
– Smink videót.
– Az mi?
– Amit éppen az arcára ken...
– Fúj...
– Baek!
– Mi van? Úgy néz ki mint egy...
– Bohóc? Csak azért mert még nincs kész vele.
– És te mi-miért nézel ilyet?
– Megakarom tanulni hogy kell. Csak a szememet tudom kihúzni.
– Abban mi a jó ha – mutatott a képernyőre – így nézel ki?
– Hogy neked mennyi kérdésed van..
– De hát ha nem értem – biggyesztette le az ajkait.
– A várj – dobta le maga mellé mobilt, lenyúlt az ágy mellé, s felhúzott valami drágának tűnő táskát majd kihúzott belőle egy ceruzát. – Néz felfelé – BaekHyun megtette, ám szinte rögtön hátrahúzódott. – Yah, ne mozogj.
– Te kiakarod bökni a szemem!
– Dehogy akarom, na gyere vissza. – A keverék elhúzta a száját és elviselte a fura érzést. – Most pedig hunyd le a szemed.... és.... kész vagy. Nézd meg magad.
– Azt a – tátotta el a száját. – Ez mi?
– Szem ceruza.. Szép ugye? Csinosít a szemen.. bár láttam már olyat akinek nem állt jól.
– Tetszik – mosolygott rá édesen. – Megtanítod hogy kell?
– Persze, tök egyszerű.
– Hurrá! – tapsolt vidáman.
x
Hangosan nevetve sétáltak le a lépcsőn, BaekHyunnek kedve nem volt nadrágot felvenni, így csupasz combjai kilógtak a nagy barna pulcsi alól.
ChanYeol egyből felnézett.
– Nocsak, a hercegnők kegyeskednek lejönni öt év után – fogta meg Baek kezét és lehúzta maga mellé. – Miért nincs rajtad gatya, Szépségem?
– Yeol, hagyd már őt, ne itt molesztáld – fintorodott el, Kibum s ő is helyet foglalt.
– Ugyaan~. Ő nem bánja, igaz gyönyörű? – kezdte ellátni az arcát. – Mhmm, mi ez? Ki vagy festve? Jól áll.
– Remek, Park ChanYeol részeg! – sóhajtott hangosan az Ómega.
– Nem vagyok... még! Ihatnátok ti is – emelte magához a sörét. – Kóstold meg, Pici.
– Büdös – fintorodott el, próbálva elhajolni.
– Van más alkohol is – sétált be Sehun mögötte LuHannal.
– Ne próbáljátok meg leitatni szegény fiút!
– Miért ne? – incselkedett az Alfa.
A sárga szemű karbatett kezekkel rázta a fejét nem tetszően.
– Játszunk ivós játékot! – vetette fel az ötlete.
– Az sose végződik jól drágám – rázta fejét Lu. – De benne vagyok, csak lefektetem Lylat.
– Ó, te is beszállsz? – vigyorodott el párja.
– Igen, de óvatosan, nem fogok sokat inni, józannak kell maradnom, arra az esetre ha valami történik Lylaval.
– Rendben – nyomott egy puszit az ajkaira.
– Ez vicces lesz.
– Akarod mondani tragédia, ChanYeol..
– Jaj, Bummie, mit vagy így bekövesedve.. Azért vagyunk itt hogy jól érezzük magunkat.
– Ha te mondod.
Az öt személy egy körbe leült, mindegyikük mellett volt valami alkohol. ChanYeol és Sehun izgatottan vigyorgott, míg BaekHyun fintorgott a pia szagától, Kibum unottan nézett a semmibe, LuHan pedig.. nos ő csak úgy volt.
– Komolyan nem hiszem el, hogy ezt játszunk..
– Félsz?
– Nem.. – fogta meg az üveget és megpörgette. ChanYeolra mutatott. – Szóval nagyfiú, felelsz vagy mersz?
– Felelek.
– Tényleg leszoptad Baeket? – vigyorodott el a fekete hajú Ómega. – Ha nem válaszolsz innod kell.
– Ott még nem tartunk kicsikém. Igen megtettem – húzta fel egyik szemöldökét szégyen nélkül, majd ő is forgatott – LuHan – csapta össze a tenyerét.
– Merek...
– Vedd le a pólód.
– Csak ennyi? – nevetett és már nyúlt is az anyag alá.
– Ja.. a végén nehogy melleket lássak.
– Nem vagyok lány – morogta bosszúsan miközben a póló már nem volt rajta.
Egy ideig ez ment, egyre perverzebb dolgokat kérdeztek egymástól, ám Baekon egyszer se állt meg...
– Ah, ez nem ér – nyafogott Kibum ellazulva a piától, az üveg után nyúlt és a keverék felé fordította.
– Ez így nem csalás? – csücsőrített BaekHyun, eddig boldog volt, mert olyan furcsaságokat csináltak, nem akart ő is ebbe benne lenni.
– Nem, az a csalás, hogy fél órája játszunk, de még nem voltál.. Szóval? – húzta fel a szemöldökét SeHun egy sunyi vigyorral.
– Mh... merek – motyogta bizonytalanul, félve, mit fog kérni tőle a barna hajú férfi.
– Ne vedd magadra drága Channie barátom, de Baek, csókold meg Kibumot – biccentett az Ómega felé.
Eh? Meg kell csókolnia? Miért? Mármint... érti ő ez a játék része.. de Kibum azt mondta neki csak azt csókolja meg akibe szerelmes..
– Ha nem csinálod iszol.
A fiú megforgatta a szemét, igazán undorítónak tartotta az alkoholt és örült, hogy eddig megúszta. Csak egy csókról van szó és semmit nem fog jelenteni.
Az Ómegához közelebb mászott és ráhajolt az ajkaira. Épphogy csak összeért már hátrált is volna, ám meglepetésére Kibum hajába markolt nem engedve őt el.
– Csókról volt szó, nem pusziról – morogta.
BaekHyun szeme elkerekedett a szeme, mikor a nyelve végigsiklott a száján és automatikusan leejtette az állát, ezzel elmélyítve a csókot.
ChanYeol mérgesen bámulta ahogyan párja és Kibum egymás ajkát falják. Dühöngve felállt, az alkohol mint ha soha nem is lett volna szervezetébe, teljesen józanul ment fel a lépcsőn. Mi a fene? Miért nem ivott? Miért választotta a csókot? Jó, tudta, hogy Baek imádott az Ómega szájára puszit nyomni, azt is nehéz volt elfogadnia, na ám ez átlépte a határt.. Leült az ágyra s próbálta elfelejteni azt ami lent történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése