– Kölyök – dobta le a törölközőt –, ha félsz és nem mersz kimenni a vécére nyugodtan kelts fel, nem fogom leharapni a fejed – tette ujjait álla alá, hogy felemelje fejét, majd arcára simított és nyugtatóan cirógatni kezdte az arcát. Baek elmosolyodott és az érintésébe simult. – Amúgy pedig nagy a szerencséd hogy ehhez az ágyhoz matrac kell... nem mint ha mérgesebb lettem volna ha nem matracos.. Na menjünk aludni.
– Félek!
– Nem kell, itt vagyok – feküdt le magával húzva a fiút. – Szeretnéd ha a kislámpa égne?
– Igen..
– Jól van – takarta be magát s lehunyta szemét ám pár percre rá ki is nyitotta. Felemelte a paplant. – Gyere.
BaekHyun hálásan pislogott és szorosan hozzábújt fejét mellkasába nyomta.
– Hé, így meg fogsz fulladni – pöckölte meg a karját.
– Bi-biztonságos – mormolta.
– Hát ha neked igy jó – fújta ki a levegőt. – Jó éjt, Pici – nyomott egy puszit hajába.
– Jó éjt – préselte magát még közelebb.
A férfi bár tényleg rohadt fáradt volt, megvárta míg a fiú lélegzete lelassul, szíve üteme - amit csak is azért érzett mert közel volt hozzá - megnyugszik és meghallotta a szuszogását, csak is utána engedte meg magának az alvást.
Arra kelt, hogy valaki lerántja róla a takarót, kinyitotta a szemét és elfintorodott..
– Egy ördög vagy Kibum – nyögte frusztráltan. – Hagyjál.
– Gyerünk felkelni, munkába kell menned – csapott a lábára.
– Te nem is az örökbefogadott gyerekem vagy hanem a feleségem – morogta, lassan feltápászkodva.
– Ha ez így lenne rohadt jó dolgod lenne mellettem – tette combjára a tálcát. – Egyél.
– BaekHyun? – nézett körbe.
– Mit érdekel? Késésben vagy.
– Azért érdekel Ms.Picsa, mert tudom milyen bénácska, aggódom érte – harapott bele a baconbe. – Ez finom..
– Nem vagyok Ms.Picsa, oké? Pofán baszlak ha még egyszer így hívsz – tette csípőjére a kezét.
– Biztos te vagy abban, hogy Ómega vagy? Jó mocskos a szád, segítek kimosni a szappannal.
– Haha, nagyon vicces vagy öregem – forgatta meg a szemét. – Egy nap véletlen mérget rakok a reggelidbe. Edd meg és öltözz – tapsolt kettőt majd kisétált a szobából egyenesen a nappaliba ahol BaekHyun éppen a kanapé mögött bujkált. – Még is.. mi a fenét csinálsz?
– A tévé! – mutogatott a képernyőre ijedten.
– Mi van vele? Ki van kapcsolva.
A Béta lebiggyesztette az ajkát.
– Nem kell félned.. az csak egy film volt – lépett elé, felhúzva őt a guggolásból hátratúrva ezüst tincseit. – Tudod azon gondolkodtam hogy te és én elmehetnénk vásárolni tanulás helyett, elég rég óta itt vagyok, Yeol jól megfizet én pedig elraktam jó sokat.
– De.. szeretem.. ezeket a ru-ruhákat.
– Nos.. szerintem csúnyák, újak pedig nem árthatnak, igaz?
Megvonta a vállát.
– ÓÓ CHANYEOL! – kiáltotta el magát a szöszi.
– Nem kell kiabálni te bolond nőszemély – jelent meg az Alfa.
– Kell a kocsid, ad oda a kulcsod.
– Ez jó vicc volt.
– Nem viccnek szántam.
– Tegyük fel, hogy odaadom, oké, de én még is hogyan jutok el a munkahelyemre?
– Busszal? Daaah~.
– Álmodsz királylány.
– Nem kérés volt hanem parancs, na ad ide – nyújtotta ki a kezét.
– Te tényleg egy ribanc vagy...
– Mit je-jelent a.... a ri-ribanc? – kérdezte ártatlanul Baek-
– SEMMIT! – vágták rá egyszerre.
– Ne beszélj előtte csúnyán – fintorgott Kibum.
– Fogd be, itt a kulcs – vágta hozzá. – Tessék épségben vissza hozni a kocsit.
– Épségben? Az az autó már így is egy roncs.
– Én szeretem.
– Furcsa egy Alfa vagy te.
– Mondja a mocskos szájú Ómega.
– Húzzál dolgozni.
– Igen is asszony. Gucci táskát hozzak haza neked?
– Örülnék neki – mosolygott.
– Feleségül ne vegyelek?
– Már azod vagyok.. húzzál már!
– Jó, jó – emelte fel a karját, ajkait nem hagyta el a vigyor.
x———x
BaekHyun éppen nyavalygott mikor Kibum felpróbáltatott vele egy extra szűk nadrágot.
– Jól áll, tudtam hogy azok a csúnya ruhák alatt van alakod. Megvesszük.
– Ké-kényelmetlen.
– Ennek nem is az a lényege hogy kényelmes legyen.
– Nem akarom – rázta a fejét.
– Eh? Pedig nagyon jól nézel ki benne. ChanYeolnak is tetszene.. – húzta vigyorra az ajkait.
– Akkor se.
– Huh, te aztán unalmas vagy.. Jól van, vedd le, keresünk valami jobbat de szexit – tolta vissza a fülkébe.
Kibum imádott vásárolni, de Baek teljesen megfosztotta a türelmétől, úgy látszott a fiúnak megfeleltek azok az olcsó egyáltalán nem divatos ruhadarabok.. még is ,mindenre amire a Béta nemet mondott azt sunyiba megvette és hogy a fiú tényleg ne sejtsen semmit azt mondta magának veszi.
Ettől függetlenül az idő gyorsan telt, a mutató lassacskán délután kettőt ütött, így az Ómega úgy döntött hogy még egy utolsó boltba bemennek és utána hazamennek.
BaekHyun már a bolt kinézete nem tetszett így szorosan fogott Kibum karjába, aki homlok ráncolva eltolta magától. Nem tehetett róla, a hirtelen érintkezést nem bírta elviselni.
Beléptek és az Ómega egyből eltűnt a sorok között, míg Baek a félelemtől didergett, meg is volt rá az oka hiszen ijesztő maszkok voltak felakasztva mindenhova, s a tény hogy nem látta Kibumot elfogta a pánik. A lélegzete felgyorsult. Körülnézett, tett egy lépést ám abban a pillanatban halk kiáltásra nyílt az ajka, mivel a szöszi előugrott a sor mögül egy ijesztő maszkkal az arcán.
– Látnod kéne az arcod – nevetett hangosan. – Ah, végem van – morzsolt el egy könnycseppet. – Most mi van?
– Go-gon.. Gonosz! – mutatott rá vádlóan majd megperdülve elfutott
– Hé! BaekHyun várj meg! – ment volna utána, ám a biztonsági őr megállította mivel a maszk még mindig a nyakába volt, és mire leszedte... A fiú eltűnt a tömegbe. – A francba.. Úristen, Yeol meg fog engem ölni – tépett szőke tincseibe miközben erősen figyelte hátha valahol meglátja a Bétát.
Argh, hogy lehetett ilyen felelőtlen és hülye?! Hiszen tudta jól, a fiú amúgy is halálra volt ijedve amiatt a hülye film miatt amit megnézett ChanYeollal. Persze hogy már ennyitől megrémült!
Jézus... mi van ha soha nem fogja megtalálni? Hiszen bárhová futhatott! Biztos van valami amit tehet, tuti vannak itt kamerák, még is csak egy áruházban vannak! Kétségbeesetten kezdett kérdezősködni, s hála az égnek nyitottak volta arra, hogy segítsenek neki. A vezérlőhöz vezették ahol rátapadt a képernyőre tapadt, visszajátszották az a felvételt ahol még együtt voltak a boltba, majd azt is megmutatták ahol a fiú már rohant ki onnan így még több kamerát néztek meg addig míg..
Ó, ne.. Csak ezt ne.. A fiú elhagyta az áruházat! Nem tudott volna a vécébe futni vagy valami?!
Vége... ennyi, ChanYeol két kezével fogja kettétörni a nyakát... Szép élete volt egészen idáig.
Hogy a francba fogja megtalálni a fiút?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése