Alku - 18.Rész

Bámulta maga előtt a fiút aki most békésen szunyókált, fejét ölében pihentette..

Olyan gyönyörű, nem fogható semmihez, különleges, egyszerűen látszik rajta mennyire más. Nem tudnának érte semennyi pénzt adni amit megérne. Felsóhajtva pöckölte meg az arcát.

Tudta mit kell tennie. Reméli beválik.. Óvatosan felállt, a nedves kendőt belerakta a fekete táskába, majd csípőjére tette a kezét.

Nagy áldozatot fogok érted hozni, Kölyök.

– BaekHyun – rázta meg egy picit. – Nem azért jöttem vissza, hogy lazsálj.

– Hmn...

– Ne játszadozz – csapott picit a fenekére amire a fiú szeme kipattant. Elmosolyodott. – Most valami nagyon fontosról szeretnék veled beszélni – ült le mellé, Baek rögtön oldalához simult. – Tudod az emberek sok mindenre képesek.. hazudnak, csalnak, utálnak, szeretnek.. megtesznek mindent a saját kicsinyes és önkényes dolgaikért. Én például bunkó voltam veled, bántottalak és próbáltalak kivágni a képből – kezdett magyarázni, a fiú komoly arccal figyelt rá. – Sajnálom amiért nem csak lelkileg de még testileg is bántottalak – érintette meg az arcát. – Szerelmes voltam.

– Szerelmes? – billentette oldalra a fejét.

– Igen. ChanYeolba, sőt szinte a megszállottja lettem, s közben veled csesztem ki – biggyesztette le az ajkait. – Nem szeretném ha te ezt a csúnya viselkedést eltanulnád tőlem bármiféle formában is. Mindig próbálj ilyen édes és pozitív maradni, ne hazudj, ne tégy olyat ami rossz. Persze néha nem baj ha hibát követsz el, ember vagy te is, de ne enged hogy lekezeljenek, vagy rád fogjanak olyan tetteket, amikért te nem is felelsz. Légy magabiztos és éld az életed – mosolyodott el a végére.

– Hum – bólintott határozottan. – Kibum?

– Igen?

– É-én nem haragszom..

– Tudom, és köszönöm.

– Mh.. milyen.. a sze-szerelem?

– Hát.. olyan.. nem is tudom.. a szíved hevesen ver ha a közelébe vagy, a véred száguldozik az ereidben és levegőt is alig bírsz venni. Elakarod érni, hogy ő is szeressen, megteszel bármit, például sütsz és főzöl neki, megveszed azt amit már rég óta akart.. Aztán ha már ő is érzi irántad amit te iránta apró kis érintésekkel is ki lehet fejezni a másik iránti érzelmeidet.

– Akkor.. sze-szerelmes vagy? Belém? Az é-étel,,

– Ó, nem – nevetett jókedvűen. – Attól még hogy csináltam kaját nem azt jelenti hogy szerelmes vagyok.

– És az... érintés?

– Például csók.

– Az mi?

– Eh, öhm.. – Mi a.. miért van most zavarban? Jó ez olyan mint ha a gyerekét készülne felvilágosítani.. Kicsit fura. – Há-hát mikor öh... – Na jó ez neki nem megy, mekkora egy béna már! Nevetséges. – Ezt majd máskor elmagyarázom neked.. Tanuljunk, oké? Remélem ChanYeol nem dobálta ki a könyveidet – akart felállni, de a Béta ujjai csuklójára kulcsolódtak. – Mi az? – pislogott, főleg mikor Baek ajka találkozott az övével..

– Köszönöm ho-hogy visszajöttél – motyogta és meghátrált.

Kibum feje hasonlított egy érett eperéhez.. A fiú.. most megpuszilta.... az ajkait? EH?

– Há-hát.. sz-szívesen – hebegte zavartan.

– Baj van?

– Izé.. csak – fújta hosszasan ki a levegőt. – Semmi – rázta meg a fejét. Ez komolyan hihetetlen

A fiú tényleg különleges.

x

A férfival ült szemben, arcát még mindig nem látta a gyér fény miatt.. pedig tudta hogy néz ki.

– Hol van a fiú, Kibum? Letelt az egy hét.

– Nem hozom el neked.

– Golyót akarsz a fejedbe? – morgott mérgesen.

– Nem, alkut szeretnék ajánlani – komoly arcot vágott, olyat amitől egy nagy vad is megijedne.

– Ajánlat? Mit tudnál felhozni ami kiegyenlítené BaekHyun eladását?

– Használj fel engem. Tégy a személyes kurváddá, inkább én szenvedjek min a fiú. Ő élheti az életét, én pedig pénzt hozok neked a testemmel.

– Érdekes – hümmögött. – Szóval beraklak esténkén az én kis kalitkámba, hagyva hogy jó pénzért megkúrjanak, cserébe a kis korcs élheti szabadon az életét?

