Nem akarta megbántani a szöszit, de... nem érzett iránta szerelmet, a szíve egyáltalán nem dobogott olyan hevesen, hasában se érezte a pillangókat vagy mi a fenéket, s az Ómega túlságosan is fontos neki, hogy hazudjon.
- Kibum.. - fogta meg a vállát. - Sajnálom de én nem érzek így irántad.
- Oh.. - Fájt ChanYeolnak az-az elveszett és megbántott tekintet, pedig nem tehetett róla. - Értem.. - motyogta. - Hát nem baj - mosolyodott el hamisan. - É-én most... - hajtotta le a fejét kisétálva a helyiségből. ChanYeol pedig még pont látta könnyeit.. Eh, hát ez nem volt valami jó.
Kibum benyitott a fördőbe, szíve most fájdalmasan dobbant. Hát ez... nem úgy történt ahogyan elképzelte. Mérgesen a tükörbe pillantott és nézte magát, a könnyeitől elfolyt a sminkje..
Nem értette a férfit. Park ChanYeol egy kibaszott Alfa, vonzódnia kéne hozzá, kisajátítania, védenie és megharapnia, így kéne viselkednie az alfának egy ómega körül..
Ez nem azt jelenti, hogy feladja. A feladás és ő két külön dolog, Chan akkor is belé fog szeretni, mindent meg fog tenni.
Most jobb ha úgy viselkedik, mint ha felfogta volna, hogy nem szerelmes belé..
Megmosta az arcát és magabiztosan elmosolyodott.. Nem fogja feladni, szó sincs róla!
Kiment a fürdőből, visszaakart menni a konyhába hogy elpakolja a maradékot és elmosogasson, ám kiszúrta szemét BaekHyun ahogyan a kanapén alszik. Megforgatta a szemét, oda sétált és karjánál fogva a földre rántotta, amire persze a fiú rögtön felkelt, meglepetten nézve rá.
- Kutyának földön a helye - morogta mérgesen, majd belerúgott s mikor a fiú összegörnyedt otthagyta.
Mivel a konyhában úgy látszott ChanYeol mindent elpakolt így a férfi szobájába ment. Bebújt mellé az ágyba ám kihúzódott a szélére.. Elég kínos lenne ha összebújnának azután ami történt.
x———x
Hetek teltek el a szerelem vallása óta... és elég sötét felhők borultak a házfölé.. ChanYeol próbált minél később hazaérni, Kibum idegei a tetőt verték amit BaekHyunon vezetett le. Egyáltalán nem mentek jól a dolgok.. szóval itt az ideje, hogy összetörjön az a váza.
Reggel alapból morcosan kelt fel, fájt a feje, egyáltalán nem érezte jól magát, de kevésbé se tudta érdekelni..
Kiment a szobából, BaekHyun a kanapén pihent, bár tudta, hogy mindig a földön aludt el, Chan volt az aki felrakta a bútorra mielőtt elment volna dolgozni.
Azzal se foglalkozott, hogy hasa korgott, egyenesen a fiú mellé lépdelt lerántva róla a vékony plédet.
- Kell felj - mondta hangosan.
- Fá-fáradt vagyok - pislogott rá laposan.
- Elhiszed hogy nem érdekel? - ragadta meg a kezét és állásba húzta. - Ma megtanulod hogyasn kell takarítani - adta kezébe a rongyot. - Itt kezdesz - mutatott körbe.
- Mit... mit csináljak? - pislogott zavartan.
- Kezd el törölgetni a polcokat, tárgyakat, csúnya ha minden poros, később behozom a tisztítószereket is. Na, kezd el, nem állhatsz itt egy helyben egész nap - tapsolt hármat türelmetlenül, majd leült és keresztbe tette a lábát.
BaekHyun esetlenül kezdett törölgetni, próbálva odafigyelni hogy ne hagyjon ki semmit, de elég idegesítő volt ahogyan Kibum állandóan parancsolgatott. Nem értette a szőke férfit, mikor idejött a házba még kedves volt, de minél több időt töltött itt annál elviselhetetlenebbé vált s nem tudott mit tenni ezzel. Mint ha minden ami körülötte van ellene fordult volna.. ChanYeol állandóan mérgelődött Kibum pedig állandóan rontott a helyzeten.
- Hé kutyus, ott kihagytál valamit - mutatott a polcra, így a fiú ismét átment rajta. - Nem.. feljebb.. még egy kicsit... Vidd jobbra a kezed.. igen.. és most le - ahogy az utolsó szavát kimondta, BaekHyun könyöke hozzáért a vázához, ami megbillent és hangos csattanással ért földet, darabokra törve ezzel.
A fiú pánikolva pillantott le, leszállva a székről, majd mikor realizálta mi történt segítségkérően nézett a szőke férfira aki csak elvigyorodva felállt. Most.. mi olyan vicces? ChanYeol biztos megint lefogja ordítani a fejét, annyira nem akarta.. Kétségbeesetten kezdte összeszedni a törött darabokat óvatosan, nem akarta megint megvágni magát. Fél szemmel látta ahogy az Ómega csak úgy felállt és egyedül hagyta.
Elsápadt mikor meghallotta kinyílni a bejárat ajtaját és ChanYeol ismerős mély rekedtes hangját. A váza darabok tenyerében lapultak, csak egyetlen töredék pihent a földön de túlságosan is lefagyott ahhoz, hogy megmozduljon. Már bocsánatot se mert kérni, úgy se hatotta volna meg a férfit, szóval csak behunyt szemekkel várta a kiabálást
- BaekHyun? Miért ülsz a földön? - ment hozzá közelebb. - Baek-? - A szava elállt..
Ó, nem.. ugye rosszul lát és a szeme csak játszadozik vele, igaz? A fiú nem szorongatta éppen ANNAK a vázának a törött darabjait.. Valami más tört el.. nem a legfontosabb tárgyat az egész házban..
Vennie kellett egy nagy levegőt, bár vére már így is pezsgett a haragtól. - Mi a fenét csináltál?
- T-takarítani... próbáltam - pillantott fel rá halálra rémült tekintettel.. A férfi vörös szemei tűzben égtek.
- Takarítani? Egyedül? Még is mit, ha? - emelte meg a hangját. - Kibum patyolat tisztán tartja a házat és te gondoltál egyet, megfogva azt a random rongyot és elkezdtél törölgetni?
- Ne-nem! Én.. Kibum mo-mondta, ha.. hogy..
- Ne akard másra kenni! - kapott karja után megszorítva azt.
- E-ez fáj! - nyüszített a fiú.
- Még is hogyan lehet ekkora idióta, hm?!
- Cha-ChanYeol.. - kiakarta húzni magát a szorításból.
Az Alfa tényleg próbálta visszafogni magát.. még is..
Ökle még is találkozott BaekHyun arcával amire persze a Béta fájdalmasan felsikkantott.
- Channie? - jelent meg Kibum.. - Chan, mit művelsz?! - sietett mellé, próbálva megállítani hogy újra megüsse az ezüst hajút, ám ezzel csak annyit ért el, hogy ő is kapott egyet. Felszisszenve hátratántorodott arcára fogva, makacsul megrázta a fejét s újra próbálkozott, most próbálva nagyobb erővel lefogva a férfit, hiszen nem akarta, hogy agyonverje szerencsétlent.. ennyire nem kegyetlent.
- Park ChanYeol, nyugodj le az istenit!
- Te ezt nem értheted!
- De igen is értem, akkor se verheted szegényt ájulásig, kérlek! Nézz rá, így is vérzik az orra és a szája is felszakadt.. Ha megütöd csak azt éred el vele, hogy rettegni fog tőle, azt nem akarod, igaz?
- Nem.. nem akarom... - engedte le az öklét majd a szőke felé fordult. - Ne haragudj, téged nem akartalak bántani - érintette meg pirosas bőrét.
- Semmi baj - mosolyodott el. - Menj, mosd meg az arcod, hűtsd le magad.
- Rendben... - sóhajtotta.
Kibum végignézte ahogyan ChanYeol elballag, testtartásán még mindig látszott mennyire ideges.
Legguggolt a kuporgó testhez, kezeivel takarta, teste remegett és hangosan zokogott.
Keserűséget érzett a nyelvén
- Gyere - húzta magával, BaekHyun fájdalmában felnyögött.. - Sh.. nem bántalak, csak lekezelem a sebeidet.
A Béta lehajtott fejjel és görnyedt háttal követte a szöszit.
x———x
Kibum sokkosan ült a vécé tetején, miközben egyik kezével hajába tépett. Most már mindent értett.. Miért érezte magát szarul az elmúlt hetekben, miért tört rá állandóan a hányinger s miért kívánt random dolgokat..
Hogy lehetett ennyire felelőtlen? Dehát ChanYeol használt kotont, sőt gyógyszert is szedett, akkor még is hogyan lehetséges ez? Nem hatott volna a pirula és a gumi kiszakadt? E valami vicc akart lenni?
A tesztet leejtette a földre, szipogva hasa köré fonta karjait.. És most mit fog csinálni? Hiszen ez nem csak az ő hibája.
Eszébe se jutott az abortálás, mikor fiatalabb volt elhatározta, bárhogyan is essen teherbe, bárkié is legyen a baba, nem fog abortálni. Pontosan tudta, hogy sokaknak csak az az egyetlen megoldása van, nem ítélte el őket, ám ő nem érezte szükségesnek a vetélést.
Mindenféleképpen megfogja tartani, csak... Hogyan mondja el a férfinak? Lehet titokban kéne tartania addig míg belé nem szeret és csak utána tálalja ki... És ha utána még is elhagyná mert nem mondott neki semmit?
Valamit muszáj csinálnia.. Mondjuk ha tüzelne még egyszer mielőtt belép a negyedik hónapjába - mert a negyedik hónap után nem tüzelhetnek az ómegák -, és megtudná magát haraptatni akkor az Alfa nem tudna tőle megszabadulni.. és örökké együtt maradnak. Igen, családot fognak alkotni!
BaekHyun pedig.. Őszintén kezdte magát rosszul érezni, túl sok mindenen ment keresztül, szerencsétlen fiú már minden mozdulattól félt, nagyon keveset beszélt, alig evett és többé nem volt nyitott a tanulásra. Idejét SnowFlakkel töltötte, elvitte sétálni, mert ez az egyetlen dolog amiért még nem kapott leszúrást.
Ám már nincs visszafordulást, lehet hogy a dolgok kicsit kicsúsztak a kezéből, kész volt arra, hogy minden egyenesbe vágjon és elérje a célját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése