Fekete táska - 17.Rész

ChanYeol BaekHyun nyakát simogatta, nem, inkább csak harapást. Öt nap telt azóta, hogy megharapta... és a fognyomok  mint ha bevésődtek volna a bőrébe örökre. Egy egy kicsit elhalványult, de még mindig ott virított és nem tudta miért. Hiszen BaekHyun nem Ómega, akkor még is hogyan? Gondolatai megbolondultak azóta, volt hogy szemét a fiún hagyta s azt kívánta bárcsak csókolóznának, utána persze mindig pofon akarta magát vágni amiért ilyen faszságokon jár az esze.

Mi a fasz van vele? Lehet csak a szex hiány miatt, mert Kibum már nincs itt hogy kielégítse na de miért pont a fiúról fantáziált.

– ChanYeol? 

– Mond, Pici.

– Hi-hiányzik Kibum.

– Nekem is – sóhajtotta, közben az üzeneten járt az esze. Annyit írt benne, hogy vigyázzon BaekHyunra, de nem látszott sima baráti kedvességnek, hanem olyan mint ha figyelmeztette volna, de mire? – Baek.. el kéne vinni téged az orvoshoz.

– O-orvoshoz?

– Aha, a harapással kapcsolatban, lehet elfertőződött vagy valami..

– Az mi-mit jelent? – döntötte oldalra a fejét.

– Ah, úgy se értenéd – legyintette le. – Öltözz, megyünk – paskolta meg a combját amire a fiú felpattant és tette amit az Alfa mondott neki.

x

Az orvos homlok ráncolva hallgatta mit magyarázott neki ChanYeol, minden kis részletre odafigyelve.

– A fiú jár már orvosnál?

– Nem – rázta meg a fejét a férfi.

– Felszedte az utcáról és még egyszer sem vizsgáltatta meg? – ráncolta a homlokát nem tetszően.

– Egészségesnek tűnt.. – Oké, ez tényleg kínos.. miért is nem vitte el soha?

– Akkor sok mindenen át kell esnie – a nő segéde egyből pötyögni kezdett valamit a gépen. – Adok pár beutalót, de mindenféleképpen a vérvétellel kezdjenek már csak a harapás miatt. Megtenné hogy leveszi róla a pulcsit? Megnézném a pulzusát.

Az Alfa bólintott s a kíváncsian pislogó BaekHyun elé lépett, lehúzta a cipzárját és levette róla a puha anyagot, majd rámutatott a székre, hogy üljön le.

BaekHyun csak faarccal nézte ahogyan a nő ráteker valamit a karjára s mikor az az izé rezgő hangot adott ki és elkezdte szorítani megijedve felnyüszített, elakart húzódni, ám ChanYeol lágy tekintete teljesen megnyugtatta így egy helyben maradt.

– A vérnyomása kicsit magas, de ezt ráfoghatjuk arra, hogy most kicsit meghökkent, szóval szeretném többször látni itt, hogy megnézhessem neki.

Chan bólintott, majd még a nő megnézte a légzését, a torkát, a fülét a gerincét, de nem adott választ arra hogy a harapása miért villog még mindig BaekHyun nyakán. Annyit viszont mondott, hogy mikor meglesz a vérvétel eredménye mindenféleképpen jöjjenek vissza.

– Ezt a hetet utálni fogod – mondta az Alfa zsebre vágott kézzel.

– Miért?

– Sok vizsgálatod lesz.. tűk mindenhol.. uff – nevetett keserűen. – Lehetsz kapsz veszteségre is valamit... – tette hozzá. – Egyébként új tanárt kéne neked találnom – húzta el a száját. Kibum tökéletes volt erre, BaekHyun nagyon sokat tanult neki köszönhetően s ha továbbra is ő foglalkozna vele talán nem csak a koreai menne neki jól, de már angolul is tudna pár mondattal válaszolni a dolgokra.. 

De ha elvetélt akkor miért nem jön vissza? Hiszen levélben, amit maga után hagyott azt írta, egy fontos dolog miatt ment el.. biztos arra értette, hogy felneveli egyedül a gyereket.. ám már ha az nincs az útban miért ne jöhetne vissza..

Talán újra felkereshetné, attól függetlenül azt mondta többet ne hívja.. egy próbát azért megér.. 
Miközben sétáltak visszafele a házához előkapta a mobilját, legörgetett a hívás listáján s rányomott a szöszi nevére.

– Kibum – szólalt bele, mikor a telefon jelzett, hogy felvette, BaekHyun rögtön nagy szemekkel nézett rá és nyújtózni kezdett a mobil után, ám gyengéden rácsapott a kezére, amire durcásan csücsöríteni kezdett. Édes~ gondolta magába.

– Chan? – hangja remegett.

– Figyelj, tudom hogy azt mondtad ne keresselek többé, de.. Baeknek szükséges van rád.. É-és tisztában vagyok azzal, hogy most vetéltél el, de engem látnod se kell! A beszélgetést is elkerülhetjük, de kérlek – könyörgött kétségbeesetten.. 

Pár percig csönd honolt.

– Rendben – mondta halkan. ChanYeol gondolatába a levegőbe bokszolt.

– Köszönöm – mosolyodott el boldogan. – Mikor jössz vissza?

– Nem mentem sehova, lekéstem a gépem szóval.. egy szállodában vagyok. – Az Alfa ráncolta a homlokát.. Egy miért remeg ennyire a hangja, kettő ha aznap lekéste a gépet miért nem ment későbbivel, a kép valahogy nem állt össze, de őszintén már nem is akart belebonyolódni.

– Értem.. hé, minden rendben?

– Aha.. most mennem kell, mikorra menjek majd?

– Holnap ha neked is jó.. Ja és mindenféleképpen szeretnék legalább pár szót váltani veled..

– De most mondtad hogy nem kell..

– Tudom, de légyszíves.

– Oké – sóhajtotta, majd letette.


– Kibum vissza.. jön? – pattogott boldogan az ezüst hajú.

– Igen – túrt bele a tincseibe.

– Ezaz! – tapsolt boldogan, világoskék szemei megcsillantak.

– Hogy lehetsz ilyen aranyos? – bökte ki hirtelen.

– Hm?

– Semmi – fordította el a fejét. Homlokon akarta magát csapni, mi a fene történik vele? Miért gondol olyanokra amikre nem kéne? Hiszen az istenit, ez a kölyök az se tudja mit jelent az, hogy csók vagy maga a szerelem.. Igen, nem olyan tudatlan már mint a legelején volt, na dehát akkor is.

x

Kibum éles szemekkel nézte ahogyan éppen mennek valahova. A szájába hirtelen keserűbb lett a kávé így fintorogva felállt, fizetett s elhagyta a helyet, egy macska kecsességével követte őket.

Mikor ChanYeol felhívta hogy szüksége van rá éppen egy fa mögött állt tőlük jó messze.. Igent mondott. Ez mind megfogja könnyíteni a dolgát, ahogy a férfi kifog lépni a házból ő elviszi Baeket a férfinak. Mi mást tehetne? Semmit. Ha nem fogja elvinni őt kinyírják és egy másik embert küldenek a fiúra. Sehogy se tud könnyíteni a dolgokon..
Mérgesen prüszkölt, majd a hotel felé vette az irányt.. elő kell készíteni a cuccait.

A fekete táskájába pakolta a folyékony állagú altatót, a hangtompítós pisztolyát egy kendőt majd betolta az ágy alá..

Nem tudott elaludni bármennyire is próbálkozott. Maga a tény, hogy BakekHyunt el fogják adni kurvának.. hányingert kapott. Az - az ártatlan szerencsétlen fiú rohadtul nem fogja kibírni. Azok az állatok akik megveszik az ómegákat rongyosra basszák őket s annyira ki vannak használva hogy már ellenkezni se bírnak.. Ő már látta.. A férfi tartott magánál párat, minden nap kuncsaftok mentek hozzájuk.. Biztos jó mennyiségű pénzt keresett vele. 

Pontosan emlékezett, egy fiatal, talán tizenöt éves Ómega lány némán kért tőle segítséget, ám abban az időben szívtelen volt és mosolyogva hagyta őt.. Most már bánja.. Minden egyes tettét.

Az össze ómega akit elvitt neki.. vagy halottak, vagy még szenvedve elviselik a mindennapi kínzást.. és ez most megfog történni BaekHyunnel.. Összeszorította a szemét.. csak elviszi az ezüst hajút.. és ennyi.. egyszerű az egész.

x

ChanYeol után nézett aki elmagyarázott neki pár dolgot, hogy sokat segítene azzal ha elvinné Baeket a vizsgálatokra. Pontosan tudta miért. Mikor meglátta a fiút a kanapén a harapásnyom ott virított a nyakán.. Chan pedig kétségbeesetten orvoshoz szaladt válaszokért, amit ő már tudott.

Az ismerős kanapé mögé lépett ahol a fiú ült, fejhallgató volt rajta és valami idétlen játékkal foglalkozott...

Így nézve a fiú nem tűnik többnek egy átlagos kamasz Bétánál.. és még is.. ómega DNS-ei miatt számlálhatatlan pénzt dobnának ki érte.

Lerakta a fekete táskát, kiemelte belőle az altató és a kendőre öntött belőle, felemelte a kezét ám hirtelen BaekHyun hátrafordult, hatalmas mosollyal felállt, lerántotta magáról a fejhallgatót majd szorosan magához ölelte a szöszit, derekára kulcsolva a lábait, a kendő rögtön leesett a földre.

Meglepetten pislogott, nem tudva mit tegyen.

Ne csináld ezt velem, Pici.. így nem tudok veled mit kezdeni, túlságosan is édes vagy.

Annyira nem érdemelné meg az életet ami rá várt.

– Hiányoztál – fúrta arcát a nyakába...

Ó, édes élet.. 

Olyan sok rosszat tett a fiúval és még is ezt mondja? Hogyan lehet ilyen jó lelke az ütések és sértő szavak után?

– Te is nekem, Kölyök – karolta át gyenge mosollyal.

Most még is mit tegyen?