Nyomasztó üzenet - 20.Rész

ChanYeol meglepetten nézte a két alvó személyt az ágyban. BaekHyun feje Kibum mellkasán pihent, a karja hanyagul a hasára volt rakva.
Akaratán kívül elkapta a féltékenység. Elhúzta a száját, megpöckölte a szőke lábát, a cicás szemeik pedig laposan pislogtak rá, majd amint realizálta, hogy ő áll ott, oda se figyelve a fiúra ijedten felpattant.

– Mi a – motyogta Baek.

Kibum kétségbeesetten nézett az órára. Ó a francba, teljesen elaludt! Egyből rettegni kezdett, a félelem végigvonaglott a testén, hajába markolva sietett ki a szobából, nem is figyelt a férfi hangjára, most kicsit sem érdekelte.

Hipergyorsasággal vette fel a cipőjét, felkapta a cuccait, futott volna már ki az ajtóm, ám ChanYeol még pont elkapta a csuklójánál.

– Várj már, hova sietsz? Maradj vacsorára.

– Nem lehet, és elpofáztam, hogy nem akarok veled beszélgetni, kerüljük már el egymást, jó?

– Miért? Mert a megnem született gyerekedre emlékeztetlek? – húzta fel a szemöldökét.

– Ne merészelj erről beszélni, soha többet ne vedd a szádra a témát – rántotta ki a kezét.

– Most miért kell így viselkedni, hm? Ha faszhiányod van ne rajtam vezesd le. – Bár a férfi azt várta hogy a szöszi erre is visszaszól, igazán meglepődött mikor sírni kezdett.

– Se-semmit nem tudsz – hüppögte, hátat fordított majd gyors léptekkel elment.

Zavartan pislogott. Hoppáré, talán túlzásba vitte volna? Lehet..
De nem tehet róla, nem nézte jó szemmel, hogy együtt aludt a fiúval.. egyszerűen birtokolni akarta Baeket.

Szemforgatva lépett vissza a házba, BaekHyun ott állt előtte, ezüst haja kócos volt, nagy szemekkel nézett rá, szemöldökét csúnyán összeráncolta.

– Miért nézel így reám?

– Kibum...

– Mi van vele?

– Gonosz voltál – csücsörített mérgesen.

– Dehogy voltam.. 

– Most hazudsz? – Mikor ezt a kérdést feltette neki, komoly arcot vágott, úgy nézet ki, mint egy érett felnőtt férfi.. nem akarta hogy az ártatlan fiúból - aki állandóan nyüszített ha valami nem tetszett neki -, érett férfi legyen.

– Jó, igen kicsit kemény szavakat használtam.. de majd feldolgozza – lépett hozzá közelebb.

– Megsirattad. – Hol a dadogása? Mi a franc történik?

– Hát igen, de...

– Kérj majd tőle bocsánatot – mondta, majd hátat fordított neki, leült a kanapéra, bekapcsolta a tévét, elindította az xboxot, magára emelte a fejhallgatót.

Leesett az álla.. BaekHyun most komolyan..? Kioktatta? Csak így? És... azt a mindenit, erre sose gondolt volna.. A fiú túl gyorsan fejlődik.. főleg mióta megharapta.

x

Kibum lihegve esett be a szobába, ahol a férfi karba tett kezekkel várt.. Az összes villany égett, így látta az arcát.. Ez csak rosszat jelent.

– Miért késtél, fiam?

– Én nem vagyok a fi- – nem mondta végig. – Elaludtam..

– Elaludtál, hm? S ki engedte meg hogy elaludhatsz? 

– Véletlen volt – hangja vékonyan jött ki ajaki közül.

– Értem.. nos – húzott elő háta mögül egy hangtompítós pisztolyt. Kibum elsápadt. – A kuncsaft harminc perig várt rád, megunta és még nekem kellett fizetnem neki. Van fogalmad arról mennyi pénzt adott volna nekem érted? – Egyáltalán nem nézett a szemébe, a fegyverét bámulta, forgatta az ujjai között.

– Sajnálom..

– Meg van bocsátva – emelte rá a pisztolyt. – De majd megtanulod, hogy nálam nincs olyan, hogy elaludsz.. – húzta meg a ravaszt, a golyó pedig a combjába fúródott bele.

Az Ómega fájdalmasan felkiáltott, egyből térdére rogyva, káromkodva nézte ahogyan ömleni kezdet lábából a vér.. Összeszorította az ajkait, nem ez az első hogy golyót kapott a férfitól büntetés gyanánt..

– Megtanultad? – guggolt le elé egy gonosz mosollyal.

– Igen..

– Remek, ne mozdulj, jön valaki aki lekezel. Remélem nem kell több golyót pazarolnom rád – simított a szőke hajába majd magára hagyta.

x

Bicegve és sziszegve sétált a házhoz. Vennie kell egy autót.. A tegnap estéje borzasztó volt.. Nem csak sok vért vesztett, de a férfi 'személyes orvosa' mindenféle érzéstelenítő nélkül szedte ki combjából a golyót.. ennek tetejébe még meg is baszta egy másik kuncsaft.. Mindene fájt, szó szerint mindene, nem is értette, hogyan képes még mindig járni. Talán túl nagy az akarata.

Az ajtót hála az égnek BaekHyun nyitotta ki, csillogó szemekkel.
Istenem ez a mosoly~. Ki tudna neki ellenállni?

– Szia, Kibum.

– Jó reggelt, Kölyök – ölelte magához, belépett a házba, Baek pedig rögtön kiszúrta, hogy nem jár normálisan.

– Mi történt?

– Ah.. a lábammal? Tegnap este közepén rámjött az ihatnék, így vaksötétben próbáltam eljutni a konyháig.. nos, a vége az lett, hogy bevertem valahová.

– Az nem jó – biggyesztette le az ajkait. 

– Hát nem.. majd meggyógyul – legyintett. – Ettél már? Vagy csináljak valamit? – A fiú megrázta a fejét.. Aha, szóval Chan úgy hagyta itt, hogy nem etette meg. Milyen egy fasza ember.
Egyből a konyha ismert konyha felé vette az irányt, aligha nyitotta ki a hűtőt éppen elakart szörnyedni, mikor telefonja egy hangos csipogással hozta rá a frászt.

