Magányos - 13.Rész

            Kibum tenyerébe ejtett állal nézte ahogyan ChanYeol éppen üvöltözik a Bétával, ha most elmosolyodna lebukna, hogy Baek nem is csinált semmi rosszat.. vagyis, nem teljesen az ő hibája. Délelőtt a fiú elkezdett neki nyafogni, hogy éhes, így mondta neki, hogy csináljon magának mert ő tuti nem fog főzni. BaekHyun pedig durcásan a konyhába vonult. Halott mindent, biztos volt abban, hogy eltört vagy három tányért - vagy bármit ami porcelánból, üvegből készült - és nagy rendetlenséget okozott, nem érdekelte. Mikor ChanYeol hazajött a munkából érezte az égett szagot, megkérdezte a szöszit - aki a szobjában ült zenét hallgatva -, hogy még is mi történt, amire ártatlanul vállat vont.

Az Alfa pedig Baeket a konyhába találta, sírt és az egész terep úgy nézett ki, mint ha hatvan bombát robbantottak volna fel.

Természetesen az Ómega bevédte magát, miszerint BaekHyun mondta, hogy nem akar tanulni, szóval ő elment pihenni, fogalma se volt mit csinált miközben ő a szobában volt, azt hitte megint az xboxon lóg, ami t ChanYeol természetesen elhitt, hiszen BaekHyun tényleg szeretett lógni azon a gépen.

- Channie - állt végül fel. - Hagyd szegényt, nem tudta mit csinál. Majd én rendet rakok - tette tenyerét a férfi mellkasára helyezve

- Na meg a francokat! Ha éhes akkor szóljon neked és ne akarjon nagyfiúskodni! Nem takarítasz helyette, majd ő szépen megcsinálja, tanuljon a hibáiból - morogta.

- Cha-ChanYeol! - nyafogott a fiú nem tetszése jeléül, szemei már vörösek voltak.

- Nem érdekel, BaekHyun - mondta ki a nevét, ezúttal hogy még jobban hasson. - Ameddig nem csinálod meg, nem mehetsz sehova - tette karba a kezét.

BaekHyun legguggolt és elkezdte összeszedni a törött üveg darabokat, érezte, ahogy az egyik belevájódik a húsba, de nem mert megszólalni, félt, hogy a férfi jobban mérges lesz ha panaszkodni mer. Végül is ez a rendetlenség az ő hibája, egyáltalán miért próbált csinálni bármit is?

ChanYeol csak annyit segített, hogy megmutatta mit hova kell rakni, egy óra múlva pedig a konyha ismét tiszta volt.

- ChanYeol... - nyúlt a férfi karjáért, ám lerázta magáról.

- Mi van?

- Sajnálom..

- Sajnálhatod is.. Most pedig tűnj a szemem elől - mutatott a kijárat felé. A fiú pedig megértve sétált el, a fürdőszobába akart menni, hogy tegyen kötést a kezére, mert már nagyon vérzett, direkt elrejtette az Alfa elől, de most? Mi van ha megint ordibálni fog vele amiért felhasználja a kötszert? Nem tudta elviselni a mérges hangját.. mostanában csak kiabál vele, jobban teszi ha meglapul.

Hasa hangosan korgott..

Olyan éhes! Kibum vajon fog csinálni vacsorát? Remélte, mert most már a müzliért se mert bemenni. Leült a fotelbe, kezébe szorongatta egy zsebkendőt ami lassacskán beitta a vérét. Összehúzta magát, lehunyta a szemét, remélve hogy elalszik.

x———x

Kibum tudta, hogy mennyire fontos a férfinak az a bizonyos váza, ami a nappaliban volt egy polcon.. Még a nővérétől kapta egy emlékezetes napon.. Szóval ha valami módon eltörne.. mondjuk BaekHyun miatt biztos nagyon mérges lesz. Így is az eltelt hetekben kisebb dolgokat csinált amit természetesen a fiúra kent, Yeol pedig hitt neki, ennek hála már nem is ettek hármasban. BaekHyun mindig a konyhában táplálkozott egyedül, míg ő és Chan a nappaliban miközben a tévét néztek.

Ha ez a vázás dolog összejön.. Akkor talán kifogja rakni az ezüst hajút, ami nagyon jól jönne. Ám előtte jobb ha szerelmet vall, félő, ha Baeket elküldi akkor neki is mennie kell, azt pedig nem akarta, a férfival szeretne maradni, soha életében nem fog találni jobb embert magának. Szóval vagy lép vagy egyedül marad.. Az utolsó pedig nem létezett a számára, hiszen mindig megkapja azt amit akart s ez most se lesz máshogy.. Egyszerűen csak tudta, Park ChanYeol az igazi.

Direkt a férfi kedvencét készítette el, jól jött az hogy éppen túlórázott, mert egy vacsora sokkal romantikusabb tud lenni, mind egy ebéd.. bár ez csak a saját véleménye. Megterítette az asztalt, elhelyezve a gyertyákat amiket nem rég vett. Igaz jobban örült volna ha ChanYeol lepi meg egy ilyesmiféle vacsival, még se panaszkodott.. Eszméletlen boldognak érezte magát, szíve hevesen dobogott, úgy várta hogy hazaérjen!

Hirtelen BaekHyun lépdelt be, megnyalva az ajkait.

- Yah, menj ki hülye kutya, nem kapsz belőle, nem neked csináltam - prüszkölte.

- Éhes vagyok - mondta.

- Edd meg a tegnapi maradékot - mutatott a hűtőre, eszébe jutott valami, amit elfelejtett így ChanYeol szobájába kellett mennie s mikor visszatért elakadt a lélegzete.. A szépen "díszitett' saláta most össze-vissza volt, mert BaekHyun beleevett.. - Te meg még is mit művelsz? - szorította ökölbe a kezét s az ezüst hajú elé sétált. - Mondtam. Hogy. Ezt. Nem. Neked. Csináltam - adott le neki egy hatalmas pofont. - Takarodj innét! - lökött rajta ami miatt elesett és beverte a hátát az egyik alsó polcba. Fájdalmasan felnyögött, próbálva felállni, de lábai elgyengültek - Te aztán tényleg kurva idegesítő vagy - tépett ezüst tincseibe és annál fogva rángatta ki a nappaliba. - Ma már a szemem elé ne kerülj, vagy megbánod! - mutatott rá fenyegetően, utána puffogva újra csinálja a salátát.

Boldogan elmosolyodott mikor meghallotta a bejárta az ajtót kinyílni, izgatottan ajkába harapott.

Jól van Kim Kibum, menni fog, csak esztek és.. szerelmet vallasz, semmi baj nem lesz.. semmi baj...

Ó, atyám miért most pánikol? Lélegezz mélyeket.. Huh..

Türelmesen megvárta míg az Alfa gyorsan letusol s mikor belépett a konyhába szíve még gyorsabban dobogni kezdett. Az a hülye izom.. nyugodj már meg.

- Milyen volt a munka?

- Fizetés emelést kaptam - vigyorodott el vidáman. - Látom kitettél magadért, mint ha nem is kaja lenne, hanem valami festmény. Mivel érdemeltem ki? - ült le a székre.

- Hát.. gondoltam örülnél egy... ilyen vacsorának - játszadozott ujjaival.

- Akkor foglalj helyet te is, együnk.. Ja, megakartam kérdezni, Baek evett már?

- Aha - húzta el a száját, nem akart arról a vakarcsról hallani se.

- Az jó, s mit csináltatok ma?

- Channie..

- Megint eltört valamit?

- Nem tudom - kapott be egy falatot. - De hagyd már szegényt.. lehet hogy már jó ideje tanítom sok dologgal még nincs tisztában.

- Mindig bevéded.. ennyire fontos neked ez a Kölyök?

- Persze, hogy az.. - hazudta csípőböl.

- Túl jó szíved van neked, Kibum, büszke lehetsz magadra, örülök hogy felhívtalak.. lehet ha most más lenne itt rosszabb lenne minden.

- De te okos voltál és az én segítségem kellett. - kunkorodott felfele az ajka. - ChanYeol..

- Igen?

- Én csak... - tette le a villát. - Izé.. uhm.. - hajtotta le a fejét mikor érezte hogy arcába tódul a vére, ezzel pirosas árnyalatot varázsolva rá. - Sz-szóval.. Oh my God - tolta arrébb tányérját és az asztalra tette homlokát. - Olyan gyáva vagyok - motyogta magának.

- Minden rendben? - aggodalmaskodott rögtön, felállva és mellé sétált. - Nem érzed jól magad?

- Chan én.. - állt fel ő is. - Én szerelmes vagyok beléd - nézett a férfi vörös szemeibe.

x

BaekHyun összekuporodott. Mi a fene történik körülötte, miért ilyen kegyetlenek vele? Mit ártott? Csak enni akart! Halkan zokogni kezdett, háta fájt az eséstől, arca pedig sajgott az ütéstől.

Amikor ChanYeol hazatért azt hitte köszön neki és mesélni kezd neki mint régebben, de.. mint ha nem is létezett volna, elment fürdeni, utána pedig a konyhába.. És mikor meghallott onnan nevetést kiszűrődni még jobban sírni kezdett.

Magányosnak érezte magát.

Mint ha még mindig ott ülne azon a padon a hidegben.