Érzéstelen - 23.Rész (+18)

ChanYeol arra kelt fel, hogy mellette BaekHyun álmába nyöszörgött. Összeráncolta a homlokát. Még mindig rémálmai vannak a horror film miatt? Gyengéden rázogatni kezdte, amire az ezüst hajú szeme kipattant.

– Sh, semmi baj, csak rosszat álmodtál – ölelte magához csitítóan.

– Cha-ChanYeol – hüppögte. – F-fáj.

– Mi fáj? – rögtön aggódva tette tenyerét a fiú arcára.

– A hasam – motyogta szenvedve. – Nagyon rossz – szorította össze a szemét.

– Megyek, keresek neked gyógyszert.

– Mhmm – hevesen rázta a fejét. – Maradj velem.

– De muszáj csillapítani a fájdalmadon.

– Chan! – nyüszítette.

– Jaj te, gyere ide – fogta meg a kezét és közelebb húzta.. elkerekedett a szeme. Ó, ez nem has fájás, ez egészen más. – Úgy látszik más a problémád, Pici.

Merevedése van.. De még milyen.. mondjuk mit várt? Attól függetlenül, hogy nem tudja mi az a szex, meg az ehhez kapcsolódó dolgokat, a teste már igen is kiáltott az élvezetért.

– Segítsek rajtad, jó?

– Uhum – bólogatott hevesen.

ChanYeol POV: Óvatosan hátára fektettem és levettem róla a pólót, majd a pizsamanadrágot az alsóval együtt. Nagy szemekkel nézte mit csinálok, de még se mozdult.
Vettem egy nagy levegőt és végighúztam az ujjamat a tagján, amire az ezüst hajú hangosan felnyögött rögtön elpirulva s szájára csapta a kezét. Muszáj elvigyorodnom, hiszen még is csak én vagyok az első aki így nyúlhat hozzá és ez boldogsággal tölt el.

– C-chan..

– Igen? – hajoltam arcához.

– Fu-furcsán érzem magam.. uhm..

– Nyugi, csak élvezed a tetteimet – mormolta, elvettem szabad kezemmel az övét, hogy megtudjam csókolni, ujjaimat pénisze köré fonom és lassan, kínzóan kezdem mozgatni rajta a bőrt.

– ChanYeol! – remegett meg a teste.

– Engedd el magad – morgom, puszikat kezdek hinteni a nyakára, végignyalok a harapásnyomon s gyengéden beleharapok, majd tovább haladok, kulcscsontjánál megszívom, biztosra menve, hogy nyomot hagyjak rajta.

Mellkasára is nyomok pár csókot, eljátszadozom egyik mellbimbójával, közben markomat egyre gyorsabban mozgatom tagján, gyönyörű ajkai közül pedig megállíthatatlanul törnek fel a hangos nyögések, mellyel dallamként érték a fülemet. Örülök, hogy én okozok neki élvezetet, észre se vettem, hogy közben én is felizgultam, figyelmen kívül hagyom, most csak Baek fontos, hogy az első ilyen alkalma tökéletes legyen, nem szeretném ha rosszul élné meg még csak az kéne, hogy lenyomjon magam a torkán.. nem. Ez most róla szól.

Mikor csípőjéhez értem ott is megjelöltem, vörös foltokat hagyva, lábait széjjelebb tettem, hogy közelebb férkőznek hozzá..

– Jó érzés? – kérdeztem bőrére lehelve.

– Aha.. hnn – próbálta visszafogni magát.

– Ne, szeretném hallani a hangod.

– Fu-furcsa.

– Tudom, Pici.. csak enged el magad, nem bántalak – szavaimat megerősítvén lepkecsókot nyomtam combjára, majd elkezdtem végigpuszilni mind két lábát, tagjával közben nem foglalkozva, pedig láttam, kiáltott azért, hogy ismét megfogjam és kényeztessem, de csak elvigyorodva hagytam ki. Imádom a testét, nincs rajta semmi ami taszítana, tökéletlenül tökéletes. S azt látni, hogy miattam reszket... csodálatos.

Megkímélve neki visszatérek a vesszejéhez, hogy most minden figyelmemet annak szenteljem. Rácsókolok a tetejére, érzem a lábai megrezzennek, nem lepődnék meg ha hirtelen összecsapná őket. Teljesen ajkaim közé veszem, térdeire fogva pedig szétfeszítem. Ujjai hajamba markolt, jobban magához húzva. Nem bántam.. A lényeg, hogy élvezze.

– Chan! – sikított magas hangon. Hogy az a.. milyen hangoz tud kiadni! Hallani akarom még..
Le-fel mozgatom a fejem, közben kezemmel combjaiba markolok.

– Cha-ChanYeol, ne! – próbált eltolni. Eh? Most azt hiszi vécéznie kell? Hát végül is teljesen logikus, még soha nem volt ilyenben része.

– Nyugodtan kiengedheted – elhajolok ágyékától és ujjaimmal pumpáltam tovább.

– Ne-nem! Mocskos!

– Dehogy az, gyerünk, Baek – csókolok nyakára, egész lénye megremeg, háta ívbe feszül s abban a pillanatban megéreztem markomba a nedvét. – Milyen volt?