Halkan káromkodva húzta ki a zsebéből. ChanYeol írt neki üzenetet és semmi kedve nem volt elolvasni.. még is megtette.

Elfintorodott.. Komolyan neki kell minden csinálnia? Hát sok lehetősége amúgy sincsen.. mert a fiút is meg kell etetnie.. Ah most tényleg a fájó combjával fog bevásárolni? Ezért dupla fizetést fog kérni..

Mielőtt lerakta volna a mobilt visszaírt Yeolnak.

A szöszi látta még, hogy a férfi írt valamit, ezt a pittyogás be is bizonyította, de nem foglalkozott vele. Semmi kedve nincs az Alfához, van saját problémája.

– BaekHyunnie! – kiáltotta a nevét.

– Igen? – ezüst buksija egyből előbukkant.

– Megyünk vásárolni, nincs itt semmi.

– Ruhákat?

– Nem.

– Akkor jó – mosolyodott el. Persze, mindig boldog ha nem kell tanulnia. Sunyi..

– Ne hidd, hogy megúszod, út közben kikérdezem a történelmet.

– Mi? – nézett rá ijedten.

– Ó, csak nem elfelejtetted? Bajban leszel ám így, lehet, hogy még nem adhatok neked jegyeket, mert hivatalosan nem vagy hozzám beregisztrálva, de egy nap komolyabban kell venned mindent.

– Én tudom, csak..

– Csak?

– O-olyan értelmetlen.

– Annyira azért nem..

– Utálom..

– A matekot is?

– Azt is.

– Akkor melyiket szereted?

– Téged.

– Na de  hát.. én nem vagyok tantárgy.

BaekHyun megvonta a vállát.

– Néha nem tudok rajtad kiigazodni – csóválta meg a fejét.. – Menj, öltözz – csapott a fenekére, és hangosan felnevetett mikor BaekHyun durcásan nézett rá.

x

ChanYeol furcsálkodva nézte az üzenetet ami egy ismeretlen számról jött. Ez egy fenyegetés akar lenni? Esetleg vigye el a rendőrségre megmutatni? Lehet valaki csak szórakozni akar vele, és ez csak egy vicc. 

És ha még se? Fogalma se volt, hogy most féljen vagy vegye félvállról a dolgokat.. Mondjuk.. ha most belegondol hány ember tud BaekHyunről. Kibum.. Luhan, Sehun.. és ennyi. Luhan és Sehun éppen el van foglalva a kislányukkal, belőlük amúgy se nézné ki. Kibum túl furcsán viselkedik ahhoz, hogy most ilyenekkel szórakozzon.

Eldöntötte. Elviszi és megmutatja. Jobban érezné magát tőle, de őszintén, örülne ha csak átverés lenne.

Még egyszer telefonja képernyőjére nézett s nem tetszően ráncolta a homlokát.

"Élvezd ki BaekHyun társaságát."

Amik nem számítanak - 19.Rész (+16)

Kibum fájdalmasan felnyögött mikor a férfi kegyetlenül belehatolt, méghozzá szárazan, körmeit a takaróba markoltatta, könnyeit minden erejével próbálta visszafogni.

Zavarta.. zavarta, hogy a férfi figyeli miközben egy másik éppen kegyetlenül megfarkalja.

– Na mi van cica? Már az első menetnél nem bírod – nevetett gonoszan.

– Be lehet fogni – sziszegte, háta ívbe feszült, lábai megremegtek, fejét pedig a párnába nyomta. Ez olyan kínos. Miért kell bámulnia? Miért beszél hozzá?

– Csak nem fáj? – guggolt le mellé, szőke tincseibe markolt, hogy felhúzza, megérintette az arcát. – Olyan szánalmasan festesz.. A fiú akit a szárnyaim alá vettem még anno imádta a munkáját.. készségesen tette amit mondtam neki.. most miért nem tudja megtenni ugyan azt? Hm, mi történt a fiammal?

– Nem vagyok a fiad! – csapott az ágyra, az ember a háta mögött egyre nagyobbakat döfött bele, ezzel hatalmas kínt okozva Ómegának. – Soha nem voltam és nem is leszek – vicsorogta. – BaekHyun pedig szabad marad, el lehet őt felejteni.. Ah! – szorította össze a szemét. Ketté fog így szakadni.. hogy lehet egy embernek ilyen vadállat mérete?
De muszáj kibírnia.. nem adhatja fel.

– Hjaj-jaj, Kbum – csóválta a fejét. – Így nagyon nem leszünk jóban, fiam.

– Mondtam hogy nem vagyok a-hmn! – Nem tudott tovább beszélni mert a férfi befogta a száját.

– Úgy kúrd meg, hogy ne tudjon felállni – köpte a szavakat, és hanyag mozgással távozott a kis szobából, maga mögött hagyva a szenvedő szőke hajút.

x

Reszkető kezekkel nyúlt a törölköző után, nedves teste köré tekerte majd tükörképébe bámult. Soha nem érezte magát ilyen undorítónak.. Lehet az arca szép.. de.. csúnyának tartotta magát, mert bőre alatt ott volt minden mocsok, velőig romlott tulajdonságaival együtt..

Megérdemli a szenvedést, sokáig ő büntetett, most ez mind rajta csattan.
Ökölbe szorította kezét, vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta.

– Ne aggódj Kibum.. minden a legnagyobb rendben lesz, csak le kell nyelned a szánalmad, a szenvedésed és a fájdalmad és arra kell koncentrálnod, hogy BaekHyunnek boldog élete lesz.. igen.. nagyon boldog – halkult el a hangja. – Kérlek legyen csak egy álom – tette hozzá, szinte már imádkozva, de tudta, fölösleges. Mélyen benne van a dologban és ebből kimászni már lehetetlen lesz. Vagy elviseli, vagy viszi a fiút. Inkább szenvedjen.. így sincs miért boldognak lennie.. elvetélt, nem lesz gyereke..

Ez teljesen letargiába taszította. Elősz9r elfogadta, hogy ChanYeol sehogy se akarna vele gyereket, szóval úgy döntött hátrahagyja szerelmét és egyedül felneveli a gyermeket.. S ez az álma is ripityára tört. Nem maradt semmije.. 

Csak egy kis csillag volt ott az égen a számára.. BaekHyun.

x

Karbatett kézzel várta hogy az ajtó kinyitódjon, őszintén azt hitte Baek nyitja ki, de meglepetésére ChanYeol volt, így mérgesen összehúzta a szemöldökét.

– Miért vagy itthon? Nem megbeszéltük tegnap, hogy nekünk nem kell se találkozni se beszélni? – morogta rosszkedvűen.

– Tudom de... azt a, hogy nézel ki? – pislogott nagy szemekkel. – Csak nem jó estéd volt? – vigyorodott el ami szinte rögtön lehervadt az arcáról mikor a szőke komoly maradt. – Na, most komolyan.

– Semmi közöd ahhoz mit csinálok esténként. Máskor pedig nem akarok veled találkozni.

– Jól van...

Kibum csak lehajtott fejjel lépett be a házba, meglátva a Bétát aki éppen nagyban játszadozott a kutyával. Egyből elszállt a rossz kedve. Ezért harcol, BaekHyun élet teli mosolyáért és boldogságáért. A szabadságáért.

– Szia, Kölyök – tette csípőjére a kezét, látta ahogyan az Alfa már teljesen felöltözve az ezüst hajú mellé lép és egy puszit nyom az ajkaira. Leblokkolt. Arra se eszmélt fel mikor ChanYeol elköszönés kép csak megpaskolta a vállát.

Összeszorult a szíve, lélegzése felgyorsult. Még is mi volt ezt? miért puszilta meg ott? Mondjuk nem tartozik rá, de a fiú akkor se tudja mi az a szerelem, szóval ezt most.. Chan kihasználja, hogy tudatlan? Azt nem fogja jó szemmel nézni. BaekHyunre szinte már a fiaként tekintett.

– Kibum – lépett elé széles mosollyal. – Mo-most adnék puszit.. ChanYeol.. meg-megtiltotta.

– Ha? Tényleg? – húzta el a száját. Mi a fene, miket mondott neki még az Alfa?

– Aha – bólogatott hevesen. – ChanYeol ad nekem.

– Azt láttam.. kényszerít?

– Eh? Én is adok neki.

– Oké..

– Ma mit tanulunk? – Szép téma váltás BaekHyun...

– Nem tanulunk, viszlek vérvételre. – Mivel Baek nem tudta mi az csak megvonta a vállát s az előszobába lépve elkezdve bénácskán felvenni a cipőjét. Hihetetlen milyen gyorsan bele megy a dolgokba.. Ha a férfi eladná.. az a csávó aki megvenné olyan egyszerűen befolyásolni tudná.. Teljesen tönkre tenné. Ah~ bele se akart gondolni.

Miközben sétáltak a húsz perccel távolibb épület fele kényelmetlenül érezte magát.. állandóan körülnézett s beigazolódott az amire gondolt. Figyelik.. Tudta ki az a személy. A góré pincsije, mindig tartott magánál pisztolyt s szeme olyan volt akár a sasé, kegyetlen ember, egy kigyúrt állat s őszintén rettegett tőle.. olyan volt, aki elé nem merne egyedül elé állni s maga a tény, hogy figyeli kirázta tőle a hideg.

Nem értette mi a francért fújja fel ennyire ezt az ügyet, mint ha bármit is tudna tenni.. mint ha megtudná szöktetni.
És amúgy is, meg van kötve az a béna alku, megteszi amit kell, szóval felesleges ez a felhajtás.

x

BaekHyun gyanakodva nézte a nőt aki valami hideget fújt a könyök hajlatába, majd letörölte nedvet róla és valami hegyes izét vett a kezébe.

– Maradj nyugton, Kölyök egy picit kellemetlen lesz – szólalt meg mellette Kibum, így felnézett, ám mikor hirtelen fájdalmat érzett meghökkent, de nem mozdult, csak durcásan fel nyüszített nem értve miért bántotta a nő. Ott ül pár percig, majd mikor kapott szinte szemmel alig látható sebére egy kocka alakú kötszer lapot, felállt, ám abban pillanatban megszédült, ám a szőke épp időben utána kapott. Elköszöntek is kisétáltak.

– Túl vagy életed első vérvételén, milyen volt? – vigyorgott rá az Ómega.

– Nem jó – csóválta meg a fejét.

– Hát.. gondoltam.. De meg kellett csinálni, és ez biztos nem az utolsó volt.

– Ühm, nem a-akarom! – esett kétségbe.

– Én is sok mindent nem akarok – sóhajtotta. – Gyere, most még nem kapjuk meg az eredményeidet – adta rá a pulcsit.

x

Kibum elküldte BaekHyunt lefürdeni, így addig ő elakarta foglalni magát valamivel, így jutott el ChanYeol szobájáig.. Jól látszódott hogy együtt alszanak.. pár ruhadarab a földön hevert s tisztaság mániája miatt rögtön lenyúlt érte, ám még mielőtt hozzáérhetett volna az ujja.. megállt. Még is mit csinál? Nem normális.. főleg mikor még is magához emelte.

Leült az ágyra és üres tekintettel bámulta a nagy pólót.. Érződött rajta az Alfa kellemes illata.. teljesen megbolondítja.
Úgy szeretett volna vele egy egészséges kapcsolatot.. 

Egyszer volt egy komolyabb kapcsolata, de annak csúnya vége lett, azóta egyszer se esett szerelembe.. Aztán jött Park ChanYeol a szexi Alfa, aki totálisan elcsavarta a fejét, annyira, hogy közben bántott testileg és lelkileg egy ártatlan fiút.

Felsóhajtott, zsebe mélyére nyúlt és elővette azt a bizonyos képet. Ajkai rögtön megremegtek, az öléből a póló a padlón landolt. Szabad kezével a hasára simított és hagyta hogy könnyei elhagyják a szemét.
Miért.. miért kellett elvetélnie? ~ Minden nap ezt a kérdést tette fel magának... pedig egyértelmű volt a válasz.
Így bünteti a sors.

De miért pont a babája? Úgy fájt a szíve, sose érezte magát ennyire üresnek.. magányosnak.. Mint ha nem is élne.
A kép is kiesett az ujjai közül, már görcsösen sírt, háta megörnyedt.. Annyira kedve lenni kiabálni, ordítani, hogy mennyire utálja a világot.. magát.

BaekHyun értetlenkedve nézett körül a nappaliba, beakart menni a konyhába hátha a szőke férfi ott van, ám meghallotta a hálóból a síró hangot így rögtön benyitott. Az Ómega ott ült az ágyon, mind két karjával átfogva a hasát, háta begörnyedt, szőke fürtjei arcába lógtak, a könnyek pedig megállíthatatlanul szántották végig megviselt sápadt arcát.

– Kibum? – A férfi felemelte a fejét.

– Ah.. BaekHyun – törölte meg az arcát.

– Mi a baj? – ült le ő is.

– Hát tudod.. az emberek néha sírnak.. olyanon, amik már nem számítanak.. még se tudják magukat túl tenni rajta.

– Mi történt?

– Semmi érdekes – dőlt hátra, lábát felemelve a földről, BaekHyun pedig rögtön követte a példáját, fejét Kibum mellkasára helyezte a szöszi pedig elkezdte simogatni haját.

Mivel csendben maradtok, a fiú lassacskán elbóbiskolt, mélyen és nyugodtan vette a levegőt.
Kibum gyengén elmosolyodott, érezve hogy ő is milyen fáradt.

– Ne aggódj, Kölyök... nem engedem hogy bántsanak.. Én megvédlek.

Alku - 18.Rész

Bámulta maga előtt a fiút aki most békésen szunyókált, fejét ölében pihentette..

Olyan gyönyörű, nem fogható semmihez, különleges, egyszerűen látszik rajta mennyire más. Nem tudnának érte semennyi pénzt adni amit megérne. Felsóhajtva pöckölte meg az arcát.

Tudta mit kell tennie. Reméli beválik.. Óvatosan felállt, a nedves kendőt belerakta a fekete táskába, majd csípőjére tette a kezét.

Nagy áldozatot fogok érted hozni, Kölyök.

– BaekHyun – rázta meg egy picit. – Nem azért jöttem vissza, hogy lazsálj.

– Hmn...

– Ne játszadozz – csapott picit a fenekére amire a fiú szeme kipattant. Elmosolyodott. – Most valami nagyon fontosról szeretnék veled beszélni – ült le mellé, Baek rögtön oldalához simult. – Tudod az emberek sok mindenre képesek.. hazudnak, csalnak, utálnak, szeretnek.. megtesznek mindent a saját kicsinyes és önkényes dolgaikért. Én például bunkó voltam veled, bántottalak és próbáltalak kivágni a képből – kezdett magyarázni, a fiú komoly arccal figyelt rá. – Sajnálom amiért nem csak lelkileg de még testileg is bántottalak – érintette meg az arcát. – Szerelmes voltam.

– Szerelmes? – billentette oldalra a fejét.

– Igen. ChanYeolba, sőt szinte a megszállottja lettem, s közben veled csesztem ki – biggyesztette le az ajkait. – Nem szeretném ha te ezt a csúnya viselkedést eltanulnád tőlem bármiféle formában is. Mindig próbálj ilyen édes és pozitív maradni, ne hazudj, ne tégy olyat ami rossz. Persze néha nem baj ha hibát követsz el, ember vagy te is, de ne enged hogy lekezeljenek, vagy rád fogjanak olyan tetteket, amikért te nem is felelsz. Légy magabiztos és éld az életed – mosolyodott el a végére.

– Hum – bólintott határozottan. – Kibum?

– Igen?

– É-én nem haragszom..

– Tudom, és köszönöm.

– Mh.. milyen.. a sze-szerelem?

– Hát.. olyan.. nem is tudom.. a szíved hevesen ver ha a közelébe vagy, a véred száguldozik az ereidben és levegőt is alig bírsz venni. Elakarod érni, hogy ő is szeressen, megteszel bármit, például sütsz és főzöl neki, megveszed azt amit már rég óta akart.. Aztán ha már ő is érzi irántad amit te iránta apró kis érintésekkel is ki lehet fejezni a másik iránti érzelmeidet.

– Akkor.. sze-szerelmes vagy? Belém? Az é-étel,,

– Ó, nem – nevetett jókedvűen. – Attól még hogy csináltam kaját nem azt jelenti hogy szerelmes vagyok.

– És az... érintés?

– Például csók.

– Az mi?

– Eh, öhm.. – Mi a.. miért van most zavarban? Jó ez olyan mint ha a gyerekét készülne felvilágosítani.. Kicsit fura. – Há-hát mikor öh... – Na jó ez neki nem megy, mekkora egy béna már! Nevetséges. – Ezt majd máskor elmagyarázom neked.. Tanuljunk, oké? Remélem ChanYeol nem dobálta ki a könyveidet – akart felállni, de a Béta ujjai csuklójára kulcsolódtak. – Mi az? – pislogott, főleg mikor Baek ajka találkozott az övével..

– Köszönöm ho-hogy visszajöttél – motyogta és meghátrált.

Kibum feje hasonlított egy érett eperéhez.. A fiú.. most megpuszilta.... az ajkait? EH?

– Há-hát.. sz-szívesen – hebegte zavartan.

– Baj van?

– Izé.. csak – fújta hosszasan ki a levegőt. – Semmi – rázta meg a fejét. Ez komolyan hihetetlen

A fiú tényleg különleges.

x

A férfival ült szemben, arcát még mindig nem látta a gyér fény miatt.. pedig tudta hogy néz ki.

– Hol van a fiú, Kibum? Letelt az egy hét.

– Nem hozom el neked.

– Golyót akarsz a fejedbe? – morgott mérgesen.

– Nem, alkut szeretnék ajánlani – komoly arcot vágott, olyat amitől egy nagy vad is megijedne.

– Ajánlat? Mit tudnál felhozni ami kiegyenlítené BaekHyun eladását?

– Használj fel engem. Tégy a személyes kurváddá, inkább én szenvedjek min a fiú. Ő élheti az életét, én pedig pénzt hozok neked a testemmel.

– Érdekes – hümmögött. – Szóval beraklak esténkén az én kis kalitkámba, hagyva hogy jó pénzért megkúrjanak, cserébe a kis korcs élheti szabadon az életét?

– Pontosan.

– Ebbe neked mi a jó? Te szenvedni fogsz.

– De ő nem, és nekem ennyi elég.

– Hová lett a jeges Kibum akit felneveltem?

– Nem neveltél te engem, hanem büntettél – fújta macskásan.

– Miért hazudsz magadnak? Apád helyett apád voltam.

– Kapjál görcsöt – ráncolta a homlokát.

– Ez nem valami szép dolog... De legyen, elfogadom az alkudat – nyújtotta ki a kezét ám mielőtt a szőke megfoghatta volna így szólt, – úgy is megfogsz törni és a végén, mint egy okos csicska elhozod nekem a fiút.

– Meglátjuk – csúsztatta ujjait a férfi tenyerébe.

– Mostantól a kurvám vagy, minden nap este nyolcra itt legyél.. Készülj fel, mert tönkre foglak vágni – nevetett gonoszan.

Kibum csak fintorogva felállt s két emberrel az oldalán elhagyta a hatalmas épületet.

Pontosan tudta hogy a férfi mindent meg fog tenni azért, hogy megtörjön.. Mikor még neki dolgozott látott pár lány és fiút akik keze alatt tüsténkedtek, te az arcukon látta mennyire elakarnak onnan menni, féltek, nem halálra voltak rémülve, s ő nem segített egyik sem, akkor eszébe se jutott, hogy réges-rég őt is elakarták adni.
S most.. ide jutott.. végül még is csak kurva lesz belőle.. de most legalább nem csak úgy, hanem értelme is van. Nem fogja engedni, hogy eladja BaekHyunt, nem jut egy olyan sorsra amit legkevésbé sem érdemelne meg. Nehéz évekbe néz elébe.. ám megfogja érni

x

ChanYeol épphogy kinyitotta az ajtót egy ezüst buksi ütközött a mellkasának. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a hajába.

– Hol van Kibum?

– Nem r-rég ment el.

– Oh, értem. Csinált neked valami kaját? – kezdte el levenni a kabátját.

– Aha. Ettünk is.

– HA? És nem vártál meg? Te kis mocsok – karolta át a nyakát magához húzva.

– Bocsánat – pislogott rá nagy világoskék szemeivel, ChanYeol pedig elkapta a vágy hogy megcsókolja.. Mi a fene van már? Miért akarja, miért kívánja ennyire? 

Nagyot nyelt. – Na és miről tanultatok ma? – lépett be a nappaliba ahol SnowFlake leugrott a fotelből és gazdájához sietve kezdett ugrándozni, amire ő természetesen hálásan beletúrt fehér nagy bundájába.

– Szerelemről.. meg.. matek.

– Tényleg? Érdekes.

– Megköszöntem Kibumnak! Ho.hogy segít nekem – pattogott büszkén.

– Aham, és hogyan?

– Egy puszival.. Az a-ajkaira.

– Micsoda?! – hörrent fel.

– Te is.. megtetted mikor.. Itt élt.

– De Pici.. az nem köszönet nyilvánítás volt a számomra..

– Akkor? Szerelmes vagy?

– Jézus, dehogy! Mi csak kavartunk..

– Kavartunk? Azt mit jelent?

– Nem számít.. a lényeg hogy ilyet többet csinálj – 'Csak engem puszilj meg, csak engem csókolj' akarta hozzá tenni. Oké, ez már beteged.. valahogy csillapítani kell magán. – Nekem nem akarod meghálálni, hogy befogadtalak, segítettem neked?

– De.. mo-most mondtad..

– Engem lehet.

BaekHyun egy pillanatra összeráncolta a homlokát, de a szó nélkül az Alfa ajkára hajolt, majd meg is akart hátrálni, de ChanYeol belemarkolt a tincseibe és közelebb húzta, nyelvét végig húzta az Béta alsó ajkán, de mivel a fiúnak fogalma se volt arról mi az a csók így nem csinált semmit.

– Nyisd le – suttogta, Baek pedig megtette.

Gyengéden simogatta a másik nyelvét, arra ösztönözve, hogy ő is megmozdítsa, karokat érzett meg a nyaka körül, az apró test közelebb húzódott hozzá. Minden része bizsergett, mint ha felszabadult volna, beteljesült az amiért már mióta sóvárgott. Egy ártatlan és érzelmes csók. Csak tudná miért akarta ennyire, bárcsak találna válaszokat.. Egy valamivel tisztában volt.. nem akarta elveszíteni őt.. Érzett valami vastag köteléket hozzáfűzve.. ha lehunyta a szemét halványan látott egy láncot közöttük.. talán a harapás miatt.. Talán BaekHyun valóban nem is Béta.. hanem Ómega? Vagy valami hasonló. Talán korcs? Szebben mondva korcs? Hallot már ilyenről, nem lehetetlen...

Az a fiú talán különlegesebb, mint hitte.

Fekete táska - 17.Rész

ChanYeol BaekHyun nyakát simogatta, nem, inkább csak harapást. Öt nap telt azóta, hogy megharapta... és a fognyomok  mint ha bevésődtek volna a bőrébe örökre. Egy egy kicsit elhalványult, de még mindig ott virított és nem tudta miért. Hiszen BaekHyun nem Ómega, akkor még is hogyan? Gondolatai megbolondultak azóta, volt hogy szemét a fiún hagyta s azt kívánta bárcsak csókolóznának, utána persze mindig pofon akarta magát vágni amiért ilyen faszságokon jár az esze.

Mi a fasz van vele? Lehet csak a szex hiány miatt, mert Kibum már nincs itt hogy kielégítse na de miért pont a fiúról fantáziált.

– ChanYeol? 

– Mond, Pici.

– Hi-hiányzik Kibum.

– Nekem is – sóhajtotta, közben az üzeneten járt az esze. Annyit írt benne, hogy vigyázzon BaekHyunra, de nem látszott sima baráti kedvességnek, hanem olyan mint ha figyelmeztette volna, de mire? – Baek.. el kéne vinni téged az orvoshoz.

– O-orvoshoz?

– Aha, a harapással kapcsolatban, lehet elfertőződött vagy valami..

– Az mi-mit jelent? – döntötte oldalra a fejét.

– Ah, úgy se értenéd – legyintette le. – Öltözz, megyünk – paskolta meg a combját amire a fiú felpattant és tette amit az Alfa mondott neki.

x

Az orvos homlok ráncolva hallgatta mit magyarázott neki ChanYeol, minden kis részletre odafigyelve.

– A fiú jár már orvosnál?

– Nem – rázta meg a fejét a férfi.

– Felszedte az utcáról és még egyszer sem vizsgáltatta meg? – ráncolta a homlokát nem tetszően.

– Egészségesnek tűnt.. – Oké, ez tényleg kínos.. miért is nem vitte el soha?

– Akkor sok mindenen át kell esnie – a nő segéde egyből pötyögni kezdett valamit a gépen. – Adok pár beutalót, de mindenféleképpen a vérvétellel kezdjenek már csak a harapás miatt. Megtenné hogy leveszi róla a pulcsit? Megnézném a pulzusát.

Az Alfa bólintott s a kíváncsian pislogó BaekHyun elé lépett, lehúzta a cipzárját és levette róla a puha anyagot, majd rámutatott a székre, hogy üljön le.

BaekHyun csak faarccal nézte ahogyan a nő ráteker valamit a karjára s mikor az az izé rezgő hangot adott ki és elkezdte szorítani megijedve felnyüszített, elakart húzódni, ám ChanYeol lágy tekintete teljesen megnyugtatta így egy helyben maradt.

– A vérnyomása kicsit magas, de ezt ráfoghatjuk arra, hogy most kicsit meghökkent, szóval szeretném többször látni itt, hogy megnézhessem neki.

Chan bólintott, majd még a nő megnézte a légzését, a torkát, a fülét a gerincét, de nem adott választ arra hogy a harapása miért villog még mindig BaekHyun nyakán. Annyit viszont mondott, hogy mikor meglesz a vérvétel eredménye mindenféleképpen jöjjenek vissza.

– Ezt a hetet utálni fogod – mondta az Alfa zsebre vágott kézzel.

– Miért?

– Sok vizsgálatod lesz.. tűk mindenhol.. uff – nevetett keserűen. – Lehetsz kapsz veszteségre is valamit... – tette hozzá. – Egyébként új tanárt kéne neked találnom – húzta el a száját. Kibum tökéletes volt erre, BaekHyun nagyon sokat tanult neki köszönhetően s ha továbbra is ő foglalkozna vele talán nem csak a koreai menne neki jól, de már angolul is tudna pár mondattal válaszolni a dolgokra.. 

De ha elvetélt akkor miért nem jön vissza? Hiszen levélben, amit maga után hagyott azt írta, egy fontos dolog miatt ment el.. biztos arra értette, hogy felneveli egyedül a gyereket.. ám már ha az nincs az útban miért ne jöhetne vissza..

Talán újra felkereshetné, attól függetlenül azt mondta többet ne hívja.. egy próbát azért megér.. 
Miközben sétáltak visszafele a házához előkapta a mobilját, legörgetett a hívás listáján s rányomott a szöszi nevére.

– Kibum – szólalt bele, mikor a telefon jelzett, hogy felvette, BaekHyun rögtön nagy szemekkel nézett rá és nyújtózni kezdett a mobil után, ám gyengéden rácsapott a kezére, amire durcásan csücsöríteni kezdett. Édes~ gondolta magába.

– Chan? – hangja remegett.

– Figyelj, tudom hogy azt mondtad ne keresselek többé, de.. Baeknek szükséges van rád.. É-és tisztában vagyok azzal, hogy most vetéltél el, de engem látnod se kell! A beszélgetést is elkerülhetjük, de kérlek – könyörgött kétségbeesetten.. 

Pár percig csönd honolt.

– Rendben – mondta halkan. ChanYeol gondolatába a levegőbe bokszolt.

– Köszönöm – mosolyodott el boldogan. – Mikor jössz vissza?

– Nem mentem sehova, lekéstem a gépem szóval.. egy szállodában vagyok. – Az Alfa ráncolta a homlokát.. Egy miért remeg ennyire a hangja, kettő ha aznap lekéste a gépet miért nem ment későbbivel, a kép valahogy nem állt össze, de őszintén már nem is akart belebonyolódni.

– Értem.. hé, minden rendben?

– Aha.. most mennem kell, mikorra menjek majd?

– Holnap ha neked is jó.. Ja és mindenféleképpen szeretnék legalább pár szót váltani veled..

– De most mondtad hogy nem kell..

– Tudom, de légyszíves.

– Oké – sóhajtotta, majd letette.


– Kibum vissza.. jön? – pattogott boldogan az ezüst hajú.

– Igen – túrt bele a tincseibe.

– Ezaz! – tapsolt boldogan, világoskék szemei megcsillantak.

– Hogy lehetsz ilyen aranyos? – bökte ki hirtelen.

– Hm?

– Semmi – fordította el a fejét. Homlokon akarta magát csapni, mi a fene történik vele? Miért gondol olyanokra amikre nem kéne? Hiszen az istenit, ez a kölyök az se tudja mit jelent az, hogy csók vagy maga a szerelem.. Igen, nem olyan tudatlan már mint a legelején volt, na dehát akkor is.

x

Kibum éles szemekkel nézte ahogyan éppen mennek valahova. A szájába hirtelen keserűbb lett a kávé így fintorogva felállt, fizetett s elhagyta a helyet, egy macska kecsességével követte őket.

Mikor ChanYeol felhívta hogy szüksége van rá éppen egy fa mögött állt tőlük jó messze.. Igent mondott. Ez mind megfogja könnyíteni a dolgát, ahogy a férfi kifog lépni a házból ő elviszi Baeket a férfinak. Mi mást tehetne? Semmit. Ha nem fogja elvinni őt kinyírják és egy másik embert küldenek a fiúra. Sehogy se tud könnyíteni a dolgokon..
Mérgesen prüszkölt, majd a hotel felé vette az irányt.. elő kell készíteni a cuccait.

A fekete táskájába pakolta a folyékony állagú altatót, a hangtompítós pisztolyát egy kendőt majd betolta az ágy alá..

Nem tudott elaludni bármennyire is próbálkozott. Maga a tény, hogy BakekHyunt el fogják adni kurvának.. hányingert kapott. Az - az ártatlan szerencsétlen fiú rohadtul nem fogja kibírni. Azok az állatok akik megveszik az ómegákat rongyosra basszák őket s annyira ki vannak használva hogy már ellenkezni se bírnak.. Ő már látta.. A férfi tartott magánál párat, minden nap kuncsaftok mentek hozzájuk.. Biztos jó mennyiségű pénzt keresett vele. 

Pontosan emlékezett, egy fiatal, talán tizenöt éves Ómega lány némán kért tőle segítséget, ám abban az időben szívtelen volt és mosolyogva hagyta őt.. Most már bánja.. Minden egyes tettét.

Az össze ómega akit elvitt neki.. vagy halottak, vagy még szenvedve elviselik a mindennapi kínzást.. és ez most megfog történni BaekHyunnel.. Összeszorította a szemét.. csak elviszi az ezüst hajút.. és ennyi.. egyszerű az egész.

x

ChanYeol után nézett aki elmagyarázott neki pár dolgot, hogy sokat segítene azzal ha elvinné Baeket a vizsgálatokra. Pontosan tudta miért. Mikor meglátta a fiút a kanapén a harapásnyom ott virított a nyakán.. Chan pedig kétségbeesetten orvoshoz szaladt válaszokért, amit ő már tudott.

Az ismerős kanapé mögé lépett ahol a fiú ült, fejhallgató volt rajta és valami idétlen játékkal foglalkozott...

Így nézve a fiú nem tűnik többnek egy átlagos kamasz Bétánál.. és még is.. ómega DNS-ei miatt számlálhatatlan pénzt dobnának ki érte.

Lerakta a fekete táskát, kiemelte belőle az altató és a kendőre öntött belőle, felemelte a kezét ám hirtelen BaekHyun hátrafordult, hatalmas mosollyal felállt, lerántotta magáról a fejhallgatót majd szorosan magához ölelte a szöszit, derekára kulcsolva a lábait, a kendő rögtön leesett a földre.

Meglepetten pislogott, nem tudva mit tegyen.

Ne csináld ezt velem, Pici.. így nem tudok veled mit kezdeni, túlságosan is édes vagy.

Annyira nem érdemelné meg az életet ami rá várt.

– Hiányoztál – fúrta arcát a nyakába...

Ó, édes élet.. 

Olyan sok rosszat tett a fiúval és még is ezt mondja? Hogyan lehet ilyen jó lelke az ütések és sértő szavak után?

– Te is nekem, Kölyök – karolta át gyenge mosollyal.

Most még is mit tegyen?

Fejhez fogott fegyver - 16.Rész

       
          BaekHyun nézte ahogyan Kibum pakolja össze a cuccait. Elmegy? De miért? Pedig direkt nem csinált semmit! Jó, a teába véletlen sót tett, szóval az nem számított. És a szőke is azt mondta, hogy nem haragszik, tehát nem értett semmit. Talán talált egy jobb munkát? De akkor őt ki fogja tovább tanítani?
Nem akarta, hogy elmenjen!
Kékes szemeivel követte ahogyan lerakja a bőröndjét a nappaliba és mikor ment volna tovább megfogta a csuklóját.

– Ho-hova mész?

– Visszamegyek New Yorkba.

– A-azért mert utálsz?

– Mi? Jaj dehogy! – kuncogott, szabad kezével játszadozni elkezdett játszadozni a Béta ezüst fürtjeivel. – Csak közbe jött valami.. szóval nem maradhatok.

– Ne menj – motyogta és átölelve hozzábújt. Az Ómega szeme elkerekedett, egyből bekönnyezve. Ah, a terhessége miatt felborultak a hormonjai, most sokkal érzékenyebb.. Visszaölelte Baeket fejét pedig a vállára hajtotta.

– Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled – szipogta. – Én csak... – vett egy nagy levegőt, hogyan is magyarázhatná el neki, hogy vak lett a szerelemtől. – Csak vigyázz magadra, jó? – simított arcára. – Chan majd talál neked egy jobb tanárt – nyomott egy puszit a homlokára végül eltávolodott. – Most mennem kell, lekésem a gépem – morzsolta el könnyeit. – ChanYeol hamarosan itthon lesz – mosolygott. – Viszlát BaekHyun – biccentett s felkapva két bőröndjét sétált ki a házából.

x

Karba tett kezekkel állt, várva a taxira ami kifogja vinni a reptérre, de rohadtul nem jött az a szar.. Így tényleg lekési a gépét! Frusztráltan felsóhajtott, hasára rakta a kezét és elmosolyodott. Tegnap elment az orvoshoz aki megállapította hogy még csak két hónapos, de már is imádta a kis életet.. Nem érdekelte, hogy minden reggel hányinger kerülgette, állandóan émelygett s a bőre is sápadt volt. 

Boldognak és szomorúnak érezte magát.. Tényleg szerelmes ChanYeolba.. olyan jó lenne ha egy családot tudnának alkotni.. Hát, ez már csak egy fájdalmas álom marad..

Egyedül fogja felnevelni a gyermekét, pedig félt a szülőségtől, ám már elhatározta magát.. Ismét órájára nézett türelmetlenül, előakarta venni a telefonját, ám hirtelen egy erős kéz lefogta az övét és valamivel benedvesített kendőt szorított a szája elé. Felakart kiáltani, de mielőtt bármit is tudott volna csinálni elájult.

x

Laposan pislogott, próbálva hozzászokni ahhoz a kevéske fényhez ami aligha világította be a szobát.. Fájdalmasan nyöszörgött, realizálva, hogy egy székben ült.

– Van egy befejezettlen ügyünk Mr.Kim – morogta a mély hang, a férfi az asztal mögött ült, arcát nem látta, mert a fény túl kicsi volt ahhoz hogy odáig elérjen.

Összehúzta magát.. most aztán nagy bajban van.

– Már mondta, hogy nem érdekelnek az ügyeid – mordult rá mérgesen.

– Ez nem ment fel afelől, hogy tedd a dolgod.. Megmentettem egyszer a segged, szóval tartozol nekem.

– Nem tartozom neked semmivel, nem egy ómegát adtam már át neked és elég is volt. Most van jobb dolgom! – állt fel, ám megérzett halántékán valami keményet.

– Ülj le – parancsolta.

Kibum ajkai késpengévé vékonyultak... Ez az ember! Utálta és elítélte, olyanokat csinált ami teljesen elundorította, de nem tudott ellenkezni.. Mert mindig fegyver lett fogva a fejéhez.. 

– Mit akarsz? – ciccegett.

– Ez a beszéd. – Szinte látta maga előtt ahogy elvigyorodik. – Volt egy család Koreában, akik itt akartak elbújni előlem. De az a két idióta inkább belerohant a halálba, mint hogy kifizettek volna, vagy hogy odaadják a fiúkat.

– Ha halottak, mit akarsz?

– A fiú életben van.

– Azt akarod, hogy megkeressem és elhozzam neked? Őt is eladod kurvának?

– Pontosan.

– Undorodom tőled.

– Kicsit sem érdekel, csak végezd el a munkád.

– Ki az?

– Igazából jól ismered – tette le a képet elé.

– NEM! – kiáltotta dühösen, felakart ismét állni, ám a fegyver még mindig halántékához volt nyomódva. – Ezt nem teheted, BaekHyun csak egy Béta, senkinek nem kéne+ És beszélni alig tud, kinek kéne ő? – pánikolva sorolta fel milyen haszontalan.. Nem, Baeket biztos hogy nem fogja idehozni.. Őt nem adhatják el.

– Milyen kis informálatlan vagy.. BaekHyun nem csak Béta. A fiú egy keverék..

– Keverék? – ráncolta zavartan a homlokát.. – Ez még is mit jelentsen?

– Azt, hogy sejtjeiben található ómega DNS is.

– Szóval egy korcs.. kiadna bárki is ki pénzt egy korcsért?

– Mert ritka, sok ember szereti a ritkaságokat..

– Attól még hogy ritka semmit nem fog tudni.. Inkább keresek neked két gyönyörű ómegát, de BaekHyunt hagyd békén..

– Ha nem BaekHyunt, akkor téged adlak el.

– Ezt nem teheted!

– Ó dehogynem... Egy hónapod van.. ha addigra nem hozod el, nem csak egy másik emberem küldöm Baekre, de téged megfoglak öletni.. Szóval jobban teszed ha elhozod nekem azt a korcsot.. ja és nyírd ki azt az Alfát, csak az útban lenne.

– Mi..?

– Vigyétek – parancsolta, amire két férfi felkapta a szőkét és kivitték az épületből.

Mikor talpa ismét földet ért még mellé rakták a bőröndjét és tenyérbe gyűrtek egy papírt... Sokkosan nézett maga elé.

Ez nem történhet meg. Az a férfi.. aki egyszer megmentette az eladástól, megkérte, hogy dolgozzon neki, ő pedig megtette. Több mint húsz Ómegát kapott el és vitt el neki.. Szégyellte magát, így az utolsónál felmondott, remélve hogy soha többet nem kell ilyet csinálnia.. Mekkorát tévedett.. Ennek a személynek akkora ereje van, hogy évekkel később megtalálta... most pedig ismét "munkába" kell állnia.. Méghozzá egy olyan embert kéne átadnia akit... 

Nem akarta..

Mit is mondott??

Meg kel ölnie ChanYeolt?

Úgy érezte menten össze esik.. Mit fog most csinálni? Hirtelen fájdalmat érzett a hasában, nyöszörögve esett a térdére, ujjait pólójába markoltatta s zokogni kezdett, csak annyit látott hogy egy idősebb nő siet felé, valamit mondhatott, mert mozgott az ajka, de nem hallotta egy szavát sem.. végül pedig nem látott és nem érzett semmit

x

ChanYeol idegesen felsóhajtott. Miért.. Miért nem mondta el neki? Eltelt négy nap mióta Kibum csak egy levelet hagyott maga után amiben az volt leírva, hogy visszamegy New Yorkba, mert gondjai akadtak. Először nem értette, hogy még is milyen gondjai lennének? Főleg mert Kibum árva, szóval nem voltak szülei.. aztán..

Egyik nap miközben vitte ki a szemetet és öntötte bele a nagyobb kukába észrevett egy furcsa dobozt amire az volt írva, hogy két terhességi teszt van benne.. nos egyet se talált. Aztán a kép kezdett összeállni. A szöszi állandó rosszul léte reggelente, az ételek megkívánása csak úgy a semmiből, s néha látta ahogyan felhúzza a pólóját és mosolyogva simogatta a hasát.. Aztán megkérdezte őt, hogy mit gondol a gyerekekről.. meg mi lenne ha valahogy teherbe esne.

Most már leesett neki.. Kim Kibum teherbe esett.. az ő gyerekét hordozta.. s mivel azt mondta hogy nem akarna vele babát inkább elment.. Elfintorodott.. Istenem, olyan hülye! Hogy mondhatott neki olyan kegyetlen szavakat? Muszáj felhívnia és beszélnie vele! Hiszen nem lehet egyedül, muszáj visszajönnie.. Hiszen az ő gyereke is..

Nézte a telefonján a hívás listát, majd rányomott a zöld gombra.. Szinte rögtön fel is vette.

– Bummie!

– Szia ChanYeol – szólt bele érzelem mentesen.

– Ho-hogy vagy? – kérdezte.

– Jól.

– És... a baba?

– .... Honnan tudsz róla?

– Megtaláltam a terhességi teszt dobozát.. Miért nem mondtad el?

– Mert féltem – suttogta.

– Most már nem kell félned.. Gyere vissza, segítek neked.

– Már mindegy..

– Ezt meg hogy érted?

– Elvetéltem. Szóval nem kell aggódnom amiatt, hogy valami random sráctól gyereked lesz.

– Kibum – szorult össze a szíve.

– Nem kell a sajnálatod, ChanYeol.. többet pedig ne hívj, köszönöm – tette le...

Az Alfa zavarodottan bámult maga elé.. főleg mikor kapott egy utolsó üzenetet az Ómegától..