– Most már minden rendben – beszélt automatikusan angolul, s majdnem homlokon csapta magát, főleg mikor BaekHyun csak pislogott rá. De idegesítő, hogy nem tud angolul! Ma már alap lenne tudni ezen a nyelven.. Megforgatta a szemét és megismételte koreaiul. – Miért nem mész haza?
– Me-mert ni..nincs hova.... mennem.
– Kiraktak otthonról?
– Nem – rázta meg a fejét, látszott mennyire kiakarja magát fejezni, szenvedett a szavakkal ami elég egyértelmű, de hogy ennyire..
– Hol vannak a szüleid? – érdeklődött.
A fiú megvonta a vállát.
– Nem tudod? Esetleg árvaházból szöktél meg?
BaekHyun oldalra döntötte a fejét. – Árvaház? – kérdezte.
Úristen! Komolyan fejbe fogja vágni, hány éves ez agyilag? Három? Max kettő.
– Agh, van valaki akit ismersz egyáltalán?
– Csak.. nem.. pár.. férfi.. én – remegett meg a hangja.
– Ha? – ráncolta szemöldökét. Karórájára nézett.. Ó mennie kell. – Mmm, mindegy, tartsd meg a kabátot, nehogy nekem halálra fagyj és kerüld el a fura alakokat, további szép estét – sétált el mellette s mielőtt tovább mehetett volna, ujjak szorultak csuklójára.
– Vá-várj! – szorította össze ajkait. – Azt.. mondták vi-vissza fognak jönni.. értem.
– Kicsodák?
– Szüleim...
– Mikor?
– Fo-fogalmam sincs.. ré-g m-mondták ezt.
– Régen?
– Igen – bólintott határozottan – Még.. évekkel ezelőtt.
– Körülbelül hány éve?
A fiú megrázta a fejét, kezével pedig térde alá mutatott. ChanYeolnak rögtön leesett. Jó ég, szóval mikor kicsi volt itt hagyták?
– Ké-kérlek.. se-segíts! – könnyek szöktek a szemébe. Nem akart segíteni a fiúnak, egyszerűen nem ér rá az ilyenekre.
– Ne haragudj – húzta ki kezét a gyenge szorításból.
BaekHyun elveszetten nézett rá, kékes-ezüstös szemeiben megjelent.. a feladás, amitől elszorult a szíve.
Hevesen pislogott, levette magáról a kabátot és a férfi felé nyújtotta.
– Mondtam, hogy megtarthatod.
– Nem segítesz, nem kell kabát – fordított el tekintetét. A hó hirtelen esni kezdett, ChanYeol felnézett az égre így BaekHyun kihasználta az alkalmat, a férfira dobta a ruhaanyagot s mielőtt leszedhette volna a fejéről elszaladt. Az Alfa elkáromkodta magát. Hát, így járt, legalább nem kell magának új kabátot vennie.
Csomó gyerek kerül az utcára, persze, undorító dolog, de ez szinte már divat, főleg ha a szülők gyereke egy delta, igaz, BaekHyun Béta, de ez nem jelentett semmit. A szülei úgy döntöttek itt hagyják egy idegen országban.. mily' szomorú.. Túl kell rajta lépnie. A fiú amúgy se fogja sokáig bírni. Csak egyszer legyen egy morbidabb telük és halálra fagy. Ám addigra ez már nem az ő dolga lesz. Beletúrt havas hajába és gyorsabb léptekkel célja felé indult.
Tíz percbe telt mire odaért s mit ne mondjon.. itt tényleg sokan állnajk. Biztos nagyon jó hely.. Az embereket még el se kezdték beengedni, így a sok ribanc aki miniszoknyát vett fel.. hát most szépen befagy a picsájuk.. Meg is érdemlik, hülye tyúkok. A hó egyre jobban hullott, az ember akármennyire is próbálta volna leseperni magáról a réteget perceken belül visszatermelődött.
Vajon a fiú most hol lehet? Milyen messze futott? Nagyon fázhat.. Áh! Már megint rá gondol, jó ég, legyen már túl rajta. Semmi nagy dolog nem történt, csak találkozott egy fiatal sráccal akinek problémája van a beszéddel...
Hogy élhette eddig túl?
"Pár férfi..."
Játszódott le agyában befejezetlen mondata amit remegő hanggal mondott. És a csávó aki fogdosta.... lefekszik férfiakkal pénzért?! Végül is ahhoz nem kell beszéd, jól megrakják és ölébe ejtik a pénzt.
Hát most még jobban undorodott BaekHyuntől. Adja az ég, ne lássa többet, nem akarja hallani ahogyan fogyatékosan beszél. Még csak kétszer látta és ennyire felkavarta, nem akarta, hogy ennél rosszabb legyen.
– Chan! – hallotta meg legjobb barátja hangját, átkarolta a vállát. – Hiányoztál füles.
– Te is nekem nagyorru – vigyorodott el, mellkasára csapva. – Milyen a házas élet?
– Jó..
– Nem valami meggyőző – húzta el száját.
– Nagyon szeretem LuHant, de amióta rajta van az a bazi nagy gyémántgyűrű kicsit elviselhetetlen. Gyermeket sem akartam még vállalni, úgy éreztem túl fiatal vagyok én még ahhoz, ő pedig ezt tudta ezért eltitkolta előlem négy hónapig.. Imádom Lylat, a legédesebb kisbaba a földön, nem síros meg semmi de akkor is..
– Megvon a szextől, igaz?
– Igen...
ChanYeol hangosan felnevetett. – Ah, de nem tudlak sajnálni.
– Soha többet nem veszem neked fel a telefont.
– Nem tennéd.
– Nem hát – mosolyodott el a végére.
~~~°~~~
Elmondhatta magáról véglegesen, hogy totál megváltozott. Ha régebben ennyi olcsó de jól kinéző nő rátapadt volna egy grouppenbe is belemegy miközben a sárga földig issza magát.
Bár a buli jó volt, élvezte meg minden, de egyszerűen nem érdeklődött a lányok iránt, még egy gyönyörű Ómega is megkörnyékezte.. ám valahogy nem érzett semmit. Alkoholt pedig alig bírt letuszkolni a torkán. Így csak maradt az üdítőknél és a víznél, miközben Sehunt nézte ahogyan lerészegedik... és panaszkodik LuHanra, majd magába zuhant amiért ilyen szörnyű férj végül pedig közös megállapodás alapján hajnal egykor hagyták el az épületet.
– Hívok neked egy taxit – kaparta ki zsebéből telefonját.
A taxi elég gyorsan megérkezett, besegítette legjobb barátját, aki kínaiul morgott valamit, aki az autót vezette elmondta hova vigye Sehunt, hiszen tisztában volt vele ez a lökött túl részeg ahhoz, hogy bármiféle normálisnak számító szó kijöjjön a száján, így még fizette is a sofőrt, majd bezárta az ajtót a taxi pedig elhajtott.
Beszívta a levegőt, ha hó még mindig esett, már mindent beterített a fehérség, elmosolyodott. Igaz, rohadt hideg van, lábujjait már alig érezte, az arca is megfagyott, még is odáig volt ezért. Nem tehetett róla, egyszerűen imádta a havat. Egy pillanatra lehunyta szemét, megfordult és hazafele indult.
Hamarosan karácsony.. Az emberek már november közepén díszíteni kezdték az utcákat, a boltokban pedig kezdték levinni az árakat pár holmin.
Nem szerette az ünnepeket.. ennek pedig megvolt a saját kis oka.
Emlékszik még arra a karácsonyra, amikor már megértette mit is jelent ez az egész.. A szülei mindig is elfoglaltak voltak a munkával, így mindig próbálták őt és nővérét játékokkal ellátni, hátha a szeretetüket pótolhatják tárgyakkal.. Hát nem..
Azon a napon nővérével feldíszítették a fát és ott vártak szüleikre.. Mikor nem jöttek haza Yoora sírni kezdett, azt mondogatva hogy nem szeretik őket. Talán igaza volt.. Magához ölelte a lányt és örökké megutálta azt az ünnepet.. utána pedig az összes többit, s így is maradt mai napig.
Nos aki szereti a karácsonyt, jó neki, őt nem érdekelte.. amúgy se lenne kivel megünnepelni, csak is SnowFlake van neki, amivel nincs semmi baja, imádta azt a fehér pamacsot.
Hogy hazajusson át kellett menjen azon a parkon. Őszintén inkább sétálna plusz harminc percet, mint hogy arra menjen.. Még se ment körbe, hanem nagy levegőt vége elindult előre. Léptei felgyorsultak, nem akart semmit se látni, ezért a földet bámulta... s egy pontnál még is megállt. Annál a padnál. Felemelte fejét... nocsak. BaekHyun ott ült, kezeivel átölelve magát, a hó teljesen ellepte apró didergő testét. Ah~ ez most komoly? Ez valami hülye játék? Valóság show? Tovább akart menni, még se tudott egy lépést se tenni, szeme pedig a fiúra tapadt.
– Miért vagyok ilyen kedves? – morogta magának miközben Baekhoz sétált. – Hé – kocogtatta meg vállát. A Béta rögtön felnézett rá, ezüstös íriszeiben meglepődés tükröződött. – Gyere – biccentett fejével. – Nem tudom végignézni ahogyan kővé fagysz. – Csak úgy mint órákkal ezelőtt levette magáról a kabátot, lesöpörte a fiú válláról a havat, majd csak utána terítette rá. – Le ne vedd – parancsolt rá és végre eltudott indulni, hallotta, ahogyan Baek is feláll szorosan követve.
Jó ég, most még is mit csinál? Komolyan egy totál idegen csávót visz a házába? Hát ez csodálatos. De most már nem mondhat nemet, nem fordulhat meg azt mondva "bocs, átbasztalak, remélem megfagysz" pedig ezt akarta tenni.
Várjunk, akkor most kedves vagy egy bunkó faszfej? Természetesen kedves! Hiszen gondolatai talán ilyenek voltak az egyik oldalon, de a másikon... tényleg segíteni akart neki. Ha már ő utálja a karácsonyt, ennek a fiúnak legyen valami boldogsága. Um, ja. Többet akart megtudni róla .. és ha már a sors úgy döntött hogy egy napon belül háromszor is összefussanak.. akkor tenni fog valami értelmeset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése