Butus - 3.Rész

               Mikor beléptek a házba kellemes meleg fogadta őket, ChanYeol ledobta cipőjét, a fiú érdeklődve utánozta, próbálva ugyan azokkal a mozdulatokkal leszedni lábáról a cipőt.. Nevetségesen nézett ki.. és aranyosan.. Jaj már, hülyeség.

Hirtelen megállt egy helyben a fiú pedig hátának ütközött.

– Au.. – motyogta a Béta és hátratántorodott.

Yeol felé fordult. – Éhes vagy?

Bólogatott, szemei csillogtak.. mint ha valami kutya lenne, ha már itt tartunk elégé hasonlít SnowFlakere ezüstös hajával és nagy szemeivel.. jaa, csak SnowFlakre okosabb ennél a kölyöknél.

Meg se kellett kérni, hogy kövesse, mert amint a konyha felé indult a srác ment utána. Ha kedves lenne most megkérdezné mint szeretne enni, de csak rá kellett néznie BaekHyun kíváncsi tekintetére, hogy most mit fog csinálni.

– A kutya? – kérdezte halkan.

– Gondolom a nappaliban alszik – mutatott a szoba felé.

Innentől nem szólaltak meg, pedig azt várta, hogy a fiú minden egyes dologról kérdezősködni fog.. Habár ha egy kurva biztos látta már ahogyan a férfiak mit csinálnak a tűzhelynél és satöbbi, szóval nem annyira érdekelte.

Mikor kész lett a kajával megterített, fél szemmel nézte az ezüst fiút aki az ablaknál állt, tenyerét az üvegen tartotta. Mire gondolhat? Egyáltalán tud normálisan gondolkodni? Talán szenved amiért nem bírja magát kifejezni..

Mindegy is.

– Kész a kaja – ült le az egyik székre s csak most vette észre milyen fáradt. Nem főzőcskézni kéne ilyen későn egy idegennek, hanem a pihe puha ágyában aludnia!

A Béta lassan közeledett az asztalhoz s leült. Pislogott, ajkait lebiggyesztette. Ugye... nem azt várja, hogy ő fog neki szedni? Esetleg etesse is meg, ha? Frusztráltan felnyögött téve ételt a tányérjába, ám továbbra is hülyén bámult.

Na ne nevettess..

Ténylegesen nőtt benne a vágy, hogy pofán vágja, még is minden dühét lenyelte, BaekHyun mellé húzta székét, felemelte a villát, felszúrt rá egy darab húst meg tésztát és felé nyújtotta.

Összeráncolta a homlokát majd esetlenül kinyitotta a száját bekapta a falatott, boldogan kezdett nyammogni rajta. Úgy tűnt éppen azt nézi hogyan fogja az eszközt, mert hirtelen felkapta azt ami tányérja mellett helyezkedett el, leutánozta amit ő csinált.

Muszáj volt felnevetnie.. Na jó, ez tényleg édes.. miért is rontaná el a kialakult helyzetet, a Béta pedig nagyon boldognak tűnt, mikor elfogadta tőle a kaját.. Így ettek meg mindent.

– Jó lenne ha lefürdenél, holnap pedig elmegyünk a rendőrségre, hátha megtudják találni a szüleidet, rendben?

– Mmh.. aha – Biztos nem értett belőle sok mindent...

– Gyere, megmutatom hol a fürdő – intett fejével.. a fiú természetesen követte. – Remélem legalább azt tudod hogyan fürödj le, hiszen kurva vagy a férfiak biztosan elvárják a tisztaságodat – pillantott az alacsonyra aki nem is figyelt rá, éppen bámészkodott. Azt ne mond.. még nem látott fürdőszobát, vagy utoljára akkor mikor gyerek volt, de azóta elfelejtett mindent.. Csak az a pár szó maradt meg neki.. De ha még nem látott ilyet - nem emlékszik rá - akkor az azt jelentette... hogy nem kurva? Akkor mit értett a "pár férfin"? Annyira tudni akarta!

Álljon meg a menet, akkor most meg kéne fürdetnie BaekHyunt? Nah-ah! Nem. Előbb futna nevetve egy láncfűrésznek, mint hogy egy férfit megfürdessen.

– Na jó... – szívott egy mély levegőt. – Vedd le a ruháidat.. utána.. YAH! Ne előttem! – takarta el a szemét, mikor hirtelen vetkőzni kezdett. Zavarban érezte magát.. Aish, Alfa vagy Park ChanYeol, de úgy viselkedsz mint valami ötéves kislány.. Akkor se normális a nudizás. – Vedd vissza addig míg elmagyarázom mit csinálj...

– Bo-bocsánat – mondta halkan visszaöltözve.

– Szóval.. itt van ez a kabin. Itt tudod beállítani a víz hőmérsékletét, a piros meleg a kék pedig hideg, ezek itt a tusfürdők, majd kend szét az egész testeden ameddig nem habosodik, utána mosd le.. de erre is ráteheted – emelte fel a használatlan szivacsot. – Utána tőlem balzsamot is használhatsz de az csak a hajra való, oké? Kérdés, nincs? – meg se várta a választ már az ajtónál állt. – Remek, míg te fürdesz keresek neked ruhát – hagyta magára.

Éppen gardróbjában kutatott alsóért, biztos volt benne, hogy volt olyan mit még nem használt, győzelemittasan elvigyorodott, amikor talált is egyet, ám egy fájdalmas sikkantás zavarta meg. Elkerekedett szemekkel rohant vissza. A kölyök ott állt sírva, piros kezét fogva. Ó, jó ég! Megégette magát. Nem tudta érdekelni, hogy pucér, csak fájdalmas könnyei látta. Ez az ő hibája. Csak annyit mondott a piros meleg a kék hideg és ennyi.

Gyengéden megfogta a Béta csuklóját és a csap alá húzta, amire nyüszítve elakart húzódni.

– Nyugi, segíteni akarok – nyitotta meg a csapot és hideg vizet folyatott rá. – Tartsd ott – sétált az egyik polchoz kivéve belőle a kötszert és a fertőtlenítőt ami speciálisan égési sérülésekre lett kifejlesztve. – Minden rendben lesz..

Ellátta a kezét, utána zacskót rakott köré. – Segítek, jó? Lépj vissza a kabinba.

– De... – lengette meg sérült kezét.

– Ne aggódj, a zacskó nem ázik be. – A fiú biccentett és tette amit a férfi mondott. – A legforróbbra állítottad be, ami az én hibám, nem volt olyan emberrel dolgom mint te – tette langyosra a vizet, BaekHyun pedig hirtelen összehúzta magát, félve a fájdalomtól, ám a kellemes hőmérsékletű folyadékra kiegyenesedett és elmosolyodott. Hogy milyen kis dolgoknak tud örülni.. ez az ő kedvét is feldobta.

ChanYeolt már nem érdekelte ha ruhái vizesek lesznek, beállt ő is a kabinba, magához emelte a tusfürdőt, tenyerébe öntött egy keveset utána az ezüst tincsekbe dörzsölte ami gyorsan habosodni kezdett. A fiún látszott mennyire élvezi, lehunyta a szemét és tovább vigyorgott.

Lemosta hajáról a habot, markába fogta a szivacsot és most arra folyatott a szappanból és elkezdte vele dörzsölni a testét.

Komolyan, még is mit csinál? Itt akarta hagyni a fiút, hiszen a víz már jó, megmutatta hogyan mossa meg magát.. még is.. Olyan szarul érezné magát, kinézi az apró teremtésből, hogy valamit csinálni fog amivel megsérti magát.. és olyan édes, ahogyan ennyire ellazul kezei alatt.

Túl nagy a bizalom, nem is ismeri ezt az embert.. Csak segítséget kért.. amit ő megadott neki. Na meg, holnap.. vagy is ma - mivel már hajnali kettő van - elviszi a rendőrségre, ott kezdenek vele valamit, tehát ennyit megtehet a Bétáért bármennyire is zavarban érezte magát.

Miután végeztek a fürdéssel megakarta mutatni neki a fogmosást, de azt kérdés nélkül eltudta végezni amin meglepődött. Bár a kölyöknek szép ápolt fogai vannak.. Vajon ez hogy lehetséges? Ez az ember tényleg furcsa..

A kanapén ágyazott meg neki. A Béta kezét fájlalva mászott a bútorra, ChanYeol pedig felnevetett.

– Ne feküdj rá a takaróra – húzta ki alóla, majd ráterítette. – Aludj jól... SnowFlake itt marad veled, amúgy is kedvel téged – mosolygott.. – Hagyjam felkapcsolva ezt a villanyt?

– I-igen.

– Rendben, reggel találkozunk – intett.

– C-Chan..Yeol – akadozott.

– Hm?

– Köszönöm... szépen.

– Nincs mit, Kölyök.

~~~°~~~

BaekHyun jó illatokra kelt fel, lerázta magáról a takarót s két lábra állt. Emlékezetére támaszkodva kitotyogott a konyhába ahol a férfi valami finomat csinált. Biztos volt abban, hogy ennek is jó íze lesz.. Halkan helyet foglalt, közben az ablakon keresztül bámult kifelé. Utált ott lenni.. a hidegben.. Olyan sok ideje várt egy segítő kézre, most pedig megkapta ezt.

ChanYeol bevágta a kezét ijedtében, mikor megfordulva a fiú ott ült a széken. Elkáromkodta magát és fájó kezére fogott.

– Ennél halkabb már nem is lehetnél – morogta mérgesen. – Most meg hova mész? – ráncolta homlokát, mikor BaekHyun felállt és a fürdőszoba felé ment. Lehet vécéznie kell. Hát nem. A Béta kötszerrel jött vissza és valami random sprével. Elé sétált, megfogta a kezét és a csap alá akarta húzni.

– Hé, mit csinálsz? Csak beütöttem, ne megégettem.

– Fáj?

– Naná, hogy fáj, hiszen bebasztam a pultba!

– Segítek.

– De erre nem kell kötszer – tépte ki a fiatal ujja közül a dolgokat. – Nézd, az én kezem nem olyan, mint a tied mikor megtörtént a baleset.

– Piros.. – nyomta meg az a pontot a férfi pedig felszisszent.

– Yah! Fejezd be, inkább ülj le és egyél! Most nem etetlek meg már tudod hogyan kell megfogni a villát.

Az ezüst hajú lehajtott fejjel ült vissza, valamit motyogott ám nem értette. Eh.. annyira könnyen ideges lesz, pedig csak segíteni akart neki.. és mivel - remélhetőleg - ez az utolsó nap, hogy látja ezt a fiút.

– Tudod mit? Még is kell rá kötszer – rakta elé.

BaekHyun szemei felcsillantak, s leutánozta azt, amit még ő csinált vele, végül büszkén elmosolyodott, még zacskót is rakott rá.

– Nem megyek fürdeni te butus, de azért köszi – túrt az ezüst tincsekbe, amire BaekHyun szélesen rávigyorgott..

Tényleg olyan, mint egy kiskutya.