Fejhez fogott fegyver - 16.Rész

       
          BaekHyun nézte ahogyan Kibum pakolja össze a cuccait. Elmegy? De miért? Pedig direkt nem csinált semmit! Jó, a teába véletlen sót tett, szóval az nem számított. És a szőke is azt mondta, hogy nem haragszik, tehát nem értett semmit. Talán talált egy jobb munkát? De akkor őt ki fogja tovább tanítani?
Nem akarta, hogy elmenjen!
Kékes szemeivel követte ahogyan lerakja a bőröndjét a nappaliba és mikor ment volna tovább megfogta a csuklóját.

– Ho-hova mész?

– Visszamegyek New Yorkba.

– A-azért mert utálsz?

– Mi? Jaj dehogy! – kuncogott, szabad kezével játszadozni elkezdett játszadozni a Béta ezüst fürtjeivel. – Csak közbe jött valami.. szóval nem maradhatok.

– Ne menj – motyogta és átölelve hozzábújt. Az Ómega szeme elkerekedett, egyből bekönnyezve. Ah, a terhessége miatt felborultak a hormonjai, most sokkal érzékenyebb.. Visszaölelte Baeket fejét pedig a vállára hajtotta.

– Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled – szipogta. – Én csak... – vett egy nagy levegőt, hogyan is magyarázhatná el neki, hogy vak lett a szerelemtől. – Csak vigyázz magadra, jó? – simított arcára. – Chan majd talál neked egy jobb tanárt – nyomott egy puszit a homlokára végül eltávolodott. – Most mennem kell, lekésem a gépem – morzsolta el könnyeit. – ChanYeol hamarosan itthon lesz – mosolygott. – Viszlát BaekHyun – biccentett s felkapva két bőröndjét sétált ki a házából.

x

Karba tett kezekkel állt, várva a taxira ami kifogja vinni a reptérre, de rohadtul nem jött az a szar.. Így tényleg lekési a gépét! Frusztráltan felsóhajtott, hasára rakta a kezét és elmosolyodott. Tegnap elment az orvoshoz aki megállapította hogy még csak két hónapos, de már is imádta a kis életet.. Nem érdekelte, hogy minden reggel hányinger kerülgette, állandóan émelygett s a bőre is sápadt volt. 

Boldognak és szomorúnak érezte magát.. Tényleg szerelmes ChanYeolba.. olyan jó lenne ha egy családot tudnának alkotni.. Hát, ez már csak egy fájdalmas álom marad..

Egyedül fogja felnevelni a gyermekét, pedig félt a szülőségtől, ám már elhatározta magát.. Ismét órájára nézett türelmetlenül, előakarta venni a telefonját, ám hirtelen egy erős kéz lefogta az övét és valamivel benedvesített kendőt szorított a szája elé. Felakart kiáltani, de mielőtt bármit is tudott volna csinálni elájult.

x

Laposan pislogott, próbálva hozzászokni ahhoz a kevéske fényhez ami aligha világította be a szobát.. Fájdalmasan nyöszörgött, realizálva, hogy egy székben ült.

– Van egy befejezettlen ügyünk Mr.Kim – morogta a mély hang, a férfi az asztal mögött ült, arcát nem látta, mert a fény túl kicsi volt ahhoz hogy odáig elérjen.

Összehúzta magát.. most aztán nagy bajban van.

– Már mondta, hogy nem érdekelnek az ügyeid – mordult rá mérgesen.

– Ez nem ment fel afelől, hogy tedd a dolgod.. Megmentettem egyszer a segged, szóval tartozol nekem.

– Nem tartozom neked semmivel, nem egy ómegát adtam már át neked és elég is volt. Most van jobb dolgom! – állt fel, ám megérzett halántékán valami keményet.

– Ülj le – parancsolta.

Kibum ajkai késpengévé vékonyultak... Ez az ember! Utálta és elítélte, olyanokat csinált ami teljesen elundorította, de nem tudott ellenkezni.. Mert mindig fegyver lett fogva a fejéhez.. 

– Mit akarsz? – ciccegett.

– Ez a beszéd. – Szinte látta maga előtt ahogy elvigyorodik. – Volt egy család Koreában, akik itt akartak elbújni előlem. De az a két idióta inkább belerohant a halálba, mint hogy kifizettek volna, vagy hogy odaadják a fiúkat.

– Ha halottak, mit akarsz?

– A fiú életben van.

– Azt akarod, hogy megkeressem és elhozzam neked? Őt is eladod kurvának?

– Pontosan.

– Undorodom tőled.

– Kicsit sem érdekel, csak végezd el a munkád.

– Ki az?

– Igazából jól ismered – tette le a képet elé.

– NEM! – kiáltotta dühösen, felakart ismét állni, ám a fegyver még mindig halántékához volt nyomódva. – Ezt nem teheted, BaekHyun csak egy Béta, senkinek nem kéne+ És beszélni alig tud, kinek kéne ő? – pánikolva sorolta fel milyen haszontalan.. Nem, Baeket biztos hogy nem fogja idehozni.. Őt nem adhatják el.

– Milyen kis informálatlan vagy.. BaekHyun nem csak Béta. A fiú egy keverék..

– Keverék? – ráncolta zavartan a homlokát.. – Ez még is mit jelentsen?

– Azt, hogy sejtjeiben található ómega DNS is.

– Szóval egy korcs.. kiadna bárki is ki pénzt egy korcsért?

– Mert ritka, sok ember szereti a ritkaságokat..

– Attól még hogy ritka semmit nem fog tudni.. Inkább keresek neked két gyönyörű ómegát, de BaekHyunt hagyd békén..

– Ha nem BaekHyunt, akkor téged adlak el.

– Ezt nem teheted!

– Ó dehogynem... Egy hónapod van.. ha addigra nem hozod el, nem csak egy másik emberem küldöm Baekre, de téged megfoglak öletni.. Szóval jobban teszed ha elhozod nekem azt a korcsot.. ja és nyírd ki azt az Alfát, csak az útban lenne.

– Mi..?

– Vigyétek – parancsolta, amire két férfi felkapta a szőkét és kivitték az épületből.

Mikor talpa ismét földet ért még mellé rakták a bőröndjét és tenyérbe gyűrtek egy papírt... Sokkosan nézett maga elé.

Ez nem történhet meg. Az a férfi.. aki egyszer megmentette az eladástól, megkérte, hogy dolgozzon neki, ő pedig megtette. Több mint húsz Ómegát kapott el és vitt el neki.. Szégyellte magát, így az utolsónál felmondott, remélve hogy soha többet nem kell ilyet csinálnia.. Mekkorát tévedett.. Ennek a személynek akkora ereje van, hogy évekkel később megtalálta... most pedig ismét "munkába" kell állnia.. Méghozzá egy olyan embert kéne átadnia akit... 

Nem akarta..

Mit is mondott??

Meg kel ölnie ChanYeolt?

Úgy érezte menten össze esik.. Mit fog most csinálni? Hirtelen fájdalmat érzett a hasában, nyöszörögve esett a térdére, ujjait pólójába markoltatta s zokogni kezdett, csak annyit látott hogy egy idősebb nő siet felé, valamit mondhatott, mert mozgott az ajka, de nem hallotta egy szavát sem.. végül pedig nem látott és nem érzett semmit

x

ChanYeol idegesen felsóhajtott. Miért.. Miért nem mondta el neki? Eltelt négy nap mióta Kibum csak egy levelet hagyott maga után amiben az volt leírva, hogy visszamegy New Yorkba, mert gondjai akadtak. Először nem értette, hogy még is milyen gondjai lennének? Főleg mert Kibum árva, szóval nem voltak szülei.. aztán..

Egyik nap miközben vitte ki a szemetet és öntötte bele a nagyobb kukába észrevett egy furcsa dobozt amire az volt írva, hogy két terhességi teszt van benne.. nos egyet se talált. Aztán a kép kezdett összeállni. A szöszi állandó rosszul léte reggelente, az ételek megkívánása csak úgy a semmiből, s néha látta ahogyan felhúzza a pólóját és mosolyogva simogatta a hasát.. Aztán megkérdezte őt, hogy mit gondol a gyerekekről.. meg mi lenne ha valahogy teherbe esne.

Most már leesett neki.. Kim Kibum teherbe esett.. az ő gyerekét hordozta.. s mivel azt mondta hogy nem akarna vele babát inkább elment.. Elfintorodott.. Istenem, olyan hülye! Hogy mondhatott neki olyan kegyetlen szavakat? Muszáj felhívnia és beszélnie vele! Hiszen nem lehet egyedül, muszáj visszajönnie.. Hiszen az ő gyereke is..

Nézte a telefonján a hívás listát, majd rányomott a zöld gombra.. Szinte rögtön fel is vette.

– Bummie!

– Szia ChanYeol – szólt bele érzelem mentesen.

– Ho-hogy vagy? – kérdezte.

– Jól.

– És... a baba?

– .... Honnan tudsz róla?

– Megtaláltam a terhességi teszt dobozát.. Miért nem mondtad el?

– Mert féltem – suttogta.

– Most már nem kell félned.. Gyere vissza, segítek neked.

– Már mindegy..

– Ezt meg hogy érted?

– Elvetéltem. Szóval nem kell aggódnom amiatt, hogy valami random sráctól gyereked lesz.

– Kibum – szorult össze a szíve.

– Nem kell a sajnálatod, ChanYeol.. többet pedig ne hívj, köszönöm – tette le...

Az Alfa zavarodottan bámult maga elé.. főleg mikor kapott egy utolsó üzenetet az Ómegától..