Az a pad - 10.Rész

    ChanYeol nem akart hinni a fülének, mikor Kibum kapkodó levegővétellel felhívta, hogy Baek eltünt. A harag rögtön elöntötte testét vére pedig pezsgett a dühtől. Üvöltött az Ómegával, hogy még is hogyan lehetett ennyire felelőtlen.

Most pedig a rendőrök keresik a fiút, bár először nem akarták így le kellett fizetnie őket - ami rohadtul illegális -, igaz sokat kellett, de nem érdekelte. Meg kell találniuk BaekHyunt! Nem veszítheti el, már megszokta a jelenlétét. Lehet időnként az agyára ment és felidegesítette a bénaságaival, de... szeretett vele lenni, jó volt nézni ahogyan bővül a szótára, hogy egyre több minden dolgot tudott mondani, felismerni. Azt is jó volt látni ahogy magabiztosan és büszkén vigyorog, tegnap pedig megismerte egy új oldalát. Nem akart már nélküle élni.

A másik pedig.. a nyomozó elmondta hogy az utcán elhelyezkedő kamerát megtalálták amin látták Baekot kitenni az autóból majd tovább mentek és a másik felvételeken pedig látszódott, hogy egy kamion üti el a kocsit.. Mentősök jöttek, ám a kórházi bejegyzések szerint nem élték túl a balesetet. Aki a kamionba ült megúszta egy borda és kéz töréssel, s részeges vezetés miatt mai napig a börtönben van.

De legalább megtudta a fiú teljes nevét.

Byun BaekHyun. Bár senki nem tudja, hogy miért lett kirakva az autóból.. Lehet ebbe az országba akartak menekülni, de megtalálták őket s csak azzal tudták megmenteni fiúkat, hogy kitették őt, mert a felvételen úgy látszott zaklatottak, siettek. Vagy egyszerűen csak ott akarták hagyni és a sors halállal büntette őket. Nos, ha az első eset igaz, akkor hálás volt, ha pedig a második, akkor így jártak.

Ha ez, ha az sajnálta az ezüst hajút. Nem ilyen életet érdemelt.

Most pedig eltűnt. Természetesen a kamerákkal próbálták megtalálni, de csak egy ideig tudták követni, mivel elfordult egy mellék utcába ahol már nem voltak kamerák.. Muszáj meg találniuk, bármilyen nehéz is lesz, ő addig nem adja fel, míg elő nem kerül.

– Úgy sajnálom, Channie – kért bocsánatot már vagy ezredjére.

– Fejezd be a sajnálkozást, mert rohadtul nem haladunk vele! – morrant mérgesen. – Hallgass el.

– ChanYeol – tette vállára a kezét.

– Azt mondtam hallgass! – kevert le neki egy pofont.

Kibum lehajtotta a fejélt és pirosló arcához emelte tenyerét, beharapva fájdalmában az ajkát.. ezt megérdemelte.. Balra fordult és elindult arra.

– Most hova mész?

– Megnézem.. hátha visszatalált a házhoz.

– Jó.. – nézte ahogyan lassan sétál. – Kibum!

– Igen? – pillantott vissza.

– Vigyázz magadra.

– Meglesz...

ChanYeol elveszetten sétált, utcáról utcára, belesve minden kis zugba. Hova mehetett? Lehet.. elrabolták? És most éppen egy pincében bántalmazzák majd megölik?! Ah.. már a legrosszabb dolgokra gondol..

Belépett az ismerős parkba.. ott ahol először találkozott vele. Fájdalmasan összeszorult a szíve. Már most úgy hiányzott neki, a dadogása, a kíváncsi tekintete, az az édes nyüszítése.. azok az ezüst tincsei és kiskutya kékes szemei amiben mindig olyan sok érzelem tükröződött.

Az apró kis teste, ami nagy erővel tudott szorítani. Felsóhajtott és arra a padra tekintet. Lélegzete elállt. Párszor pislogott, hogy tényleg azt van előtte amit lát.

Az ezüst hajú ott ült, kabátját szorosan magára tekerte, miközben mélyeket lélegzett.. Ijedtnek tűnt.

– Ba... BaekHyun! – kiáltotta a nevét a fiú pedig felnézett

A Béta elmosolyodott, felpattant és hozzászaladt.

– Pici – ölelte magához szorosan – Soha a büdös életbe ne csinálj ilyet, hát a frászt hoztad rám! Szerintem már hatszor szívrohamot kaptam – fúrta orrát hajába. – Úgy aggódtam...

– Sajnálom – motyogta.

– Nem bocsátok meg! – hörrent fel.

BaekHyun rögtön felnézett rá lebiggyesztett ajakkal.

– Huh, rád nem lehet haragudni – nyomott egy puszit a homlokára. – Menjünk haza – fogta meg a kezét és húzni kezdte.

A lakáshoz érve a villan a nappaliban fel volt kapcsolva, rögtön tudta, hogy Kibum van bent.

Beléptek s ahogy Baek meglátta a szőkeséget ChanYeol mögé bújt.

– Mit csinálsz? – ráncolta a homlokát.

– Minek látszik? Pakolok..

– Mert?

– Gondolom kirúgsz.. megértem, felelőtlen voltam... Örülök, hogy megtaláltad – mosolyodott el szomorúan.

– Nem rúglak ki – húzta ismét ölelésbe Baeket aki hozzá simult. – Kérj bocsánatot Baektől..

Kibum teljes testtel felé fordult. – Ne haragudj rám, nem akartalak megijeszteni.. nem hittem volna hogy így elszaladsz...

– Ne-nem haragszom – markolt ChanYeol kabátjába. – ChanYeol?

– Igen, Pici?

– Álmos vagyok..

– Hát máskor ne szaladj el, akkor se ha megijesztenek – pöccintette meg az orrát. – Lefürdünk, eszünk utána alszunk.

– Együtt? – vigyorgott boldogan.

– Együtt – viszonozta gesztusát.

– Addig összedobjak valami gyorsat? – kérdezte az Ómega, kínosan érezve magát még mindig.

– Aha – bólintott a férfi majd tovább húzta magával Baeket.

x———x

Nézte a békésen alvó Bétát és gyengéden elmosolyodott, most jó helyen van, biztonságban.. az ő házában.

Halk léptekkel kibotorkált a konyhába ahol Kibum éppen mosogatta el a tányérokat és minden mást amit felhasznált a vacsora készítésekor.

– Alszik?

– Igen, mint a bunda.

– Az jó – törölgette el az egyik edényt, ChanYeol pedig beállt neki segíteni.

– Soha többet nem csinálhatsz ilyet.. BaekHyunnek csak én maradtam, mi lett volna ha nem találom meg, hm?

– De én nem ezt akartam.

– Tudtad, főleg a horror film után, hogy halálra van ijedve, erre még rá is teszel egy kalappal azzal, hogy ráhozod a frászt!

– Nem hittem volna, hogy elfut.

– Itt nem erről van szó, rossz dolog volt amit tettél, tisztában vagy azzal, ő nem olyan mint egy normális ember és ha ilyen random dolgokat csinálsz hülyeségeket versz ezzel a fejébe. Bevallom, hibáztam, cselekednem kellett volna mikor leült mellém készen arra, hogy megnézze velem a filmet. Igen a frászt hoza rá, amit neked nem szabadott volna fokoznod.

– Tényleg sajnálom, Channie – nézett rá bűntudatosan. – Ígérem mostantól jobban odafigyelek.

– Úgy legyen – bólintott, majd hátára akarta tenni a kezét, de Kibum ijedten elhúzódott. Mi a franc?

– Bo-bocsánat – tette le kapkodva a rongyot. – Elmegyek aludni – hajtotta le a fejét. – Jó éjt.. és köszönöm, hogy nem rúgtál ki.. – motyogta majd gyors léptekkel elslisszolt.

Ezt meg mi lelte? Tegnap előtt még a seggére helyezte a tenyerét most meg meghátrált egy sima érintéstől? Történt volna vele valami? Hiszen még is csak Kanadában vannak, itt versenyszerűen rabolják el az Ómegákat az utcáról - meg persze más országokból, hogy vissza hozzák ide őket -, majd eladják őket kurvák ként, amit undorító dolognak tartott... Nem lepődne meg, ha Kibumot már kiszemelte volna valamelyik ilyen vadállat.. Majd holnap megkérdezi.. Most jobb ha ő is elmegy aludni. Hosszú és stresszes nap volt ez.. fájt már tőle a feje.

x———x

Az idő, tényleg gyorsan telt.. BaekHyunnek egyre jobban ment a beszéd, mondatai nem csak három szóból álltak.. ettől függetlenül ha megtehette csak egy szót használt.

Na most Kibum.. A férfi jelenléte számár egyre kényelmetlenebbé vált, hiszen basszus, még is csak egy Ómegáról van szó! Az illata őrjítő volt, és már egyszer tüzelt is - bezárta magát az ő szobájába - ami totálisan kiakasztotta. Jobban teszi, ha talál magának egy apartmant, éljen ott s mikor Baekot tanítania kell átjön.. Annyi pénzt elrakott, simán vehetne magának egy használt egy kocsit, de neeem. Ms.Picsa luxust akart.. mondjuk miért is van meglepődve, hiszen még a bőrőndjei is Louis Vuittonok voltak, amik rohadtul nem olcsóak.

Szóval, ma itt az ideje a kirakására. BaekHyun most épp LuHannal és Lylval van, tehát tökéletes időzítés, mivel az ezüst hajú mióta megbocsátott a szöszinek.. elválaszthatatlanokká váltak.. imádták egymást társaságát, így ha Baek tudná mire készül bedobná a hisztijét ami nagyon nem hiányzik neki. Az Ómegának mennie kell és ezen a tényen nem fog változtatni.

Vagy még is?