– J... Jó.. azt hiszem – ráncolta a homlokát. – M-most megint bepisiltem?

– Jaj, dehogy – nevettem hangosan, gondolatba ez még nem volt olyan vicces, de ahogyan ilyen ártatlanul feltette a kérdést.. A behalok rajta. – Ez itt – emelem fel a tenyerem –, ondónak hívják. Elélveztél, nem pisiltél – veszek magamhoz egy zsebkendőt és beletörlöm a kezemet. – Teljesen normális ami most történt, ne érezd magad zavarban.

– O-oké – húzta össze magát. Nevetve puszilok ajkaira, majd kényelmetlenül felállok, mivel nekem még mindig merevedésem van, és nem szeretném megijeszteni, jobb ha egyedül elintézem.

– Öltözz fel, nehogy megfázz nekem – paskolom meg meztelen combját. – Mindjárt visszajövök.

x

Lágyan simogatom BaekHyun arcát, miközben alszik mindig hangosan szuszog, ajkai kicsit le vannak nyílva, s még is.. így is gyönyörű. Imádok benne mindent, annyira szeretném ha kapcsolatunk normális lenne, de mégse. Hiszen semmi bajom a tudatlanságával, sőt, olyan édes, viszont emiatt vissza kell fognom magam. Az hogy merevedése lett csak szerencse, és nem akartam úgy hagyni. Én pedig.. bármennyire is szeretném, nem mondhatom neki, hogy.. "Hé, szopj már le!"... Hát hogy hangozna ez már? Még Kibumnak se mondtam ilyet.. jó.. mondjuk ő anélkül is megtette, de ez most egy kicsit sem számít.

Állítólag Kibum elmagyarázta neki mi is az a szerelem, szóval ha elmondom neki lehet egyszerűbb lenne minden.. aztán ki tudja, az se biztos hogy ő nem is érez irántam semmit hátán kívül.
Ah.. megőrülök a gondolataimtól! Talán csak kisebb léptekben kéne közelednem hozzá.. most egy hétig amúgy is szabadságon vagyok.. talán elvihetném valahova.. És is és ő is kimozdulna. Jót tenne nekünk.. Mivel az idő tényleg jobb lett, van egy faház a hegyekben ahová elmehetnénk kiélvezni a környezetet.

Lassan lehunyom a szemem, átvetve karomat Baek csípőjén mire ő közelebb férkőzik s egy apró mosollyal az ajkaimon alszom el.

x 

No pov: A férfi beletúrt fekete hajába, sárga szemeivel követte az Ómegát, aki nevetve beszélgetett a mellette sétálóval.
Elhúzta a száját. Semmi kedve nem lenne elvinni őt annak a férfinak. A lány boldognak tűnik, miközben a fiú mellette udvarol neki. Lehetne egy normális élete, de most ő megszakítja az álmaikat.
Végig nézte ahogy a két fiatal elköszön egymástól, még az Alfa fiú is kicsit elpirult mikor apró puszit nyomott a lány ajkaira majd elfutott.
Keserűen elmosolyodott. Amint az Ómega kuncogva belépett a házba előlépett a fal takarásából.
Jobb ha félreteszi az értelmeit, csak úgy, mint régen és elvégzi a munkáját. Ha nem teszi.. akkor.. Baeket fogják el, ChanYeolt pedig megölik...

A házhoz sétált és bekopogott, az ajtót pedig egy nő nyitotta ki.

– Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen.

– Ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarok, de – nem fejezte be, hangtompítós fegyverét előhúzta s kegyelem nélkül lőtte fejbe a nőt. Belépett, bezárta maga mögött az ajtót, hallott egy férfi és egy lány hangját, ám nem kellett megmozdulnia. A két személy megjelent, az Ómega felsikkantott halott anyja láttára, mire az apafigura a fekete hajúnak akart menni hirtelen haragjában, de őt is csak lelőtte, másik kezével kirángatta az altatóval itatott s egy pillanat alatt a lány előtt termet, szájára szorítva a kendőt.

Két óra múlva hangosan felsóhajtott. Utálta, hogy el kellett takarítania a holttesteket és elrejteni a bizonyítékokat. Felhívta a főnöke pincsijét, aki elvitte a lányt s most kint állt a ház előtt.. ami üresen kongott. Tovább kéne mennie, keresni még egy Ómegát, de nem bírta megtenni. Itt akart addig maradni, míg valakinek fel nem tűnik, hogy már nincsenek..
Leült a földre, hátát a falnak támasztotta s szem rebbenés nélkül várta, hogy a nap előbukkanjon.

A fáradtsága sem tudta legyőzni.. Az Alfa fiú tegnapról előbukkant délután.. háta mögött rózsákat rejtegetett és egy idióta szerelmes vigyor ült az arcán.
Kopogott, csöngetett, de semmi, viszont a család autója ott állt, szóval felhívta a rendőröket akik húsz perc után megjelentek, Kibum pedig ekkor döntött úgy, hogy ideje eltűnni. Faarccal nézte végig, ahogy az Alfa sírásba kezd, hátat fordított s üres érzésekkel hagyta el a terepet.. mint ha ott se lett volna.