Az Ő kezei alatt - 27.Rész (+18)

A kisfiú hangosan felsírt, mikor a furcsa férfi megvágta az arcát pont a szeme alatt. Nem értette milyen hibát követett el, de tényleg ezt érdemelte volna? Még az árvaházban se bántak így vele. Ennek az embernek mi baja lehet? Ő csak próbálta követni a kikötött szabályokat.

– Hagyd már abba a nyavalygást. Ez csak egy vágás, és aligha mély. Ennél rosszabbat fogsz kapni, szóval helyedbe kussolnék – morogta a személy amitől még jobban megijedt. Lehajtotta a fejét, próbálva visszafogni könnyeit.

Két héttel ezelőtt mikor a titokzatos magas férfi kihozta az árvaházból azt hitte családot kap, hogy szeretni fogják és élhet normális életet. Mekkorát tévedett, milyen naivan állt a dolgokhoz.
A férfi eleinte kedvesen beszélt hozzá, mosolygott meg minden, aztán mint ha történt volna valami, elkezdte verni vagy megvágni.. Halálra rémült, elakart szökni.
Az egyetlen dolog ami életben tartotta a másik fiú akivel egy szobába kerültek

........

Sárga szemei szinte villámokat szórtak, a hosszú kardot úgy forgatta a kezében, mint ha kész lett volna arra, hogy megöljön valakit. Abban a teremben gyakorolt, ahol még a férfi kitanította a harcra, meg arra, hogyan bánjon a fegyverekkel. Mérges volt, nem.. dühöngött.
Hallotta ahogy az ajtó kinyílik, zsebéből kihúzta éles kis kését és a betolakodó felé dobta, ám nem ért célba, egyszerűen kikerülte az éles tárgyat.

– Fiam, hát meg akarsz ölni? – vigyorodott el.

– Nem, Michael.. Csak – sóhajtott frusztráltan.

– A barátod halálának megvolt az oka, tudod jól.

– Ne hozd őt fel! Ártatlan volt, ő csak engem próbált védeni – túrt szőke tincseibe.

– Legalább te túlélted – vette ki lassan a kezéből a kardot. – Jobban is ki tudod engedni a gőzt. Menj SeHunnal..

– SeHunnal? De hát.. már hónapok  óta nem láttam.

– Visszatért.

– Értem – hajtotta le a fejét.

– Hozzatok nekem Kínából Ómegákat. Legalább hatol.

– Igen is főnök – hajolt meg.

– Jó fiú – mosolyodott el és megsimogatva Kibum arcát.

........

Kibum karbatett kezekkel nézte a Bétát.

– Miért jöttél vissza?

– Szerinted Michael hagyott volna elmenni? Ez nem így megy Kibum. Hiszen mi történt MinHoval?

– Ő nem tett semmi olyat-!

– Csak a seggedet védte. Szerinted miért hoztam magammal Ómegákat? Ha üres kézzel jöttem volna vissza már halott lennénk.

– Hunnie...

– Csak menjünk, jó? – hunyta le a szemét.

– Rendben.

........

– SEHUN! – kiabálta Kibum kétségbeesetten.

– Őt nem vihetem, kérlek..

– Mennünk kell – fogta meg a barna hajú kezét, ám az egy tapotatt se mozdult. – SeHun...

– Találj ki valamit... mond, hogy meghaltam – ölelte magához a reszkető őzike kinézetű fiút.

– Michael nem fogja elhinni, muszáj elvinnünk.

– Akkor inkább ölj meg – folytak le a könnyei az arcát.

– Te bolond vagy, egy Ómegáért?

– Szeretem LuHant!

– Alig ismered – kiáltotta mérgesen. – Nem veszíthetlek el téged is.. Hunnie te mindig ott voltál mellettem.

– Sajnálom Bummie...

x

A fekete hajú Ómega zihálva ébredt fel. Feljajdult kezében lévő fájdalom miatt. Arcához emelte a kezét s letörölte könnyeit. Lassan kiszállt az ágyból, meztelen talpa hangosan csattant a padlón. Kicsit kómásan, totyogva botorkált ki a szobából. Benyitott a szomszéd szobába, és telefonjával bevilágított. Elmosolyodott.
BaekHyun békésen szuszogott ChanYeol mellkasán... Legalább ők boldogok.
Visszahajtotta az ajtót s lesétált a lépcsőn majd a nappaliba menve leült a kanapéra. Tenyerébe temette az arcát próbálva lenyugtatni zakatoló szívét... Az a baj, hogy ezek nem álmok voltak, hanem minden ez megtörtént.

– Kibum – ült le mellé a Béta.

– Sehun.. miért nem alszol?

– Rosszat álmodtam.. na és te?

– Én is – dőlt rá. – Nem tudom mit tegyek...

– Ha nem kedvelném a kölyköt azt mondanám vidd el Michaelnek, de így....

– Mondta, hogy megint munkába álltál.

– Nem tehettem mást – fújta ki a levegőt. – Vagy dolgozom, vagy megöli LuHant...

– Megvagyok lepődve, hogy megúsztad sérülés nélkül.

– Mm, aha, látnod kéne a hátam.

– Mit csinált?

– Beleégette a cég jelét.. Kedvem lenne levakarni.. te hogy bírod? – tette vállára a kezét.

– Szarul.. a testem kezdi feladni. Egy Ómega felépítése nem erre lett tervezve, nekünk gyengédség kell és ezt tudod jól.. Bármennyire is tanított ki az a féreg.. annyira gyenge vagyok.. Segítened kell nekem. Megakarom ölni.

– Mi?! – akadt ki. – Még is hogyan? Annak csávónak vannak a legjobb testőrei, időd se lenne.

– Van egy tervem, de ehhez kellesz te is. Hunnie, te vagy a legjobb hacker. Szükségem van rád – nézett rá könyörgően.

– Biztos hogy nem! – Mind ketten felnéztek LuHan hangjára. – Így is rohadt nehéz elviselni, hogy Heténkét egyszer valami mocskosat kell művelnie, mert Michael keze nem engedi, hogy élje az életét. Nem fogom megengedni, hogy megölesd – toppantott mérgesen. – SeHunnak családja van!

– Tudom Lulu, de nem segít.. akkor.. nincs reményem.

– LuHan – állt fel a barna hajú Béta.

– Nem – csóválta a fejét. – Nem, nem nem és nem!

– Babe – simított az arcára. – Segítenem kell neki.. Talán ezzel megtudunk szabadulni Michaeltől véglegesen.

– Persze, vagy te halsz meg – kezdett sírni a szőke Ómega.

– Nem lesz semmi baj, ne ejts könnyeket – puszilt homlokára.

– Hallani akarom azt a tervet – suttogta és férje karjába bújt, miközben Kibumot nézte kíváncsian.
A sárga szemű felsóhajtott és halkan beszélve beavatta két barátját terveibe.

x

Kibum zakatoló szívvel lépett be az épületbe. Lehet, hogy Mivhael egy vérszomjas emberré nevelte, ám ez nem azt jelentette, hogy nem rettegett tőle. Halálra tudott rémülni bármit is tett. Egy kegyetlen pióca, akit nem lehet lerázni addig míg ki nem készíti áldozatát.

Szerintem a férfi már lassan belehalt abba amiket művelt vele, ám lehajtott fejjel el kellett viselnie.. vagyis remélte hogy nem sokáig. Ha a terve sikerülni fog.. akkor sokan mások is szabadok lehetnek.

Az épületben Michael emberei úgy álltak, mint a szobrok, ám pontosan tudta milyen jók a reflexeik, ha innen futnia kéne úgy lelőnék mint egy kutyát, egyszer megpróbálta annyi szerencséje volt, hogy Michael megtiltotta nekik, hogy megöljék..

A férfinak talán fontos, de csak azért, mert jól végezte a munkáját... ha ez egyáltalán ez munka.. inkább rabszolgaság. Utálta őt és utálta saját magát amiért eddig nem tett semmit. Százak életét kímélhette volna.. De nem. Bolond volt és azt hitte ha SeHunnak sikerült megszöknie Michael keze alól, akkor neki is fog. Nos... rosszul gondolta. Mindvégig tudta hol van és mit csinál, s mikor szüksége volt rá lecsapott, ez ugyan így vonatkozik SeHunra is.. hagyták had csináljon amit akar aztán most?
Lépni fog.. ha más nem teszi akkor majd ő.

Ledobta maga mellé a táskáját, tudva, hamarosan jönni fog egy kuncsaft és persze Michael.. Remek. 
Besétált a fürdőbe, lesimította magáról a ruhákat és beállt a zuhany alá. Teste remegett a félelemtől, s csak azért, mert tudta mekkora büntetést fog kapni, amiért egy hétre eltűnt. Szeretett volna kicsit kikapcsolódni, hagyni, hogy a teste meggyógyuljon, a mindennapos szextől teljesen kikészült, viszont nem mondott semmit Michaelt, pedig látta, hogy hívta meg minden, ám nem válaszolt egyikre sem.

Kedve lett volna kiugrani a világból, vagy csak megölni magát, ám tisztában volt azzal, hogy nem teheti, ha meghalna az azt jelentené, hogy Michael egy másik emberét fogja BaekHyun után küldeni, az pedig semmiféleképpen nem történhet meg. Ki kell bírnia még egy kicsit, csak várnia kell a megfelelő alkalomra.

Miután végzett a fürdéssel csak egy köntöst tekert magára, úgy is le kell majd vennie, minek fáradozzon.
Tükörképére nézett és elfintorodott. A stressz totálisan kikészítette a bőrét, már nem olyan puha és szép, hanem száraz és csúnya. Sírni akart, de mit érne azzal el? Ugyan olyan nyomorultan nézne ki, sőt még szánalmasabban is a könnyek miatt.

Beharapott ajakkal lépett ki a fürdőből, s az álla majdnem földig esett. Két izmos férfi ült az ágyon, miközben őt nézték éhes szemmel. Michael az ajtónak támaszkodott, hűvös szürke szemeiből düh sugárzott.
Nagyot nyelt.

– Hol voltál eddig, fiam? – kérdezte rekedtes hangon.

– Kikapcsolódtam.. egy fa házban.. Yeolékkal – pillantott el róla.

– Érzem... szóval még mindig hibákat követsz el – túrt ősz hajába. – Állandóan csalódok benned, fájdítod a szívem.

– Neked nincs szíved – sziszegte.

– Ó, de kis buta vagy. Ez itt biznisz, az életem munkája, ettől függetlenül vannak érzéseim – tette mellkasára a kezét.

Megrázta a fejét. Azt hiszi beveszi a dumáját, amit annyiszor prédikált az embereinek. Pontosan tudta, hogy kicsoda ő, az ő keze által nevelkedett.

– Most nem kapsz nagy büntetést. – Mily' kedves.. – Meg se köszönöd?

– Nálad nincs különbség a kicsi és a nagy büntetés között.. Csak essünk túl rajta – hunyta le pilláit.

Michael elvigyorodott és csettintett egyet a két férfi pedig felállt, az egyik megragadta a karját és az ágyra húzta, közben a másik leszedte róla a köntöst. Ezek ketten fogják őt? Azt nem éli túl.
Légzése felgyorsult, kezeit az izmosabbik férfi mellkasára nyomta próbálva eltolni, de túl erősnek bizonyult, mind két kezét megragadta és feje felé emelte majd bilincs kattan a csuklóján.

Az Ómega rögtön pánikba esett, próbált szabadulni. A szőke férfi csípőjére ült ezzel megakadályozva a mozgását, míg a barna hajú közben bilincsel összezárt kezét fogta le, így Kibum teljesen le lett kezelve.

– Ne.... – suttogta.

– Nagyon édes kis falat vagy, tudod-e? Azt akarom, hogy a nevemet nyögd mikor elélvezel – vigyorgott rá a szőke.

– Mi az hogy a tiédet? – hördült fel a barna hajú, állára fogott és magához emelte. – Az enyémet fogod sikítani szépségem, sokat fizettünk ám érted, elvárom – nyalt végig ajkain. – Daniel vagyok, cicám.

– Én pedig Adam.

Az Ómegát rohadtul nem érdekelte hogyan hívják őket. Annyi fog megmaradni benne, hogy az egyik szőke kék szemmel a másik meg barna fekete szemmel és az undorító vigyoruk.

Elfintorodott mikor Daniel harapdálni kezdte a száját, úgy marta, hogy fájt, közben Adam szét tette combjait és elégedetten felnyögött.

– Te vagy a legszebb teremtés amit valaha láttam – simított végig bejáratán. – Ha nem lennél kurva megvennélek és lent tartanálak a pincébe – morogta. Kibum csak nyöszörögni tudott, mivel a barna hajú ajkait foglalta le csókokkal. Undorodott magától és minden egyes férfitól akikkel eddig le kellett feküdnie.

– Fiúk, nekem most mennem kell. A szekrényben vannak kellékek, bármit csinálhattok vele, csak ne öljétek meg – szólalt fel Michael. – Ha meghal ti sem fogtok ebből az épületből élve kisétálni.

Mind a ketten bólintottak, végignézték ahogy kisétál a szobából majd egymásra vigyorogtak.
Daniel leszállt az ágyról és a szekrénybe lépett.

– Ohohoh – tapsolt hármat.. – Úgy látszik jól fogunk szórakozni cicafiú.

———

Kibum kényelmetlenül mozgott. Ezek ketten a legrosszabb akikkel eddig valaha volt. Testét vörös csíkok díszítették, valamelyik már vérzett még is hősiesen tartotta vissza könnyeit, pontosan tisztában volt vele, hogy milyen szörnyűségek fognak vele történni.

Miközben Adam éppen bejáratánál baszakodott, addig Daniel lenyomta hosszát az Ómega torkán, ráakart harapni, megakarta őket rúgni, ám semmi erő nem volt benne, minden egyes sebe égett, kezei elgémberedtek a bilincs miatt.

Érezte ahogy a szőke eltávolodott tőlem, nem látott semmit Dan miatt, így hirtelen érte mikor a tagja köré került valami szorosat. Mi a.. Most elfogják szorítani, hogy ne tudjon elélvezni? A legrosszabb a száraz orgazmus. Lábai fel lettek emelve.

Egy ideig nem történt semmi, azon kívül hogy Daniel erőszakosan szoptatta, hirtelen fájdalmat érzett. Felakart sikítani, ám nem tudott, elhúzta a fejét és megtörten felzokogott a lökésektől. Míg ő szenvedett, Adam elégedetten felnyögött, a fekete szemű pedig megragadta a haját.

– Ki mondta, hogy abbahagyhatod a szopást, cica? – kérdezte mérgesen. – Több sebet akarsz, hm? – emelte fel a kést.

Kibum hevesen rázta a fejét, továbbra is szenvedve a férfi lökéseitől. Mivel mind ketten Béták voltak a teste rohadtul nem lazult el.. Mikor ChanYeollal volt neki elég volt csak hozzányúlnia.. de ők..

– Viselkedj cuki fiú, mert nagyobb kárt tudunk neked okozni – simított arcára. – Szépen vedd a vissza a farkam a szádba és addig szopd míg el nem élvezek, megértetted? – fogott állára.

Ha lehetett így mondani.. orrba szájba baszták, a kín teljesen kikészítette, levegőt se bírt venni, nem kímélték meg..

Mikor megérezte nyelvén a férfi nedvét felnyöszörgött, ám az rá se hederített. Behunyta szemét, Daniel ekkor élvezett a szájába.

– Ha kimered köpni nem leszünk jóban, gyönyörűm – húzta ki magát. – Szépen nyeld le. – Nem tehetett mást. Bármennyire is undorodott az egésztől, túlságosan is félt a következményektől. – Jó kiscica. Adam, milyen benne lenni – fordult felé.

– Ah, kibaszott jó, olyan szűk és nedves.

– Izgatónak hangzik – vigyorgott. – Nézzük mennyit bír ez a szépség – szállt le a megrontott Ómega mellkasáról, a bilincs kulcsát vette magához és leszedte a vörös csuklójáról. Kibum rögtön megkönnyebbülve mozgatta őket, de ellazulni se volt ideje, Adam megragadta mind két karját és magára húzta lovagló ülésben, így még mélyebbre került merevedése. Felkiáltott a rettenetes hús szaggató érzéstől.. Háta rögtön begörnyedt, ujjait ökölbe szorította. Ám szemei akkor kerekedtek életben a legnagyobbra, mikor Daniel elkezdte betolni merev farkát Adam mellé. Nem bírta tovább..

– Kérem ne! Bármit cs-csak ezt ne! – sírta keservesen menekülni, ám a szőke erősen lefogta csípőjénél. – Kérem.. – motyogta elveszetten, ám szavai mint ha el se érték volna Dan fülét, kertelés nélkül nyomta be magát, és ha eddig azt hitte a szex fájdalmas tud lenni.. tévedett. Sikítás tört fel torkából. Teljesen tönkre lett vágva, soha nem fog meggyógyulni, szerzett egy hatalmas sebet szívére, lelkére s önbizalmára.

Vérzett. Ez a két vadállat olyan erősen baszta, hogy felszakadt érzékeny és vékony fala, annyit tudott tenni, hogy kövér könnyeket hullajtott.
Észre sem vette, hogy mást pózba kerültek, már fogalma sem volt történik... elájult..

x

Hunyorogva ki a szemét, felszisszent a fájdalomtól mikor megpróbált megmozdulni. Szidta magát amiért ennyire gyenge.

– Látom kikészítettek – hallotta Michael hangját.

– Szűnj már meg – nyögte frusztráltan.

– Fiam.. ha elhozod nekem BaekHyunt.. megszűnök.. Engedem, hogy szabadon éld az életed.

– Hazug, Sehunt se engedted el.

– SeHun a legjobb hackerem, az összes akivel eddig együtt dolgoztam mindig elrontottak valamit. Ő soha – felállt a székből és az Ómega mellé sétált. – Hozd el nekem azt a korcsot, Kibum.

– Felejdd el – morogta, ám mikor látta, hogy Michael hozzá akart érni automatikusan megrezzent, a férfi pedig kinevette.

– Adhatod itt a kemény fiút, Bummie, de örökre megsebeződtél.. Szánalmasan festesz. Látom nem használtak kotont, vedd be a fogalmazásgátlót, ha teherbe esel magam viszlek el abortuszra – morogta s elhagyta a szobát.

Az Ómega mellkasához húzta térdeit s ismét zokogni kezdett.. Mit meg nem tesz BaekHyunért...

Halálos szerelmes - 26.Rész (+18)

Baekhyun ajkait harapdálva lépett be a szobába. ChanYeol az ágyon feküdt, közben telefonján nézett valamit. 
Most haragszik rá?

– Cha-Channie? – lépett közelebb. – É-én sajnálom..

– Tök mindegy, csak egy játék volt – sóhajtotta frusztráltan és felült. – Gyere ide – intette magához.

A fiú lassan megközelítette a férfit míg nem térdelt az ágyon.
Az Alfa derekára fogott és magára rántotta.

– Egy mocsok vagy, tudod-e? – simított az arcára. – Én vagyok az egyetlen akivel csókolózhatsz, megértetted?

– Igen – bólogatott hevesen.

ChanYeol Pov: Magam alá fordítom és rásimítok csupasz combjára. Tetszik, hogy nincs rajta szőr, mondjuk nem mint ha bajom lett volna vele, azért így még is jobb. Elkezdem felhúzni a pulcsit - ami mellesleg az enyém és a fene se tudja miért van rajta -, felemelve egyik lábát puszikat nyomok rá amire megremeg.

– Gyönyörű vagy – harapok bőrébe, válasza pedig egy fájdalmas nyögés. Elvigyorodom, imádom a hangját.. egész nap eltudnám hallgatni. – Szeretlek, Pici.

– É-én is téged, Channie – mosolyodik el ami jobban megdobogtatja a már így is gyorsan lüktető szívemet. Hogy lehet ez a fiú ilyen csodálatos? Hogy pont ő jutott nekem? Istenem, olyan szerencsés vagyok.

Könnyű csókokkal hintem végig mind két lábát, kedvem lenne lerántani róla a pulóvert, de nem szeretném ha amiatt kényelmetlenül érezné magát, szóval rajta hagyom, majd leveszi magáról ha akarja.

– Baby – hajolok föl hozzá.

– I-igen? – pislog meglepetten.

– Megbízol bennem? – nyalok végig nyakán.

– Persze.. – remegett meg a hangja.

Egy vigyor terül el az arcomon. Akkor ez azt jelenti, hogy magamévá tehetem, egyszerűen már alig bírom magam visszafogni, főleg, hogy ilyen csábítóan fest, a szeme ki van húzva feketével, gondolom Kibum csinálta meg neki és rohadt szexi vele. Kiemeli általam imádott világoskék íriszeit.
Ajkaimat övére nyomom, élvezve puhaságát, hogy utána nyelvemmel szájüregébe hatolhassak és táncra hívjam a nyelvét. Olyan édes az íze... de nem tudnám semmihez se hasonlítani, mint egy speciálba készült drog amit kizárólag én kóstolhatok meg mindig, ha nem kapok belőle megőrülnék. Szükségem van rá, hogy józanul tartson s ne őrüljek meg. Szeretem őt, a testét a lelkét, minden egyes tulajdonságát.. bár van amivel nincs tisztában, mondjuk nem veszi észre mennyire zavar mikor szájon puszilja Kibumot.. de..
Ő az én párom.. és szeretem úgy ahogy van. Jó lenne ha letudnánk ma feküdni egymással, ám semmit sem fogok ráerőltetni, ha azt mondja elég, vagy álljak le, érte megteszem, akármennyire is akarom mindegy egyes porcikámat belevésni.

Megfogom nőies kezét és puszit nyomok az ujján lévő anyajegyre, BaekHyun élvezkedve nézi homályos tekintettel mit művelek vele, mellkasa gyorsan mozog, ajkai elnyíltak.

Valamit muszáj használnom ahhoz, hogy felkészítsem.. nem lesz elég a nyálam.. vagyis.. gondolom nem lesz elég.
Ha úgy nézzük Kibum volt az első velem azonos nemű akivel lefeküdtem, ám ő Ómega, így a teste a csettintésemre ellazult. Bár ha belegondolok BaekHyun félig Ómega, talán a teste is majdnem olyan.. 
Körülnézek s felszisszenek, mikor megérzem kezét az ágyékomnál matatni.
Rossz ómen, Picim.

– Akarom.

– Mit akarsz? – döntöm oldalra a fejem.

– Humn.. azt – húzza le a cipzárom. Na mi van kicsim, nem tudom, hogy hívják a férfi nemi szervet? Az úgy vicces...

– Nem értelek – csóválom a fejem megjátszottan, elfeküdtem mellette ő pedig egyből fölém mászott. – Inkább mutasd meg – túrok hajába, lehúzva magamhoz egy csókra. Mindig is imádtam az ezüst tincseit, az emberek többségének barna, fekete, szőke és rozsdavörös, a többi szín elég ritka.. főleg az övé. Imádom érte, olyan mint a hó amiért amúgy is oda vagyok. Tisztaságot sugároz magából s ha a fény rávilágít szinte csillog.

– Te vagy a legszebb ember a földön – simítok puha arcára.

– Köszönöm.. – pirult el. – ChanYeol?

– Humn?

– Mi most.. szeretkezni fogunk? – kérdezi ártatlanul. Megfog ölni, komolyan.

– Szeretnéd?

– Igen. A tied akarok lenni.

– Jaj ne mond ilyeneket nekem, mert letámadlak..

– Bo-bocsánat – vörösödött el még jobban, majd próbálta lehúzni rólam a nadrágot szenvedve, hiszen még is csak fekszem, így megemeltem a csípőmet segítettem neki levenni az alsómmal  együtt.
Kék szemei csillogni kezdtek. Ennyire szeretné? Hát mondjuk jobb mint a nyalókái, ez itt nagy és soha nem fogy el.

Két keze közé fogja a péniszemet, és úgy ahogy mutattam neki, elkezdi mozgatni rajta a bőrt. Nem tudnám megunni. Lehet mindig ugyan azok a dolgok történnek, kiverjük, szopunk, baszunk ki tudja hány pózban.. de maga a gyönyör érzése, az az élvezet, amit semmivel se lehet összehasonlítani. Egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia milyen, mikor az ember őszintén élvez. Voltam már lánnyal aki nem adta át nekem teljesen és megjátszotta a nyögéseit majd az orgazmusát. Mit ne mondjak eléggé megsebezte az önbizalmamat, azt hittem velem van a baj. Aztán kiderült, hogy azon a csajon annyian mentek végig, hogy már automatikusan megjátszotta magát. Szánalmas.

Hála az égnek Baek azt se tudja mit jelent az a szó, minden szava és tette őszinte. Hát ha még hazudna nekem! Elverném a fenekét az tuti.

– Baby, megteszel nekem valamit – állítom meg mielőtt annyira tagomra tudna hajolni.

– Uhum.

– Fordul meg, a lábadat vesd át a mellkasom fölött. – Zavartan ráncolta a homlokát, ám kérdés nélkül megtette, időm sincs csodálni csodálatos seggét, mert hangosan felnyögök mikor ajkai közé veszi a merevedésemet. Kis ördög, szóval így játszunk?

Két ujjamat jól benyálazom, másik kezemmel ágyékát kényeztetem s mikor elég nyálasnak érzem fenekéhez nyúlok, közben puszikat hintek rá, kicsit megfeszül.

– Cha-Channie.

– Mond, Baby – harapok egyik gömbjébe.

– Kibum segített nekem..

– Ha? Mivel?

– Kitisztítani magamat.

– Hogy micsoda? – hörrenek fel, egyből eltávolítva testét magam fölül. – Mit csinált? Kitisztított?

– A-azt mondta túl kell esnem azom, hogy veled lefeküdhessek. A tisztaság az e-első...

– Úristen, én kinyírom az az Ómegát.. – sóhajtom. Fantasztikus, egyszerűen remek.. Bár nem vagyok teljesen mérges, hát hogy nézett volna ki ha nem lenne tiszta.. hát de akkor is.

– Mo-most hi-hibát követtem el? – kérdezte kétségbeesetten.

– Nem, dehogy – ölelem magamhoz. Csak zavar, hogy nem jutott ez nekem az eszembe. Hátára fektetem és combjai közé férkőzöm. – Ez egy kicsit kellemetlen lesz. – Ijedten öl fel, ezzel majdnem lefejelve engem. – Yah, mit művelsz?

– Kibum is ezt mondta nekem mikor legyantáztatta a lábam. – Elnevetem magam.

– Nem bízol meg bennem?

– Már mondtam, hogy de – motyogja és visszadől a párnák közé, egyik kezemmet megtámasztom feje mellett miközben a másikat fenekéhez vezetem. Először csak simogattam mind két gömböt, végül közéjük nyúltam. Alig, hogy végigsimítok vájatán rögtön ajkaira hajolok, mert látom rajta milyen feszült, el kell engednie magát.

– Nem kell félned, Baby – vezetem belé óvatosan az egyik ujjam, amire nyöszörögni kezd, izmai rögtön megrándulnak. Próbálom minél gyengédebben mozgatni a kezem, megérzem, hogy falai kicsit meglazulnak, ezért nyomnám már bele második ujjamat ám a bejárat hirtelen kicsapódik.
Elkerekedik a szemem.

– Nyugi, csak én vagyok – dobott hozzám valamit az Ómega. – Ha nem vigyázol rá két kezemmel töröm el a nyakad és eladom a szerveidet – tette hozzá és azzal be is vágta az ajtót. Hát ez meg...
Magam mellé nézek..
Ah, szóval síkosítot vágott a fejemhez. Most nem tudom, hogy mérges legyek amiért benyitott vagy hálás..

Végül is ezzel minden könnyebb lesz..

– Uhn.. Chan – mocorog kényelmetlenül.

– Mond drágám.

– Bezárod? – pillant az ajtó felé. Rohadjak meg semmi kedvem felállni, nem mint ha messze lenne, de merevedéssel a lábaim közt kicsit sem kellemes.. még is megteszem. Hiszen nem bízom senkiben, főleg nem SeHunban, kinézem belőle, hogy benézné és nem azért mert fogalma sincs mit csinálunk, hanem azért, mert megakarná nézni, hogy biztos megdugom ma a kicsikét. Nos, Oh Sehun.. megfogom dugni.

– Most jobb? – puszilok pirosas csóktól duzzadt ajkaira.

Bólint. – Köszönöm.

– Neked minden édes – kacsintok. Kezem közé kapom a síkosítot, ujjamra csorgatom, meg rá is egy kicsit. Elkenem bejáratán s rögtön két ujjamat csúsztatom fel benne. Lélegzete elakad, belemarkol a takaróba és halkan szuszogni kezd. – Milyen érzés?

– Furcsa.. de... jó – mondja szakadozva.

Elmosolyodva görbítem őket be, dörzsölve ezzel érzékeny falait. Összeráncolom a homlokomat, mikor hirtelen rohamosan tágulni kezd. Hm? Nem hiszem, hogy megtaláltam a prosztatáját, azt éreztem volna én is. Akkor? Talán az Ómega DNS-ek elkezdtek benne dolgozni? Lehetséges.. Ezek szerint előbb lehetek benne mint hittem.

A biztonság kedvéért hozzáadok még egy ujjat, nem akarok semmiféle fájdalmat okozni neki, nem bocsátanám meg magamnak.

– Felkészülték, Kicsim? – játszadozom ezüst tincseivel

– I-igen – bólogat hevesen. A szívem még hevesebben dobogni kezd.. jesszus ki fog robbanni a helyéről. Boldog vagyok és izgulok. Nem azért, mert én lehetek neki az első, hiszen nem egy embernek vettem már el a szüzességét. Azért érzek így, mert életemben először halálos szerelmes vagyok. Soha nem hittem volna, hogy egy fiú iránt így érezni, mert Kibum előtt még undorodtam már a gondolattól is, hogy férfival kezdjek, s mikor az Ómegával lefeküdtem rájöttem mennyire kurva jó tud lenni a szex egy azonos neművel is. BaekHyun pedig teljesen elvarázsolt az édes tulajdonságaival.. kicsit sem bántam meg.. hogy ott azon a napon befogadtam a házamba,

Bekenem tagomat is síkosítóval, nem spórolok vele. Ezután nyílásához helyezem s iszonyat lassan elkezdem magamat feltolni, próbálva összeszedni a türelmemet, nem hiányzik egyikünknek sem a vad szex.
Megérzem lábait derekam köré csavarni, karjait pedig nyakamra kulcsolja.

– Channie..

– Mond, Baby – tolom magam még beljebb.

– Úgy érzem... elolvadok – suttogja vörös arccal, próbál közelebb húzni magához s ajakit mosolyogva enyémre nyomja.

Érzem egyik lábával próbál ösztönözni arra, hogy merüljek el benne teljesen, muszáj elvigyorodnom s megteszem azt amire vágyik, feltolom magam tövig, egy hosszú nyögés tör fel belőlem, ám felőle semmit nem hallok, így kétségbeesetten hajolok annyira, hogy lássam az arcát.

Könnyek folynak lefele az arcán, szája felfele kunkorodik.
Most akkor.. örül vagy fáj neki? Egy tapodtat se mozdulok, míg meg nem tudom mi a helyzet.

– Fáj?

– U-um – szipogta. – Boldog vagyok – nevetve.

Megkönnyebbülten felsóhajtok, homlokomat az övének nyomom. Francba a frászt hozta rám.

– Én is az vagyok, Baby – törlöm le oda nem illő könnyeit, közben csípőmmel lassú ringatózásba kezdek. Halk nyögés szakad föl torkából, szorítása erősebbé válik, látom rajta lenne mondanivalója, de eleget beszéltünk, szóval mielőtt megszólalhatna kihúzom magam és erőteljesen vissza is nyomom. Rögtön összeszorítja szemét, hangját pedig alsó ajka beharapásával próbálja elnyomni. – Hallani akarlak – pusmogom fülébe. Egész lénye megremeg, gyorsabb mozgásom miatt pedig folyamatosan nyögdécsel. Meglepődök mikor hirtelen nyakamhoz hajol és puszikat kezd el hinteni rá, ami persze csikizett, utána merészebbé vált és harapni kezdett. Hm, szóval megakar jelölni magának. Jól is teszi. Ahogy ő az enyém, én az övé vagyok.

– Chan.. gyorsabban. – Erre a mondatára vártam, teljesen térdeimre nehezedem így két lába lecsúszik csípőmről, ám rögtön vállamra helyezem őket ezzel megemelve alsó testét, így pedig mélyebbre jutok benne.. Hangosan nyögve hajtja hátra fejét, miközben íriszeivel engem bámul. Teljesen elvarázsol, már észre se veszem milyen gyorsan mozgok ezek között a nedves és puha falai között 

– Még! – Megadom neki.. bármit is kér, én megteszem. Minden élvezek.. élvezem ahogyan szűk forró falai körül ölelnek, élvezem hogy hallhatom a hangját, élvezem, mert ő is élvezi. Egyszerre mozgunk, egyszerre dobban a szívünk s egyszerre nyúlunk egymás után hogy egy forró csókban forrjunk össze. – Channie, én mindjárt.. – nyüszíti hangosan, s mivel én is elég közel vagyok olyan gyorsan kezdem el ringatni a csípőmet amilyen gyorsan csak lehetett.

Belseje teljesen rámszorúl, közben ajkai közül kiszalad egy kifejezetten nőies sikítás, s meg kell mondjam nem számítottam rá, mert a nyögései elég mélyek voltak Esküszöm, rohadt jó énekes lehetne belőle.
Miközben próbálja elhúzni saját orgazmusát én is elélvezek benne egy morgással, s addig ki nem húzom magam, míg teljesen ki nem mozgom magam
Pihegve terülök el rajta.

– Mhm.. nehéz vagy – bökdösi hátam.

– Bocsánat – mondom és mellé gördülök, fejét egyből elhelyezi izzadt mellkasomon én pedig hajába túrok. – Jól vagy, Pici?

– Aham.. csodálatos volt – mosolyodik el. – Fogjuk még csinálni, ugye?

– Hát ha szeretnéd..

– Igen! – Lelkesedésén elnevetem magam.

– Szeretlek, BaekHyun – vallom komolyan.

– Én is szeretlek, ChanYeol – nyomott egy puszit az ajkaimra, hogy a következő pillanatban már mélyen aludjon..

Hihetetlen ez a fiú.

Ivós játék - 25.Rész

Kibum sárga szemeivel védelmezően nézte BaekHyunt miközben aludt. ChanYeol és Sehun a teraszon iszogattak, LuHan pedig lányával volt a konyhába.

Elmosolyodott. A fiú olyan nyugodt.. reggel látta milyen boldog és megeszi a kíváncsiság, de eddig nem volt lehetősége olyan dolgokról beszélnie vele.. ám most.

– Hé – kezdte bökdösni.

– Korán van még.

– Este van, Kölyök.. délután kidőltél – húzta le róla a vékony takarót.

– Nee~ – ült fel.

– Pedig de, beszédem van veled. Menjünk sétáljunk egy kicsit.

– Rendben – dörzsölte meg a szemét és feltápászkodott.

Kiléptek a fa házból és akörül kezdtek el bóklászni.
Először csend uralkodott, szorosan egymás mellett mentek s lágy szellő csapódott arcuknak.

– Szóval.. – törte meg a csöndet Kibum. – Mi van közted és Chan közt?

– Hát... mi.. én sze-szerelmet vallottam.

– MI?! Miről maradtam még le? – tátotta el a száját.

– Nem sok mindenről.. de.. mióta megharapott egyre jobban megy minden.

– Nem dadogsz...

– Igen.. meg minden... tisztább.. és könnyebb. Tudom hogy még tanulnom kell – mosolyodott el.. – Jó érzés, hogy végre nem beszélek olyan.. bénán.

– Furcsa, még szoknom kell, ám örülök. S ez csak így.. megtörtént? Egyik napról a másikra?

– Neeem, lassú folyamat volt, csak nem mertem kihasználni. ChanYeolhoz is próbáltam csak néha megakadás nélkül beszélni.. még is kiakasztottam mikor dadogás nélkül elmondtam neki mit érzek.. Olyan boldog vagyok mellette! – kacagott vidáman, Kibum pedig hónapok óta őszintén elmosolyodott. Jó látni, hogy van értelme annak, amit csinál.. attól függetlenül, hogy milyen szörnyűségeken kell túlélnie.

– Örülök nektek – veregette vállba.

– Köszönöm, viszont nem vagyok hülye, mi van veled?

– Mi lenne? – pislogott zavartan.

– Ne, kérlek.. Mond el nekem.

– BaekHyun.. ez bonyolult, hidd el nekem, minden rendben van, megoldom a gondjaimat. Inkább meséld csak el nekem mit csináltatok eddig? – vigyorodott el.

– Mit csináltunk volna? – billentette oldalra a fejét.

– Hah hát.. még nem magyaráztam el az élet szexuális oldalát.. akkor most itt az idő – karolta át a nyakát és már beszélni is kezdett mindenről.

x

ChanYeol felkapta a fejét mikor a bejárat becsapódott, Kibum vágtatott át a nappalin maga mögött BaekHyunnal.

– Veled még beszédem van – mutatott rá az Ómega fenyegetően, majd felrángatta szegény fiút a lépcsőn. Zavartan pislogott. Hát ez meg? Mivel majd meg ette a kíváncsiság követni kezdte őket egészen a fürdőig.

– Ki-Kibum! – nyüszítette Baek.

– Maradj már nyugton..

– De... ah!

Az Alfa szeme elkerekedett.. Még is mi a-?

– Mit nyafogsz, csak segítek.

– Jó de.. mh..

– Mit csináltok odabent – kopogott végül be a férfi, az ajtó rögtön kinyílt.

– Fürdünk, ne hallgatózz, mert az nagyon csúnya dolog.

– Csak tudni akartam, ho-.

– Viszlát, ChanYeol – zárta vissza a bejáratot. Az Alfa felsóhajtott.. hát oké, végül is Kibum is BaekHyun oda meg vissza vannak egymásért.. szóval az együtt fürdés nem probléma.
Lesétált a lépcsőn vissza a nappaliba.

– Ne mozogj ennyit. – Kibum próbálta lefogni a fiút.

– Zavarba ejtő...

– De ha leakarsz feküdni azzal a nyomorékkal ezen túl kell esned..

– Mhm.. muszáj?

– Igen, tisztaság az elsőbbség.. aztán leborotválom a lábad.

– Hogy mit csinálsz?

– Borotva – emelte fel a tárgyat. – Arra van hogy leszedje a szőrt.. mondjuk van nálam gyanta is, több ideig tart, kicsit csíp de hatásosabb.

– Tudom, hogy csak nyúzni akarsz.

– Az is benne van – nevetett jóízűen.

x

A fiú fájdalmas kiáltására ChanYeol felemelte a fejét. Na jó.. most Kibum még is mit művel szerencsétlennel?

– Kibum, ez fáj! – sírta, erre pedig Chan egyből felpattant hogy utána nézzen a dolgoknak.

– Most még is mi a franot csináltok? – sétált be abba a szobába ahol a fekete hajú pakolta ki cuccait.

– Gyantázom a lábát.

– Chan, ments meg! – nézett rá könnyes szemekkel.

– Mit mentsen meg? Nem is fájdalmas.. Nyugodj meg ChanYeol, előkészítem őt neked – kacsintott vigyorogva lehúzva a textíliát a keverék pedig hangosan felnyüszített.

– Mi.. Pici, te elmondtad?!

– Nem titok – szipogta..

A fekete hajúnak nagyot kell mikor az Ómega gyermeket védelmező villámokat szóró szemmel nézett rá. Ezt nem fogja megúszni fejmosás nélkül.. Mesés.

– Hát.. további jó szórakozást.

– De ChanYeol!!

– Sok sikert, Baek – intett és ki is menekült hátrahagyva  szenvedő párját. Ezt még kimondani is fura. BaekHyun és ő most már egy pár. Idiótán elmosolyodott.

– Úgy nézel ki, mint akit megbasztak – jelent meg SeHun a semmiből.

– Takarodj már – húzta el a száját. 

– Most miért vagy velem ilyen? Nem szeretsz? – biggyesztette le az ajkát.

– De, nagyon – forgatta meg a szemét.

– Olyan gonosz vagy Channie~ – kulcsolta kezét nyakára.

– Ugh.. LUHAN! A férjed megbolondult – kiáltott segítségért.

– Pf.. rohadt unalmas vagy – engedte el.

– Te pedig gyerekes...

– Inkább igyunk.

– Jó ötlet... – értett vele együtt.

x

BaekHyun érdeklődve simogatta puha meztelen combját.. Kibumnak igaza volt, tényleg megérte a fájdalom, olyan jó érzés! ChanYeolnak így jobban fog tetszeni? Talán.
Felvette a férfitól kölcsönvett pulcsit ami olyan nagy rá, hogy majdnem térde alá ért. Beletúrt a hajába és a mögötte ülő Ómegára nézett. Fekete göndör tincsei homlokába lógott közben nagyon nézett valamit a telefonján. Leült mellé.

– Mit nézel?

– Smink videót.

– Az mi?

– Amit éppen az arcára ken...

– Fúj...

– Baek!

– Mi van? Úgy néz ki mint egy... 

– Bohóc? Csak azért mert még nincs kész vele.

– És te mi-miért nézel ilyet?

– Megakarom tanulni hogy kell. Csak a szememet tudom kihúzni.

– Abban mi a jó ha – mutatott a képernyőre – így nézel ki?

– Hogy neked mennyi kérdésed van..

– De hát ha nem értem – biggyesztette le az ajkait.

– A várj – dobta le maga mellé mobilt, lenyúlt az ágy mellé, s felhúzott valami drágának tűnő táskát majd kihúzott belőle egy ceruzát. – Néz felfelé – BaekHyun megtette, ám szinte rögtön hátrahúzódott. – Yah, ne mozogj.

– Te kiakarod bökni a szemem!

– Dehogy akarom, na gyere vissza. – A keverék elhúzta a száját és elviselte a fura érzést. – Most pedig hunyd le a szemed.... és.... kész vagy. Nézd meg magad.

– Azt a – tátotta el a száját. – Ez mi?

– Szem ceruza.. Szép ugye? Csinosít a szemen.. bár láttam már olyat akinek nem állt jól.

– Tetszik – mosolygott rá édesen. – Megtanítod hogy kell?

– Persze, tök egyszerű.

– Hurrá! – tapsolt vidáman.

x

Hangosan nevetve sétáltak le a lépcsőn, BaekHyunnek kedve nem volt nadrágot felvenni, így csupasz combjai kilógtak a nagy barna pulcsi alól.

ChanYeol egyből felnézett.

– Nocsak, a hercegnők kegyeskednek lejönni öt év után – fogta meg Baek kezét és lehúzta maga mellé. – Miért nincs rajtad gatya, Szépségem?

– Yeol, hagyd már őt, ne itt molesztáld – fintorodott el, Kibum s ő is helyet foglalt.

– Ugyaan~. Ő nem bánja, igaz gyönyörű? – kezdte ellátni az arcát. – Mhmm, mi ez? Ki vagy festve? Jól áll.

– Remek, Park ChanYeol részeg! – sóhajtott hangosan az Ómega.

– Nem vagyok... még! Ihatnátok ti is – emelte magához a sörét. – Kóstold meg, Pici.

– Büdös – fintorodott el, próbálva elhajolni.

– Van más alkohol is – sétált be Sehun mögötte LuHannal.

– Ne próbáljátok meg leitatni szegény fiút!

– Miért ne? – incselkedett az Alfa.

A sárga szemű karbatett kezekkel rázta a fejét nem tetszően.

– Játszunk ivós játékot! – vetette fel az ötlete.

– Az sose végződik jól drágám – rázta fejét Lu. – De benne vagyok, csak lefektetem Lylat.

– Ó, te is beszállsz? – vigyorodott el párja.

– Igen, de óvatosan, nem fogok sokat inni, józannak kell maradnom, arra az esetre ha valami történik Lylaval.

– Rendben – nyomott egy puszit az ajkaira.

– Ez vicces lesz.

– Akarod mondani tragédia, ChanYeol..

– Jaj, Bummie, mit vagy így bekövesedve.. Azért vagyunk itt hogy jól érezzük magunkat.

– Ha te mondod.

Az öt személy egy körbe leült, mindegyikük mellett volt valami alkohol. ChanYeol és Sehun izgatottan vigyorgott, míg BaekHyun fintorgott a pia szagától, Kibum unottan nézett a semmibe, LuHan pedig.. nos ő csak úgy volt.

– Komolyan nem hiszem el, hogy ezt játszunk..

– Félsz?

– Nem.. – fogta meg az üveget és megpörgette. ChanYeolra mutatott. – Szóval nagyfiú, felelsz vagy mersz?

– Felelek.

– Tényleg leszoptad Baeket? – vigyorodott el a fekete hajú Ómega. – Ha nem válaszolsz innod kell.

– Ott még nem tartunk kicsikém. Igen megtettem – húzta fel egyik szemöldökét szégyen nélkül, majd ő is forgatott – LuHan – csapta össze a tenyerét.

– Merek...

– Vedd le a pólód.

– Csak ennyi? – nevetett és már nyúlt is az anyag alá.

– Ja.. a végén nehogy melleket lássak.

– Nem vagyok lány – morogta bosszúsan miközben a póló már nem volt rajta.

Egy ideig ez ment, egyre perverzebb dolgokat kérdeztek egymástól, ám Baekon egyszer se állt meg...

– Ah, ez nem ér – nyafogott Kibum ellazulva a piától, az üveg után nyúlt és a keverék felé fordította.

– Ez így nem csalás? – csücsőrített BaekHyun, eddig boldog volt, mert olyan furcsaságokat csináltak, nem akart ő is ebbe benne lenni.

– Nem, az a csalás, hogy fél órája játszunk, de még nem voltál.. Szóval? – húzta fel a szemöldökét SeHun egy sunyi vigyorral.

– Mh... merek – motyogta bizonytalanul, félve, mit fog kérni tőle a barna hajú férfi.

– Ne vedd magadra drága Channie barátom, de Baek, csókold meg Kibumot – biccentett az Ómega felé.

Eh? Meg kell csókolnia? Miért? Mármint... érti ő ez a játék része.. de Kibum azt mondta neki csak azt csókolja meg akibe szerelmes..

– Ha nem csinálod iszol.

A fiú megforgatta a szemét, igazán undorítónak tartotta az alkoholt és örült, hogy eddig megúszta. Csak egy csókról van szó és semmit nem fog jelenteni.

Az Ómegához közelebb mászott és ráhajolt az ajkaira. Épphogy csak összeért már hátrált is volna, ám meglepetésére Kibum hajába markolt nem engedve őt el.

– Csókról volt szó, nem pusziról – morogta.
BaekHyun szeme elkerekedett a szeme, mikor a nyelve végigsiklott a száján és automatikusan leejtette az állát, ezzel elmélyítve a csókot.

ChanYeol mérgesen bámulta ahogyan párja és Kibum egymás ajkát falják. Dühöngve felállt, az alkohol mint ha soha nem is lett volna szervezetébe, teljesen józanul ment fel a lépcsőn. Mi a fene? Miért nem ivott? Miért választotta a csókot? Jó, tudta, hogy Baek imádott az Ómega szájára puszit nyomni, azt is nehéz volt elfogadnia, na ám ez átlépte a határt.. Leült az ágyra s próbálta elfelejteni azt ami lent történt.