– Pontosan.

– Ebbe neked mi a jó? Te szenvedni fogsz.

– De ő nem, és nekem ennyi elég.

– Hová lett a jeges Kibum akit felneveltem?

– Nem neveltél te engem, hanem büntettél – fújta macskásan.

– Miért hazudsz magadnak? Apád helyett apád voltam.

– Kapjál görcsöt – ráncolta a homlokát.

– Ez nem valami szép dolog... De legyen, elfogadom az alkudat – nyújtotta ki a kezét ám mielőtt a szőke megfoghatta volna így szólt, – úgy is megfogsz törni és a végén, mint egy okos csicska elhozod nekem a fiút.

– Meglátjuk – csúsztatta ujjait a férfi tenyerébe.

– Mostantól a kurvám vagy, minden nap este nyolcra itt legyél.. Készülj fel, mert tönkre foglak vágni – nevetett gonoszan.

Kibum csak fintorogva felállt s két emberrel az oldalán elhagyta a hatalmas épületet.

Pontosan tudta hogy a férfi mindent meg fog tenni azért, hogy megtörjön.. Mikor még neki dolgozott látott pár lány és fiút akik keze alatt tüsténkedtek, te az arcukon látta mennyire elakarnak onnan menni, féltek, nem halálra voltak rémülve, s ő nem segített egyik sem, akkor eszébe se jutott, hogy réges-rég őt is elakarták adni.
S most.. ide jutott.. végül még is csak kurva lesz belőle.. de most legalább nem csak úgy, hanem értelme is van. Nem fogja engedni, hogy eladja BaekHyunt, nem jut egy olyan sorsra amit legkevésbé sem érdemelne meg. Nehéz évekbe néz elébe.. ám megfogja érni

x

ChanYeol épphogy kinyitotta az ajtót egy ezüst buksi ütközött a mellkasának. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a hajába.

– Hol van Kibum?

– Nem r-rég ment el.

– Oh, értem. Csinált neked valami kaját? – kezdte el levenni a kabátját.

– Aha. Ettünk is.

– HA? És nem vártál meg? Te kis mocsok – karolta át a nyakát magához húzva.

– Bocsánat – pislogott rá nagy világoskék szemeivel, ChanYeol pedig elkapta a vágy hogy megcsókolja.. Mi a fene van már? Miért akarja, miért kívánja ennyire? 

Nagyot nyelt. – Na és miről tanultatok ma? – lépett be a nappaliba ahol SnowFlake leugrott a fotelből és gazdájához sietve kezdett ugrándozni, amire ő természetesen hálásan beletúrt fehér nagy bundájába.

– Szerelemről.. meg.. matek.

– Tényleg? Érdekes.

– Megköszöntem Kibumnak! Ho.hogy segít nekem – pattogott büszkén.

– Aham, és hogyan?

– Egy puszival.. Az a-ajkaira.

– Micsoda?! – hörrent fel.

– Te is.. megtetted mikor.. Itt élt.

– De Pici.. az nem köszönet nyilvánítás volt a számomra..

– Akkor? Szerelmes vagy?

– Jézus, dehogy! Mi csak kavartunk..

– Kavartunk? Azt mit jelent?

– Nem számít.. a lényeg hogy ilyet többet csinálj – 'Csak engem puszilj meg, csak engem csókolj' akarta hozzá tenni. Oké, ez már beteged.. valahogy csillapítani kell magán. – Nekem nem akarod meghálálni, hogy befogadtalak, segítettem neked?

– De.. mo-most mondtad..

– Engem lehet.

BaekHyun egy pillanatra összeráncolta a homlokát, de a szó nélkül az Alfa ajkára hajolt, majd meg is akart hátrálni, de ChanYeol belemarkolt a tincseibe és közelebb húzta, nyelvét végig húzta az Béta alsó ajkán, de mivel a fiúnak fogalma se volt arról mi az a csók így nem csinált semmit.

– Nyisd le – suttogta, Baek pedig megtette.

Gyengéden simogatta a másik nyelvét, arra ösztönözve, hogy ő is megmozdítsa, karokat érzett meg a nyaka körül, az apró test közelebb húzódott hozzá. Minden része bizsergett, mint ha felszabadult volna, beteljesült az amiért már mióta sóvárgott. Egy ártatlan és érzelmes csók. Csak tudná miért akarta ennyire, bárcsak találna válaszokat.. Egy valamivel tisztában volt.. nem akarta elveszíteni őt.. Érzett valami vastag köteléket hozzáfűzve.. ha lehunyta a szemét halványan látott egy láncot közöttük.. talán a harapás miatt.. Talán BaekHyun valóban nem is Béta.. hanem Ómega? Vagy valami hasonló. Talán korcs? Szebben mondva korcs? Hallot már ilyenről, nem lehetetlen...

Az a fiú talán különlegesebb, mint hitte.